50 éven át alulteljesítő generáció és egy elpuskázott lehetőség – tanult-e valamit az iskola az öt éve elrendelt bezárásból?
10 perc
2025.03.13. 11:00
2025.03.13. 13:01
Több évfolyam tudásában máig mérhető, jelentős hiányt okozott a koronavírus-járvány időszaka, sőt valószínűleg ők egész életükben hordozzák majd ezt a hátrányt, az oktatásirányítás pedig nem tesz semmit a felzárkóztatásért. Az iskolákat felkészületlenül érte a bezárás, és nem sok mindent tanult a közoktatás a karantén alatt.
2020. március 13-án reggel Orbán Viktor a Kossuth rádióban kijelentette, hogy közoktatási intézményeket nem zárják be a járvány miatt. Ugyanezen a napon este viszont rendkívüli bejelentésben hirdette ki, hogy mégis bezárják, és áttér a rendszer egy új oktatási formára, a „tantermen kívüli tanítási rendre”, amiről addig persze senki nem hallott.
A tanárok többsége egyáltalán nem volt felkészülve a digitális eszközökkel való távoktatásra. Mint többször megírtuk, bár voltak hangzatos, a digitális átállást célzó intézkedések, rengeteg pénzt öltek „digitális” jelzővel ellátott programokra, stratégiákra, sőt volt kormánybiztosa is a területnek, előbb Deutsch Tamás, (aki már 2016-ban azt mondta, hogy Magyarország digitális nagyhatalom lesz), majd Czuniyné Bertalan Judit személyében, de az iskolákba mindebből szinte semmi nem szivárgott le.
A lapunk által megkérdezett oktatási szakértők mindegyike kiemelte, hogy Magyarországon a „digitális oktatás” a kormányzat részéről (és egyébként sok pedagógus részéről is) pusztán eszközhasználati kérdés. Fejlesztették az iskolai internet-hozzáférést és az iskolai eszközparkot (ami persze a karantén alatt mit sem ért, hiszen ott a probléma a gyerekek internet- és laptophozzáférésével volt), és ezzel megoldottnak tekintették a digitális átállást, noha az pedagógiai szemléletváltás nélkül semmit nem ér.
A tanárok, akiknek a döntő többsége soha nem használt addig igazán digitális eszközöket a tanóráin (legfeljebb már nem írásvetítőt vett elő, hanem Power Point-ot, de azt is az informatikatanár állította be neki), egyik napról a másikra magukra maradtak. A kormány rájuk bízta, hogy oldják meg a helyzetet. Tanítsák meg ezzel a teljesen új oktatási módszerrel a gyerekeket írni-olvasni, számolni, és a zsúfolt alaptanterv összes előírt tananyagát sajátíttassák el a diákokkal.
Prievara Tibor digitális oktatási szakértő e HVG-nek úgy magyarázta a karanténoktatással a tanárokra kényszerített, és így-úgy egyébként megoldott helyzetet, hogy ennek során a pedagógiai innovációk irányával épp ellentétes folyamat játszódott le. „Angoltanárként például azt gondolom, hogy az a jó, ha a diákok az órán sokat beszélnek. Ehhez a célhoz keresek eszközöket. Ez a jó iránya egy ilyen újításnak. A hirtelen iskolabezárás idején viszont péntekről hétfőre a tanárok nem látták be hirtelen a digitális pedagógia lényegét, szemléletét, és ehhez kerestek eszközöket, hanem mindössze az történt, hogy (jó esetben!) hétfőtől egy új eszközzel csinálták ugyanazt, mint addig.”
A Covid idején a világon 188 országban zártak be iskolákat (általában a járvány hullámaihoz igazodva többször is), ami alapvetően mintegy 1,6 milliárd gyermek, fiatal és családja életét érintette. És ennek hatalmas ára volt. Hogy mekkora, arról hazai kutatások nem nagyon készültek, de más országokban növekvő egyenlőtlenségekről és a kompetenciafejlesztésben lemaradó tanulók magas számáról írtak a jelentések.
Ami valószínűleg világszerte és itthon is a legsúlyosabb következmény, az a közösségi élet beszűkülése volt, az osztálytársak, de főleg a barátok hiánya. Ez nagyon negatívan hatott a fiatalok lelki egészségére, és ennek hosszú távú következményei is lesznek rájuk és a társadalmi együttélésre nézve is.
A Covid-járvány okozta oktatási veszteségekről a Világbank szakértői már 2020-ban azt állították, hogy optimista opció szerint egy 7–9 hónapos iskolabezárás és távoktatás hatása mintegy egyharmad, pesszimista opció szerint akár több mint egyévnyi veszteséget jelent. Mintha az érintettek kihagytak volna egy teljes tanévet.