A volt Szovjetunió területén a város közvetlen közelében épült csernobili erőműben kereken húsz évvel ezelőtt helyi idő szerint éjjel egy óra huszonhárom perckor történt a világ eddigi legsúlyosabb atomerőmű-szerencsétlensége, amelynek következményei azóta is felmérhetetlenek.

A menet részvevői a városban felállított emlékműhöz vonultak, hogy megemlékezzenek az áldozatokról. Pontosan egy óra huszonhárom perckor megszólalt a harang, s egy sziréna idézte fel azt a két robbanást, amely húsz évvel ezelőtt valósággal szétvetette az erőmű ellenőrizhetetlenné vált négyes blokkját. A detonáció felszakította az épület tetejét és falait, s tíz napon keresztül égő tűz keletkezett a reaktorban. Nagy mennyiségű radioaktív szennyeződés jutott a levegőbe, több százszor annyi, mint a második világháborúban Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák felrobbanása után.

A  város lakói, illetve az áldozatok hozzátartozói egy perces néma csenddel emlékeztek a halottakra,  virágot helyeztek el az emlékmű talapzatánál, s várták Viktor Juscsenko ukrán elnököt, aki jelezte, hogy részt kíván venni a megemlékezésen.

A radioaktív felhő mindenekelőtt Ukrajnát és Fehéroroszországot árasztotta el, de Európa nagy részét, köztük Magyarországot is több hullámban szennyezés érte. A térségből több százezer embert kellett kitelepíteni, s több millió hektár termőföld mérgezetté vált.

Kereken húsz évvel a csernobili atomkatasztrófa után még mindig éles viták vannak a szerencsétlenség halálos áldozatainak számát illetően. Az ENSZ, valamint a közvetlenül érintett országok hivatalos hatóságai által létrehozott, úgynevezett Csernobil Fórum a katasztrófa okozta megbetegedések számát több tízezerre becsüli, a különböző környezetvédő mozgalmak azonban azt állítják, hogy az atomkatasztrófa kiváltotta rákmegbetegedésekben legkevesebb százezren haltak meg.

ENSZ-források szerint húsz évvel a történtek után még mindig több mint hétmillióan élnek olyan körzetben, amelyben bizonytalan a radioaktivitás szintje.