Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!Halmai Gábor: a Fidesz leépíti a jogállami garanciákat
A jogállami garanciák jelentős része az utóbbi időben veszélybe került, az Alkotmánybíróság függetlenségével együtt – állítja Halmai Gábor alkotmányjogász és egyetemi tanár. Hogy az Orbán-kormány ennek ellenére változatlanul nagy támogatottságot élvez, azt azzal magyarázza, hogy az emberek az alkotmányos értékeknek nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget.
hvg.hu: Az ÉS-ben a közelmúltban megjelent Búcsú a jogállamtól című cikkében azt írta: amihez Rákosi Mátyáséknak hosszú évekre volt szükségük, ahhoz Orbán Viktoréknak két szűk hónap is elegendő volt, vagyis hogy rövid időn belül leépítsék az alkotmányos demokráciát. Mintha ezzel egy kissé elvetné a sulykot.
Halmai Gábor: Az 1945 végétől 1949-ig tartó időszakról beszélek, ekkor történt a jogállami garanciák leépítése. Az 1946 februárjában született, a köztársaságról szóló törvény lényegében szabályozta az alkotmányos rendet, azaz kialakultak a demokratikus jogállamnak bizonyos játékszabályai, és a parlamentáris kormányzás működni kezdett. A demokratikus parlamenti választások eredményeként létrejött a kormányzó és az ellenzéki pártok rendszere.
Az 1949-ben elkészült rákosista alkotmányban viszont már egyetlen eleme sem maradt a jogállamiságnak. Persze van abban némi publicisztikai túlzás, amikor párhuzamot vonok 1949 és 2010 között. Az 1989-es rendszerváltást követően az 1949-es alkotmány változtatása révén létrejöttek a jogállami garanciák. Ám jórészüket elkezdték leépíteni az elmúlt két hónapban.
hvg.hu: Például?
H.G.: Például az alkotmánybírák jelölési rendszerének átalakítása sérti a jogállamiság elveit és a kizárólagos hatalomgyakorlás tilalmának passzusait. Még akkor is ez a helyzet, ha ennek a módosításnak a szabályait az alkotmány szövegébe is beépítették. Ez azonban nem változtat azon, hogy az alkotmánybírák kormány általi jelölése ellentétes a jogállamiság elvével. Az Alkotmánybíróság 1989-ben éppen a törvényhozó és a végrehajtó hatalomnak az ellensúlyára, az alkotmányellenes törvényeknek, kormányrendeleteknek a kontrolljára, megsemmisítésére jött létre, mind a törvényhozástól, mind a végrehajtó hatalomtól elkülönített módon. Az alkotmánybírák jelölésének új rendszere pedig éppen az ellenkezőjét jelenti, vagyis az ellenőrzőt valójában az ellenőrzött jelöli és választja meg.
hvg.hu: Ezek szerint ön már nem bízik az Alkotmánybíróságban?
H.G.: Olyan Alkotmánybíróságban nem lehet bízni, amelynek tagjait a kormánytöbbség jelöli és választja meg, az ellenzék megkérdezése nélkül. Amíg az ellenzék nem játszik szerepet ebben a jelölésben, addig az Alkotmánybíróság függetlenségéről nem lehet beszélni. Stumpf István és Bihari Mihály személyében két olyan alkotmánybírót választottak, akik nyilvánvalóan a kormánypártok emberei, és egyikük sem elégíti ki azokat a törvényi feltételeket, melyek a megválasztásukhoz szükségesek. Így nem tudok az Alkotmánybíróságra mint független hatalommegosztást szolgáló intézményre tekinteni.
hvg.hu: Schmitt Pállal kapcsolatban is vannak fenntartásai.
H.G.: Ebben az értelemben nem is Schmitt Pál személyéről van szó, hanem arról, hogy a köztársasági elnöknek vannak nagyon fontos jelölési jogosítványai olyan független intézmények vonatkozásában, amelyeknek egyelőre még nem változott a jogállása. Nem elképzelhetetlen, hogy a kormánybarát köztársasági elnök olyan legfőbb ügyészt, legfelsőbb bírósági elnököt, vagy ombudsmanokat fog jelölni, akik a kormánynak nem fognak kellemetlenkedni.
Ez azt jelenti, hogy ezeknek az intézményeknek a függetlensége éppúgy elveszett, mint az Alkotmánybíróságé. Az államfő ellensúlyozó szerepének kiiktatása a törvényhozás és a végrehajtás területéről maga után vonja az Alkotmánybíróság kiiktatatását is, mert a fontos törvények nem jutnak majd el előzetes normakontrollra a testülethez.
Sólyom Lászlót lehetett bírálni azért, mert senkivel nem egyeztetett az általa jelölt személyekről, minek következtében hosszú ideig nem lehetett megválasztani például a Legfelsőbb Bíróság elnökét vagy ombudsmanokat, viszont nem lehetett rá mondani, hogy a kormány embereit jelölte. Schmitt Pál személye és eddigi nyilatkozatai alapján aligha várható, hogy ő szuverén személyiségként fogja gyakorolni jelölési jogát.
hvg.hu: Az ORTT és a Nemzeti Hírközlési Hatóság összevonásával és Szalai Annamária elnök kinevezésével ön szerint megszűnt létezni a független médiahatóság, ami a sajtószabadság végét jelenti. Ezzel szemben a kereskedelmi médiumok virágoznak, ráadásul a baloldali média az ellenzéki magatartás miatt több kattintásban, nagyobb példányszámban reménykedhet. Miért gondolja, hogy vége a sajtószabadságnak?
H.G.: Létrejött a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, melynek vezetőjét a miniszterelnök nevezte ki kilenc évre. Az eddigi szabály szerint - amit messze nem tartok tökéletesnek - az ORTT elnökének a személyére a miniszterelnök és a köztársasági elnök közösen tett javaslatot. Az ORTT tagjai pedig a parlament által választott emberek voltak. Ehhez kétharmados többségre volt szükség, ami konszenzust igényelt a kormány és az ellenzék között. Az Alkotmánybíróság 1992-ben kimondta, hogy a közszolgálati médiumok feletti felügyeletnek függetlennek kell maradnia mind a kormánytól, mind a parlamenttől. Ebben az értelemben az 1996-os médiatörvény sem felelt meg ennek az alkotmányos követelménynek, de a közmédiumok legalább nem a kormány, hanem a parlamenti pártok befolyása alatt álltak. Ennek volt köszönhető többek között, hogy a kereskedelmi rádiófrekvenciák szétosztásánál a két nagy párt láthatóan megegyezett egymással. A rendszer lehetővé tette, hogy a parlamenti ellenzék is részt vegyen ebben az alkufolyamatban, de hozzáteszem, ez sem volt jó. Az ellenzék mostantól viszont labdába sem fog rúgni.
A közszolgálati média mellett a kereskedelmi rádiók és televíziók szabadsága sem garantált, függetlenségük veszélybe került, hiszen az ő műsoraikra is kiterjed a felügyelet. Az írott sajtó és az internet vonatkozásában is születtek olyan szabályok - főként a vélemény-helyreigazítási szabályokra gondolok -, amelyek aláássák függetlenségüket. Az alkotmány módosításával a kormány például megszüntette a monopóliumellenes követelményt. Ez pedig nemcsak a közszolgálati médiára lesz hatással.
hvg.hu: Kifogásolta, hogy olyan emberek végzik az alkotmány előkészítését, akik nem alkotmányjogászok, hanem inkább ideológusok. Konkrétan Boross Péterre és Pozsgay Imrére célzott. Mitől tart az új alkotmány szellemét és tartalmát illetően?
H.G.: A bizottság összetétele alapján arra lehet következtetni, hogy az alkotmány előkészítése nem egy alkotmányjogi szakmai feladat megoldását szolgálja, hanem sokkal inkább egy ideológiai tartalmú alkotmányról, vagy preambulumról lehet szó. Erre Boross Péter és Pozsgay Imre személye enged következtetni, akik soha nem foglalkoztak alkotmányjoggal. Boross szinte naponta hangsúlyozta, hogy a Szent Korona-tannak a magyar alkotmányban van a helye, Pozsgaynak pedig a nemzeti együttműködésre hajazó népfrontos politikája kaphat talán szerepet. Attól tartok, hogy az új alkotmány a korporatív elemet is behozza a magyar országgyűlés működésébe, és nem lehetetlen, hogy az egyházak, a nemzetiségek, szakszervezetek, különböző kamarák valamilyen intézményes szerepet kapnak majd a törvényhozásban. Mondjuk, egy felsőház intézményesítésével. Ezt alkotmányos szempontból retrográd iránynak tartom, emlékeztet a Mussolini-korszak olasz parlamentjére. Bizonyos törvénymódosítási javaslatokból kihámozható, hogy a gazdasági kamarákat ismét igyekeznek eltolni a kötelező tagságú kamarák felé, és ez is a korporatív fejlődés irányába mutat.
hvg.hu: Nem jöhetne a képbe a civil szféra, mint amelyik őrködik az alkotmányos jogok betartása fölött?
H.G.: Sajnos erre kevés esély van. Sok kiváló civil szervezetet ismerek, melyek szakmailag nagyon hatékony kritikusai lehetnének a kormánynak, de nem látom bennük azt az erőt, amivel fel tudnák venni a versenyt egy kormányzati apparátussal. Hollandiában például garantált, hogy a hatalom ellenőrzését ellátó civil szervezetek akkor is megkapják az állami támogatást, ha semmi mást nem tesznek, csupán a kormányt bírálják. Magyarországon az elmúlt húsz évben erre egyetlen példát sem láttam, és szerintem az Orbán-kormány sem fog változtatni ezen a szokáson. Számos civil szervezet működik úgy, hogy nem fogadnak el állami támogatást, mert azt gondolják, azzal valami pántlika is jár majd. Ez nagyon helyes magatartás, csak nem oldja meg a finanszírozás problémáját. Márpedig a rendszerváltás éveiben rendelkezésre álló külföldi támogatásokkal ma már nem lehet számolni.
hvg.hu: Hogyan látja az önkormányzati választások kimenetelét?
H.G.: Nem vonom kétségbe, hogy az októberi választáson a jelenleg kormányzó pártszövetséget támogatják majd az emberek. Ebből természetesen nem az következik, hogy ennek a nagy győzelmet aratott, és ősszel még nagyobb győzelmet arató pártszövetségnek korlátlan hatalommal kell rendelkeznie. A Fidesz hatalomban maradását garantálja, hogy az önkormányzati választási törvény módosításával, a többségi elv erősödésével a győztes további grémiumokat fog kapni. Feltehető, hogy ilyen irányban fog változni az országgyűlési választási rendszer is a 2014-es választásokig. De a most végrehajtott módosítások még egy esetleges későbbi vereség esetére is bebetonozzák a mostani struktúrát.
Ez a nagy támogatottság azt is igazolja, hogy az emberek az alkotmányos értékeknek nem tulajdonítanak jelentőséget. Nem úgy gondolnak rá, hogy ez a mi kultúránknak, demokráciánknak egyik legfontosabb értéke. Őket az érdekli, hogy olyan kormányuk és önkormányzatuk legyen, amely lehetőség szerint a legjobb szociális, jóléti biztonságot garantálja számukra. Most ezt az Orbán-kormányban látják, lelkük rajta, legyen.
Üdvös lenne szociális biztonságot és jólétet teremteni, de nem egy ellenőrizetlen hatalom keretében. Az ilyen berendezkedés lehet ugyanis bármilyen sikeres - mint mondjuk Szingapúrban -, de semmiképpen nem jogállami. A gazdaságilag kevésbé sikeres, nem-jogállami lehetőség viszont a putyini orosz modell képét vetíti előre.
