Az aláírás színhelye a német parlament egyik épülete, a Paul Löbe egykori szociáldemokrata politikusról elnevezett ház előcsarnoka volt, s körülbelül negyedórát tartott. A 190 oldalas dokumentumot a két politikai tábor vezetői írták alá, köztük Angela Merkel, a kereszténydemokraták (CDU) elnöke, kijelölt kancellár, Matthias Platzeck, a szociáldemokrata párt élére néhány nappal ezelőtt megválasztott brandenburgi politikus és Edmund Stoiber, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke.

Az aláírás előtt elhangzott beszédében Merkel arra szólított fel, hogy a szerződést élettel töltsék meg, "az lesz a feladat, hogy a megállapodás ne maradjon holt betű". Platzeck "a Németországért vállalt felelősség koalíciójának" nevezte a nagykoalíciót. Stoiber egyebek között optimizmusra biztatott, "tekintse mindenki úgy, hogy a pohár félig tele van, s nem pedig félig üres".

A megállapodást két hónappal a németországi előre hozott választások után írták alá. A választásokból a CDU/CSU került ki legerősebb frakcióként, az SPD lett a második. Más irányú próbálkozások után a nagykoalíció tűnt csak megvalósíthatónak. Mivel mindkét tábor rosszabbul teljesített az előző választás eredményéhez képest, egyesek "a vesztesek koalíciójának" is nevezik a konzervatívok és a szociáldemokraták együttkormányzását.

Mindkét tábor számára kényes feladat, hogy miközben együtt kormányoznak, egyéni arculatukat és politikájukat is megőrizzék, hisz például a márciusi tartományi választásokon már ismét egymás ellenében indulnak.

Merkel első külföldi útja kancellárként Párizsba és Brüsszelbe vezetne a tervek szerint, ezzel is jelezve, hogy az új kormány is kiemelt jelentőséget tulajdonít a német-francia kapcsolatnak, s elkötelezett az Európai Unió mellett. Merkel, az új német kormány prioritásainak további jelzéseiként, kancellárságának legelején el akar látogatni Londonba, Washingtonba, Varsóba és Moszkvába is.