© Horváth Szabolcs

A kormányfői monológ a hat órára Budapestre látogató német miniszterelnökben azt a benyomást erősíthette, hogy a kelet-közép-európai demokráciákban, így Magyarországon is, még meglehetősen képlékenyek a politikai és közjogi viszonyok. Tegyük a szívünket a kezünkre: elképzelhető-e, hogy mondjuk Nicolas Sarkozy, a francia köztársaság elnöke, vagy Gordon Brown, II. Erzsébet királynő kormányának miniszterelnöke egy odalátogató külföldi politikus előtt kifogásolná a nemzeti lobogót és a címert?

Gyurcsány Ferenc, bár ez nyilvánvalóan nem állt szándékában, egy olyan vitát elevenített fel a politikai szimbólumainkról, amelyről azt hittük, hogy a rendszerváltást követő években egyszer s mindenkorra le lett zárva. Az első szabadon választott magyar miniszterelnök, Antall József fogadtatta el az 1990-ben megválasztott többpárti országgyűléssel a koronás, “történelmi” címert, az alternatívaként kínálkozó, korona nélküli Kossuth-címerrel szemben, melynek használatát a Nagy Imre kormány rendelte el. Ha az utóbbi mellett dönt a parlament, akkor a tizenhárom napig tartó forradalomhoz való ragaszkodást fejezte volna ki vele, de már akkor is kétséges volt, mit lehet valójában folytatni 1956 örökségéből. Így a Szent Istvántól 1949-ig terjedő magyar történelem folyamatosságát jelképező koronás címerre szavazott a képviselők többsége, még az akkor kisebbségben lévő szocialisták egy része is. Ezzel lényegében elfogadták, hogy a korona a magyar államiság jelképe. Az Orbán kormány döntött ezután úgy, hogy akkor ne tekintsük múzeumi tárgynak, hanem kapjon helyet a Parlamentben.

Távol áll tőlem, hogy a Szent Koronának misztikus erőt tulajdonítsak, és a „szentistváni Magyarország” (szalonképtelen formában: Kárpát-Duna-Nagyhaza) megtestesülésének tartsam. Kilencvenháromezer négyzetkilométer alapterületű köztársaságban élünk, melynek alkotmányában nincs szó az obskúrus “Szent Korona-tanról”. Persze, ez a dicséretes hiány sem feledteti, hogy ideje lenne újraírni, a parlamenttel elfogadtatni és népszavazáson megerősíteni az 1949-ben született, folyamatosan módosított alaptörvényünk utódját,. A ma hatályos szöveg annyi mindent tartalmazott az idők folyamán, hogy összes szövegvariánsával együtt paródiaként is olvasható. Nem biztos tehát, hogy jobban járnánk, ha Gusztos Péter SZDSZ-es képviselő javaslata szerint a végzős katonatisztek augusztus 20-án az alkotmányra esküdnének, ahelyett, hogy a Szent Korona másolata előtt sorakoznának fel.

Figyelemre méltó tény, hogy miközben a szürke eminenciás Draskovics Tiborhoz kötődő újabb Gyurcsány-csomag körvonalai kibontakoznak, és a magyar gazdaság mutatói igencsak gyengélkednek, a média nagy részét - tisztelet a kivételnek - a Magyar Gárda megalakulása és az ellene való antifasiszta tiltakozás, az 1950-ben kivégzett honvédtábornokok további rehabilitációjának ügye, és nem utolsó sorban a korona szimbolikája körüli viták foglalkoztatják. Eseménydús ősz elé nézünk, melyre Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc elmérgesedett viszálya nyomja rá a bélyegét. Nem kizárt, hogy nosztalgiával fogunk visszagondolni 2007 békés augusztusára.

P.J.