„A négyigenes népszavazás volt az első választási csalás szabad választásaink történetében, ugyanis csalárd felhívás volt az egész.” (Pozsgay Imre az 1989-es népszavazásról)

Rendszerbontó – így nevezik ellenzéki civilek az egyelőre négy, népszavazásra bocsátható kérdést. Rendszerbontó? Really? Látták már ezek az emberek a NER-t közelről?

Egyetért-e Ön azzal, hogy az MSZMP végre számoljon el a vagyonával, oszlassa fel végre fegyveres karhatalmista szervezetét, és vonuljon ki végre a munkahelyekről? Huszonhat évvel ezelőtt ilyen kérdésekkel szembesülhettünk a szavazófülkében, ahol aztán valóban forradalom történt, de legalábbis a rendszerváltás felgyorsítása, köszönhetően főleg a legfontosabb kérdésnek: jobb volna-e csak az első szabad országgyűlési választás után államfőt választani?

Mindenki tudta, hogy az állampárt július végén még keménykedett, kora őszre ellenben mindent megígért, október eleji kongresszusán viszont újra nemet mondott az első három felvetésre, a városi legendával ellentétben tehát igenis volt tétje e kérdéseknek. Az igazi tétet persze Pozsgay Imrének hívták: teljesen más lett volna úgy belemenni a szabad válaszásokba, hogy előtte létrejön egy közvetlenül választott, erős legitimációjú, népszerű kommunista jelölttel betöltött köztársasági elnöki intézmény, kvázi önálló hatalmi ágként.

Hálát mondhatunk tehát az akkori SZDSZ-nek, Fidesznek, kisgazdáknak és szociáldemokratáknak, hogy megakadályozták az állampárt és a népi jobboldal csöndes alkuját, de főleg hálát mondhatunk annak a 4,5 millió állampolgárnak (a választásra jogosultak 58 százalékának), akik pró vagy kontra, de szavazni mentek négy valóban rendszerváltó kérdésben. Azóta volt öt népszavazás, nézzük is meg rögtön, milyen lesz a hatodik, milyen rendszerbontó kérdésekkel népszavazhatunk jövőre az Orbán-rezsim távozására:

„Az Új Magyar Köztársaság egyesület szombaton indította el 'rendszerbontó népszavazásának' aláírás-gyűjtési kampányát. Ennek során arról nyilatkozhatnak a polgárok, támogatják-e a tankötelezettség korhatárának 18 évre emelését, a gyermekvédelemre szorulók ingyenes iskolai étkeztetését, a kötelező kamarai tagság eltörlését, valamint azt, hogy mandátumuk idejére ne kapjanak nyugdíjat az országgyűlési képviselők.”

Tehát még egyszer. A tankötelezettség korhatáremelése. A kötelező kamarai tagság. A Fidesz által azóta egyébként biztosított ingyenes iskolai étkeztetés. A képviselők nyugdíja. Halálkomolyan. Ezek lennének azok a kérdések, amelyeknek első körben tűzbe kell hozniuk legalább 200-200 ezer polgárt (valójában jóval többet) csak az aláírásokért, majd ha minden simán megy, ezekért a kérdésekért kell a fülkébe fáradnia legalább négymillió polgárnak, akik közül legalább kétmilliónak igent kell mondania rájuk.

Ön is érzi, ahogy ereiben szétárad a düh, ahogy nő a vérnyomása és lassan kezelhetetlenné válik a tettvágya, de úgy, hogy most azonnal szavazni akar? Mert akkor Ön igen ingerszegény környezetben él, szerintem próbáljon meg kevesebbet facebookozni, többet olvasni, világot járni, és fontos a sok zöldség, gyümölcs.

„Igazából nem is a kérdések a legfontosabbak, hanem az, hogy az emberek véleményt nyilváníthatnak az Orbán-kormány teljesítményéről” – ismerte be Vajda Zoltán, az Új Magyar Köztársaság Egyesület ügyvivője a Népszabadságnak igen őszintén azt, hogy az ötödik kérdés simán lehetne az is, „Egyetért-e Ön azzal, hogy qwertzuiopőú?”, vagy hogy megint feloszlassuk-e a Munkásőrséget. Végül is a dadaizmus is egy hangos jeladás, azt jelenti, hogy „Orbán, takarodj!”, éppúgy, mint a kötelező kamarai tagdíj eltörlése, vagy a tankötelezettség korhatárának 18 évre emelése.

A felemelő ellenzéki akcióban részt vesz az Együtt, a MoMa, a Liberálisok és a PM, valamint kicsit távolabbról, de segít az MSZP és a DK. Karácsony Gergely szerint „a négy kérdést fel lehet építeni egy 'rendszerbontó népszavazássá', főleg akkor, ha az ellenzéki szervezetek – pártok és civilek – nem riválisként tekintenek egymásra, hanem közösen küzdenek a népszavazás sikeréért”. Közösen? De hát négy ilyen kérdésnél mi számít sikernek? Hogyan lehetne már erre bármit felépíteni? A Fidesz ostoba és kártékony, de átgondolt „szociális népszavazása”, az igen, az fel volt építve. De ez?

Jó, a 19, részben bonyolult és zavarosan megfogalmazott kérdésből elmeszeltek 15-öt, volt köztük fontos is – de miért nem három átütő kérdéssel jön nekünk az ellenzék? Vagy, ha már szimbólumok, néggyel? Négy igennel nemet mondani Orbánra egy fokkal értelmesebb célnak tűnik, mint félmillió embert mozgósítani a képviselők nyugdíjának ügyében. Pláne, hogy a mostani állampárt iszonyatosan megnehezítette a népszavazás intézményét, úgyhogy vagy olyan témákat kéne találni, amik érzékelhetően megmozgatjék az embereket, vagy hagyni az egészet.

De hát lenne is ilyen téma! A boltok vasárnapi zárva tartása pl. országos kiakadást okozott, és az eddig elküldött háromezer ember csak háromezer érv ellene, van még sokkal több is. A vasárnapi zárva tartás ügyét azonban blokkolja a) egy rossz törvény, b) egy Nemzeti Választási Bizottság (NVB), amelynek elnöke, Patyi András teljesen összeférhetetlen a posztján (az Államreform Bizottság elnökeként a kormányzat programját felügyeli), és c) Wodicska Zoltán, a Schmuck-féle párt aktivistája, akiről Ön még nemigen hallhatott, éspedig önhibáján kívül. És, teljesen véletlenül mintegy, abszolúte nem akarna ilyen népszavazást az állampárt.

Történt, hogy az NVB hétfői ülésén úgy döntött: mivel egy témában csak egy népszavazási kérdés fogadható el, és se idő előtt, se idő után nem ér kérdést leadni, ezért annak a kérdését fogadják be, aki a leggyorsabban odaér az NVB épületébe. Márpedig a leggyorsabban Wodicska Zoltán, a Schmuck-féle párt aktivistája érkezett az NVB portájára, ott dekkolt szegény, amíg meg nem érkezett az MSZP embere, aki regisztráció nélkül szépen felsétált és hamarább adta le a kérdését, de hiába, ne tülekedjünk, tessék szépen visszaállni a sorba, márpedig a sor egyetlen emberből állt.

Hab a jogállamiság tortáján, hogy miközben állt, mit állt, terjedt a káosz az NVB ülésén, a választási iroda elnöke, Pálffy Ilona rájött arra, hogy rossz a törvény, „ezért az igazságügyi miniszternél kezdeményezi a jogszabály módosítását.”

Ám Wodicska Zoltán is korunk tragikus hőse, hiába érezte meg látnoki képessége birtokában, hogy percre pontosan mikor kell odaállni a Törvény kapujába: az ő kérdését is elvetették, mivel sikerült így megfogalmaznia:

„Egyet ért ön azzal, hogy mindenki számára pihenőnap legyen a vasárnap és az üzletek zárva tartsanak?”

Ezt hívják egyértelműségi aggálynak, emiatt nem hitelesítette a választási bizottság ezt a, amúgy véletlenül kissé kormánypártinak hangzó kérdést. A mindenki számára kötelező pihenőnap intézményét szerintem még az észak-koreai Kedves Vezető sem vezette be, az pedig, hogy „az üzletek” en bloc zárva tartsanak, még a legvadabb KDNP-s szexuális álomnak sem a része. Teljesen világos, hogy ez a téma, akárcsak a mindent elárasztó crony rendszer, az intézményes korrupció – intelligensen és egyszerűen megfogalmazva – képes lenne legalább a felszínen rendszert karcolni.

A teljesen összezavarodott, egymásnak napi szinten keresztbe tevő ellenzéki pártok és civilek számára szerencsére fókuszálási lehetőséget, és egyben politikai kiutat kínál a még a fentieknél is fontosabb kérdés, amely végre elhozhatja a várva várt összefogást: a szakszervezetek népszavazási kérdése. Íme, ez az a kérdés, ami majd megrengeti a NER-t (de a pénztárcánkat egészen biztosan): 40 év munkaviszony után ne csak a nők, de a férfiak is mehessenek nyugdíjba.

És mivel a kérdés a költségvetést is érinti, ezért nem szabad róla népszavazást tartani, így aztán valamiért minden további nélkül szabad róla. Ja, nem valamiért: az esélyegyenlőség miatt. Ha Önnek van ismerőse Nyugaton, és kérdi, mégis mivel töltjük mi magyarok az időnket, amíg a kormány kormányoz, nyugodtan mondja el neki, hogy ilyesmivel.