2010. október. 13. 19:22 HVG Utolsó frissítés: 2010. október. 13. 19:38 Világ

A nem kívánt kínai Nobel-díjas

A dalai láma mellett Václav Hável volt cseh államfő is kampányolt azért, hogy az idei Nobel–békedíjat a bebörtönzött kínai ellenzéki, az 54 éves Liu Hsziao-po kapja. Hável kiállása érthető, az emberjogi aktivista most éppen azért ül rács mögött, mert két éve az egykori csehszlovák ellenzéki fémjelezte Charta’77-hez hasonló kiáltványban sürgette Kínában a politikai szabadságjogok kiterjesztését, és bírálta az egypártrendszert.

A Pekingtől 500 kilométerre északkeletre, Csincsouban lévő börtönben, öt köztörvényessel összezárt, bűnözőnek tekintett Liu 1955-ben az északkeleti Csilin tartományban született, értelmiségi családban. A kulturális forradalom idején, 14 évesen apjával együtt Belső-Mongóliába küldték átnevelő mezőgazdasági munkára.

A Mao Ce-tung halálát követő politikai enyhülést kihasználva szülővárosa, Csangcsun egyetemén irodalmat tanult, és hat társával Ártatlan szívek néven költői csoportot alapított. Később Pekingben doktori címet szerzett és egyetemi tanár lett, publikációiban akkoriban szokatlan vehemenciával bírálta a kortárs kínai irodalmat.

Vendégtanárként oktatott Hawaii-n és Oslóban, 1989-ben pedig a New York-i Columbia Egyetemen. Ott érte a demokráciát követelő diákok pekingi demonstrációjának híre, és azonnal hazautazott. Rövid időn belül a Tienanmen téri tüntetők egyik ideológiai vezetőjévé vált, és a mozgalom békés, a reformok érdekében a hatalommal kiegyezésre törekvő irányzatát támogatta. Emiatt külföldi száműzetésben élő kínai ellenzékiek nyílt levélben a rendszerrel szembeni állítólagos puhasága miatt érdemtelennek tartják a Nobel-díjra.

Azt sem bocsátották meg neki, hogy 1988-ban egy hongkongi lapnak nyilatkozva úgy vélte, Kínának legalább 300 évi gyarmati megszállásra lenne szüksége, hogy gyökeret verjen a demokrácia.

A teljes szöveg a HVG Világ rovatában olvasható.

Hirdetés
Címkék
Gazdaság Tiszai Balázs 2024. december. 04. 17:30

Dél-Korea elmúlt 24 órája: amikor annyira utál mindenki, hogy csak az önpuccs tűnik megoldásnak, de még az se sikerül

Jun Szuk Jeol elnök a hadiállapot kihirdetésével majd visszavonásával néhány óra leforgása alatt szilánkjaira zúzta szét azt a képet, ami a nyugati világ lakosainak többségében élt Dél-Koreáról, miközben saját népe elé véres és traumatikus képeket rángatott elő a kollektív emlékezetből. A villámgyorsan hamvába hullt önpuccsból akár halálos ítélet is születhet, a dél-koreai kormány bukása már csak formaságnak tűnik.