hvg.hu: Július elején adták át Hódmezővásárhelyen az Emlékpont Humán Oktatási Központot, amely a város és a tanyavilág félévszázados történetét dolgozza föl. Ön volt ennek a szakmai irányítója, történeti koncepciójának kidolgozója, kétéves munkája fekszik benne. Baloldalon is sokkal jobban fogadták, mint amikor ugyanezt a munkát a Terror Háza javára végezte. Vásárhelyen árnyaltabban ábrázolták a múltat?

Schmidt Mária: Ma már senki nem vonja kétségbe, hogy szükség van ezekre a múzeumokra. Szeretném azt hinni, hogy nemcsak a külföldi elismerések és a későbbi hazai díjak számítottak abban, hogy az ellenérzések elmúlóban vannak. Nagy siker, hogy az elmúlt négy év alatt közel kétmillió látogatója volt a Terror Háza Múzeumnak. A magyar népesség egyötöde. Óriási szám. De Hódmezővásárhely is büszke lehet: egyetlen hónap leforgása alatt több mint tizenötezren tekintették meg. Az is egyértelmű siker.

Minden városban szükség lenne egy hasonló, közösséget kovácsoló, múltat feltáró intézményre. Mindkét múzeumban közös, hogy nagy jelentőséget tulajdonítunk a vizualításnak, és az érzelmi hatásnak, továbbá olyan nyelvet használunk, amelyet a fiatalok értenek. Főként a fiatalokat akarjuk ugyanis megszólítani. Bebizonyosodott, hogy a felnövekvő generációkat is érdekli a múlt, csak megfelelő eszközökkel, az ő vizuális kultúrájuknak megfelelő képi és zenei effektusokkal kell hozzájuk szólni.

Emlékpont kiállítás

Ami az árnyaltságra vonatkozó kérdését illeti, a két intézmény között alapvető különbség van az üzenet megfogalmazásában: a Terror Háza Múzeumban áldozatokról és tettesekről esik szó, ott a terror korszakát állítottuk a középpontba, amelyen két totális diktatúra „osztozott”: a nácizmus és kommunizmus.

A hódmezővásárhelyi Emlékpontban viszont az 1945 és 1990 közötti történelem bemutatására vállalkoztunk, s ezt a korszakot nem lehetett egyértelműen, feketén és fehéren ábrázolni. A vásárhelyi történetnek is voltak drámai korszakai, különösen az ötvenes években, de később, a gulyáskommunizmus idején a helyiek számára élhetőbb, sikeresebb évek jöttek. Ez is része az ott bemutatott történetnek.

hvg.hu: Ez az árnyalt megközelítés mintha hiányozna az '56-os évforduló megünneplésének előkészítésénél. Eleve eldöntötték az egyes politikai irányzatok, hogy részt vesznek, vagy sem a hivatalos ünnepségen, pedig Sólyom László elnök közös részvételt szorgalmaz.

S.M.: Nemcsak szomorúnak tartom, ami a forradalom ötvenedik évfordulóján történik, de elhibázottnak is. Magyarország 1956 októberében történelmet csinált. Az egész világ ránk figyelt. Még él az a generáció, mely ennek a történelmi jelentőségű megmozdulásnak a részese volt, érzelmileg kötődik a forradalomhoz. A magyar nép a világ előtt a legpozitívabb oldaláról mutatkozott meg: híressé vált hősiessége, bátorsága, szabadságszeretete.

Legelemibb érdekünk azt kívánta volna, hogy ezen az ötvenedik évfordulón itthon lépéseket tegyünk a nemzeti egység megteremtése felé, külföldön pedig felmutassuk azokat a pozitív tulajdonságainkat, amelyek '56 őszén egységet teremtettek. Hogy ez utóbbi törekvésünk mennyire jogos lett volna, jól mutatja, hogy az Egyesült Államok elnöke idén már kétszer is méltatta a forradalmárok érdemeit.

Ugyanakkor mi itt Magyarországon elhanyagoljuk ennek a dicsőséges ünnepnek az ápolását, nem készítettük elő méltó módon az évforduló megünneplését. „Nem öltöztettük ünneplőbe a szívünket”, vagyis érzelmileg nem töltődtünk fel erre a nagy közös ünnepre. Az utolsó órában vagyunk. Nagy a felelősségünk. A Magyar Televízióban már hónapok óta reklámfilmek peregnek arról, hogy 2012-ben Horvátországgal közösen labdarúgó Európa-bajnokságot szeretnénk rendezni, ugyanakkor kevés nyoma van annak, hogy a média 1956 évfordulójának megünneplésére hangolná a közvéleményt. Működik ugyan egy bizottság, ennek tevékenysége azonban homályba vész. Jellemző, hogy a diákoknak hirdetett pályázatok fő díjára a legalkalmasabbnak egy moszkvai utazást véltek. Még a külföldi sajtónál is kiverte a biztosítékot az ötlet. Az embernek néha az a benyomása, mintha a kormánypártok el akarnák szabotálni 1956 évfordulójának megünneplését.

hvg.hu: Lehet, hogy a pénzhiány miatt ilyen nyögvenyelős az előkészítés?

S.M.: A pénzhiány önmagában semmit sem magyaráz meg. Egyébként azt látom, van pénz az ünnepségekre, csak nem tudjuk, mi lesz a sorsa. Nemrég a Miniszterelnöki Hivatal 1,7 milliárd forintot utalt át a költségvetésből erre a célra, ezt ki is írták közbeszerzésre, július 31-én. Az egész összeget egyben, rendezvényszervezésre. Nem lennénk meglepődve, ha szokás szerint egy „baráti” szervező cégnek juttatnák majd. Hiszen két hét leforgása alatt olyan komplett, kidolgozott anyagot kellett benyújtani, aminek az elkészítése ennél azért feltehetően több időt igényel.

hvg.hu: A Fidesz mintha még mindig a választásokon rajta ütött sebeket nyalogatná, vezetőinek nyilvános szereplése jobbára kimerül a kormány aktuális bírálatában. Sokak szerint nincs se kormányunk, se ellenzékünk. Mintha vacillálna a párt: szükség is lenne vezércserére, meg nem is. Nem kellett volna a jobbszélen zárni, és inkább középen keresni szavazókat?

S.M.: A Fidesznek nem kell középre nyitnia, mert középen van. Szeretném már ezt a felvetést egyszer az MSZP-vel kapcsolatban is olvasni, illetve hallani, hiszen az utóbbi években nem sok gesztusra tellett a posztkommunistáknak a „középrétegek” irányába. Én személy szerint azt szeretném, ha a FIDESZ egy olyan 21. századi párttá válna, amely kilép a magyar politika provinciális mocsarából, és képes új válaszokat adni az új kihívásokra. A párton belül nagy viták vannak a vereség okairól, keressük az utat, melynek révén a jobboldal legnagyobb pártja elfogadhatóbbá, szerethetőbbé teszi magát. Keressük a változtatás lehetőségeit, de nagyon sokféle ízlést, akaratot, politikai törekvést kell összeegyeztetni. Önvizsgálatra, belső építkezésre van szükségünk, és nyilvánvaló, hogy módosítani kell a politikánkon, különösen a fővárosban.

hvg.hu: De tény, hogy az önkormányzati választásokra készülve, helyi szinten a Fidesz sok helyen összefog a Jobbikkal, sőt a MIÉP-el is.

S.M.: Alattomos manipulációnak tartom, hogy a pártot, az önkormányzati választás előtt egy-egy alkalmi összefogás miatt a szélsőjobboldal iránti szimpátiával vádolják meg.

hvg.hu: Függetlenül a pártok helyezkedésétől, hogyan értékeli a rendszerváltás óta eltelt időszak teljesítményét?

S.M.: Magyarország teljesítménye 1990 és 2006 között sok szempontból kiábrándító. Pedig a rendszerváltozás békés volt, és az elit szinte teljes mértékben átmentette a pozícióit. A „régi gárda” nemcsak a politikai és a kapcsolati tőkéjét őrizhette meg, hanem ezekhez még gazdasági tőkét is szerzett. Sajnos, úgy tűnik, kevéssé tudtunk megfelelni a kihívásoknak. A jobboldalnak két ízben, 1990 és 1994, azután 1998 és 2002 között tudott kormányozni. Az első ciklusban az Antall József és „kamikaze-kormánya” jelentős teljesítményt nyújtott, amit ma már bel- és külföldön egyaránt elismernek. Mégis, Antall Józseffel szinte az egész posztkommunista elit szembefordult, élesen, rosszindulatúan bírálták, és rendkívül türelmetlenek voltak vele szemben. Sikerrel hitették el a közvéleménnyel, hogy a szaktudás csak a baloldalon van, a jobboldal viszont tele van semmirekellőkkel vagy amatőrökkel.

Az 1998-as választások után Orbán Viktor alakíthatott koalíciós kormányt, ám a gazdasági- és médiaelit változatlan maradt. Jellemző, hogy a Népszabadság által nemrég összeállított száz legbefolyásosabb magyar közé alig került jobboldali kötődésű. A társadalom ilyesfajta „megmerevedése”, és az a tény, hogy a politikai elit sok tekintetben kommunikáció-képtelennek tűnik, komoly kockázattal járhat, radikalizálódási folyamatot indíthat el a társadalomban.

hvg.hu: Ezt mondta Tamás Gáspár Miklós is minapi cikkében, amelyet Ön, a Népszabadságban közölt válaszában hevesen meg is bírált.

S.M.: Kétségtelen, hogy Tamás Gáspár Miklós nemrég megjelent cikkében úgy uszított a burzsoázia ellen, mintha az Auróra cirkáló fedélzetén állna. És úgy propagálja polgártársainak a forradalmat, hogy az már-már az alkotmányosság határaiba ütközik. Érdekes: amikor Kerényi Imre beszélt forradalomról, a baloldal akkor hetekig verte a tam-tamot.

A mai sajtónak – bal-és jobboldalinak egyaránt - nem az a bűne, hogy elfogult vagy szervilis, hanem az, hogy rosszak, hibásak a politikai reflexei. Rosszul, összevissza működik. Ezért észre sem veszi, hogy mi a valódi veszély. Manipulációs okokból összemossa a mérsékelteket a szélsőségesekkel, és egyszer csak meg fog döbbenni azon, hogy az ország fele, amely tegnap még a mérsékeltekre szavazott, holnap talán mindkét mai politikai erőtől függetlenül szervezi meg magát.

Egy országban, ahol az emberek fele úgy érzi, hogy negyvenöt éven keresztül folyamatosan megbélyegezték, háttérbe szorították, hogy nem tudta megvalósítani a céljait, mert mások előnyösebb helyzetben voltak, és a változásban is csalódnia kellett, akkor lehet, hogy ez a krónikusan frusztrált tömeg előbb-utóbb radikalizálódik. De erről nem a Fidesz tehet majd.

hvg.hu: Mindezek fényében milyen politikai megoldást lát a jövőre nézve?

S.M.: A kormány eddigi teljesítménye a nullával egyenlő, és sajnos, nem utalnak jelek arra, hogy ez változni fog. A bejelentett megszorító csomag kádárista ízű, de még annál is rosszabb: Kádárék mindig ügyeltek arra, hogy ne feszítsék túl a húrt. Ez a mostani intézkedés-sorozat viszont kifejezetten hergeli az embereket, arrogáns és cinikus. A sok hazugság között talán az volt a legsúlyosabb, hogy a hatalomhoz mindenáron ragaszkodó Gyurcsánynak és kormányának nem voltak, nincsenek kész reformtervei. Az ország rossz állapotban van, és nagyon úgy tűnik, az EU-ba újonnan csatlakozó államok, Románia és Bulgária is előbb fogják bevezetni az eurót, mint mi. A nemzetért érzett felelősség kikövetelheti, hogy ha eljutunk a mélypontra, - amit a külföld reakciója világosan jelez majd -, szakértői kormány alakuljon, és a pártok egy lépéssel hátrébb lépjenek.

Pelle János