2008. január. 10. 12:25 Utolsó frissítés: 2008. január. 10. 12:35 Vélemény

Kikiáltják Palesztinát 2008-ban?

George Bush a Közel-Keleten személyes jelenlétével igyekszik előmozdítani a palesztin- izraeli megbékélés ügyét. Az amerikai elnök kitart amellett, hogy hivatali ideje lejárta elött, 2008 végéig kikiáltják Palesztinát. A szakértők többsége szkeptikus: Bushnál jóval tapasztaltabb, képzettebb politikusok közvetítési szándékai, béketervei mindeddig sorra meghiúsultak.

Bush és Abbasz Ramallahban
© AP
Bushnak mégis egyre fontosabb a palesztin ügy, ha nem akar a történelembe úgy bevonulni, mint az az elnök, aki a Közel-Keleten a legsikertelenebb volt. Elnöksége alatt válság válságot követett: ma sem látni az iraki alagút végét, s bár nyár óta drasztikusan csökkent a merényletek száma, a demokratikus rendezésnek, a tartós békének még a körvonalai sem látszanak. Az iráni rezsim elleni többéves diplomáciai harc sem hozott eredményeket, sőt, a hormuzi öbölben iráni őrnaszádok még azt is megengedhették maguknak, hogy felrobbantással fenyegessenek meg egy amerikai hadihajót. Irán atombombája – minden ellenkező híresztelés ellenére – hamarosan elkészül. Amerika gondosan ápolt pakisztáni kapcsolata is veszélybe került, a jövőben akár iszlám rezsim is uralomra juthat a törékeny biztonságú Afganisztán tőszomszédságában. Libanon hónapok óta képtelen elnököt választani, Irán, illetve annak előretolt helyőrsége, a Hezbollah eredményesen akadályozza a demokratikus, nyugatbarát erők kormányzását.

Bush elnöksége alatt az iszlám megerősödött a térségben, s ennek nyomán talán még Izrael és a palesztinok áldatlan viszálya tűnik a leginkább kezelhetőnek a ciklus végi kármentesítésében. Bár a Palesztin Hatóság fél éve már csak Ciszjordániában uralkodik, s a legfrissebb közvéleménykutatások szerint a belepumpált tetemes összegek ellenére sem lett népszerűbb, legalább tárgyalóképes, elfogadja az amerikai közvetítést és kész a békekötést célzó megbeszélésekre. Nyitott kérdés, hogy hajlandók-e kompromisszumra, lemondanak-e arról, hogy az egykori 3-400 ezer emberből mára 4 milliósra duzzadt palesztin menekülttömeg a mai Izrael területére térhessen vissza. Márpedig Izrael számára ez kulcskérdés: Jeruzsálem és Izrael határai kiigazíthatóak, de a menekültek Izraelbe engedésében, s ezzel az arab többség elfogadásában, Izraelnek mint zsidó államnak az önfelszámolásában sem jobboldali, sem baloldali kormány nem akar engedni.

A palesztin hivatalos propaganda meglehetősen kétértelműen viselkedik ez ügyben. Az arab nyelvű kommentárokban – hogy kifogják a szelet a rivális Hamász vitorlájából – kitartanak amellett, hogy a menekülteknek és családjaiknak a mai Izraelbe kell visszatérniük, s ezzel a tárgyalások kudarcát borítékolják. Eközben az angol nyelvű hírszolgáltatásban kompromisszumkészségüket hangoztatják. A palesztinok számára valójában az időhúzás a legjobb stratégia, hiszen folyamatosan a kezükre játszik a demográfiai helyzet, számarányuk folyamatosan növekszik a „kis” Izraelen belül is és a 67-ben elfoglalt területekkel megnövelt Nagy-Izraelben is. A "két népnek két államot" jelszó kezd elhomályosulni, és egyre nagyobb hangsúlyt kap az egy föderációs állam koncepciója, ami gyakorlatilag véget vetne a zsidó államnak – diplomáciai eszközökkel.

Olmert futballmezt ajéndékoz Bushnak
© AP
Bush – Olmert izraeli kormányfő személyében – olyan politikussal tárgyalhat, aki gyakorlatilag mindenben osztja a véleményét. Ám Olmert otthoni pozíciója igencsak megrendült a rosszul sikerült libanoni háború, majd a felelősségét firtató Winograd-jelentés óta. Kénytelen a koalícióban résztvevő baloldali Munkapárt és a Liebermann féle jobboldali nacionalista erő, valamint a keleti hagyományőrző Sasz párt között egyensúlyozni. Az ingatag koalíció jobbról könnyen felborulhat, ha a palesztin tárgyalások nyomán fájdalmas áldozatokat várnak Izraeltől. A közvéleménykutatások szerint, ha most kiírnák a választásokat, az Benjamin Netanjahu biztos győzelmét hozná. Emiatt Olmertnek nem lenne könnyű valódi engedményeket ígérnie a palesztinoknak, ez ugyanis könnyen politikai karrierjének végét jelentheti.

Vagyis Bushnak ugyancsak nehéz dolga lesz mindkét oldalon. Kicsi az esély rá, hogy éppen most történjen valódi áttörés a palesztin-izraeli állóháborúban. A hatalmas médiajelenlét közepette zajló látogatás elsősorban Amerikának, az otthoni közvéleménynek szól: hálás feladat a közel-keleti béke megteremtésén fáradozó elnököt mutatni, kommunikálni lendületes erőfeszítéseit az évtizedek óta megoldatlan viszályban. Ez a republikánus párnak sem jön rosszul a választások közeledtével. Palesztina pedig alighanem várhat a következő amerikai elnök javaslataira, ahogy ezt évtizedek óta megszoktuk.

Shiri Zsuzsa /Jeruzsálem

hvg360 Horn Andrea 2025. január. 15. 19:50

Még viszi a szél a lángokat, hogyan lesz ebből olimpia Los Angelesben?

Még meg sem fékezték a pusztító tüzeket, el sem kezdődhetett az egyébként gigászi összegűre becsült károk felmérése, Los Angeles vezetésének már amiatt főhet a feje, hogyan tudja mindössze három és fél év múlva a nyári olimpiára érkező emberek millióit fogadni. Az egyébként is deficites költségvetésű városnak meg kell találnia az egyensúlyt abban, mennyit költ a természeti katasztrófa utáni helyreállításra, és mennyit az olimpiai felkészülésre. Nem könnyíti a helyzetét, hogy anyagi felelősséget vállalt arra az esetre, ha a 6,9 milliárd dollárosra becsült büdzsé túlszalad.