© AP

Amikor kibukott, régóta az uniós átlagnál is drágábban vesszük a földgázt a Gazpromtól, sokakban felmerült, nem lehetne-e legalább (az energiapiac tekintetében) Moszkvával szemben a nyugati hatalmaknál sokkal kiszolgáltatottabb posztkommunista államoknak – tárgyalási pozíciójukat javítandó – összefogni a keleti óriás ellenében? Most, hogy az is kiderült, a Belgrádnak tett orosz ígéret miatt hazánk talán elesik a regionális gázelosztó központtá válás lehetőségétől, hiú remény a vevők oldalán történő egységes, államközi piacszabályozó fellépés.

Mert a Gazprom – s rajta keresztül a látszatdemokrata, autoritárius orosz hatalom – egy, nyilván nem tisztán üzleti alapú versenyeztetésen keresztül – remekül ki tudja játszani egymás ellen a korrupcióval, a pártállami struktúrák továbbélésével, eladósodottsággal sújtott (nem mellesleg tetemes importenergiára rászoruló) volt kommunista országokat. Ráadásul a földgázbiznisz műhelytitkait nagyrészt jelenleg is homály fedi. Amire pedig időnként fény derül, korántsem biztató.

Úgy tűnik, előfordulhat, hogy az E.ON Ruhrgas, a német gázmamut a MOL-tól vásárolt üzletrészeivel fizetne bizonyos szibériai gázmezők kiaknázása fejében. Hogy ez ugyanakkor azt is jelentené, hogy a gáztarifa megállapítása de facto kikerülne a nemzeti hatáskörből, azt persze egyik fél (s főleg, harmadikként a magyar kormány) sem reklámozza, de a nemzetközi gazdasági tranzakciók vastörvényei szerint valami ilyesfélére számíthatunk. Látszólag ez nem is bizonyulna olyan rossznak.

A tőkeerős, vérprofi energiakonszern biztosan keményebb üzleti partner lenne, jobban próbára tenné az orosz gázosok idegeit, mint az eddig legtöbbször csak üres semmit-és nagyotmondásban jeleskedő gazdasági miniszter. De mégiscsak aggasztó, hogy két, világszerte terjeszkedő multi egyezkedésében mi lehetünk az áldozati bárány. Plasztikusabban: a mi ujjuk szorul be német üllő és orosz kalapács közé. Persze nem az E.ON ad okot legfőképp a félelemre. Hisz mégiscsak egy, a nyugati civilizáció gazdasági kultúráján felnőtt cégbirodalomról van szó, amelyet az uniós versenytörvények kellőképp féken tartanak.

De a Gazprommal kapcsolatban érdemes felidézni a régi viccet: „Mi a russian bussiness? Kirabolni az italboltot, a vodkát eladni, a pénz elinni.” Moszkvába – akárcsak a török Portára, arab sejkek palotáiba, és más keleti despotátusokba – nem úgy megy tárgyalni az ember, mint nyugaton. Hanem már jó előre tájékozódik, kit szükséges megkenni, a szultán (emír, cár, örökös államelnök) milyen szeszélyét, politikai jellegű kívánságát muszáj figyelembe venni.

Záhonytól keletre olyannyira átitat mindent a baksiskultúra, a választási csalás, a politikai önkény, mint az még nálunk is elképzelhetetlen. Putyin méltó társa nem valamely nyugati demokrata, hanem a napokban elhunyt Türkménbasi.

Az orosz elnök, antidemokratikus, - a Duce maffiával szembeni módszereit idéző - eszközeivel látszólag visszaszorította a szervezett bűnözést, megtörte az oligarchákat, biztonságosabb országot teremtett. Valóságban azonban nem tett mást, mint államosította a korrupciót, bűnözést, a gazdasági összefonódásokat. Mostantól nem különböző hadurak, klánfőnökök lepénzelését igényli a sikeres üzletkötés, hanem csak és kizárólag a Kreml urát (vagy protezsáltjait) kell megkörnyékezni. Nem feltétlenül pénzzel, hanem külpolitikai vagy nemzetgazdasági szintű gesztusokkal. Rendőrállamban ugyanis maga a kormány lép a gengszterek helyébe. A kérdés pedig a fenti gondolatmenetből logikusan következik.

Nem lehetséges-e, hogy a katonai megszállás helyett gazdasági expanzióval hódító, sok vonatkozásban önkényuralmi jegyeket felmutató orosz kirakatdemokrácia hódításának célterületévé váltunk? Jó ötlet beengedni egy olyan szuperállam gázvállalatát, amely nyilván nem a hagyományos üzleti etika mintaképe, s bármikor kész a neki kevésbé tetsző politikai folyamatok járszalagjára álló országokat (lásd Ukrajna, Grúzia) az energiafegyver segítségével megzsarolni? Na és a legfőbb dolog, amit tudni szeretnénk: miért nem részesült erről a kontinentális méretű üzletről komolyan vehető miniszteriális tájékoztatásban a gázért egyre többet pengető lakosság? Örülnénk, ha legalább ez utóbbira záros határidőn belül feleletet kaphatnánk.