Oktatásért is felelős humán miniszterünk hisz a felzárkóz(tat)ásban, ez a mélyszegénységben élő és cigány gyerekekkel kapcsolatos krédójának alapja. Feltehetően ennek köszönhető, hogy az Alaptörvény módosítását követően március végén a KIM egy olyan jogszabálytervezetet nyújtott be, amely újra lehetővé tenné a cigány gyerekek elkülönítését.

Eddig az esélyegyenlőségi törvény tiltotta a szegregációt, ám a jövőben kivétel lenne ez alól, ha az elkülönítés a társadalmi felzárkóz(tat)ás elősegítésére irányul. Hogy mi a felzárkóztatás, azt pedig ki-ki maga döntheti el.

De mit is jelent a társadalmi felzárkóz(tat)ás kifejezés, és honnan származik? Csak nem az átkos negyven év szocialista pedagógiájának terméke, az ígéreteit sem a rendszerváltásig, sem azután be nem váltó felzárkóztató oktatás az ihletadó? Az, ami egész általános iskolai pályafutására parkoló pályára helyezte a roma gyerekeket és 90 százalékukat funkcionális analfabétává képezve adott az országnak több százezer munkanélkülit?

Az biztos, hogy sem a nemzetközi, sem pedig az uniós szakpolitikai dokumentumok, sem pedig a vonatkozó irányelvek nem ismerik a társadalmi felzárkóz(tat)ás fogalmát. Azok másról beszélnek: a társadalmi befogadásról. Arról a folyamatról, amikor nem csupán a leszakadottakkal, a kirekesztettekkel kezdünk valamit, hanem amikor a többségi társadalomban is változások következnek be. De hogyan következhetnének be ezek a változások, ha már 3, de legkésőbb 6 éves kortól elkülönítjük a legszegényebb vagy sötétebb bőrszínű gyerekeket a jobb módú többségi gyerekektől? Úgy biztosítjuk társadalmi befogadásukat, hogy előbb kitaszítjuk őket?

Nem áll távol ez a gondolkodás Balogh Zoltántól. A miniszter az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány által a nyíregyházi görögkatolikus egyház szegregáló gyakorlata ellen indított pere kapcsán többször kiállt a telepi cigányiskola újranyitása mellett. Mint ismeretes, az alapítvány azért perelt be az egyházi fenntartót, mert az az önkormányzattal karöltve reszegregált, azaz újraindította a 2007-ben a szegregáció miatt bezárt iskolát.

Pedig Balog Zoltánnak nem csupán a szocializmus kritikai szemlélete miatt kellene távol tartania magát a felzárkóztatás oktatásügybe való visszacsempészésétől. Azért sem szabadna teret engednie e káros pedagógiai szenvedélynek, mert azt ’szakmai’ rábeszélésre már hőn-nem-szeretett elődje, Magyar Bálint is kipróbálta. És ki gondolta volna? Már nála sem működött: a cigány kisebbségi oktatásnak álcázott felzárkóztatás csak növelte a szegregációt és a lemaradást.

Amennyiben azonban nem a kritikai szemlélet vezeti miniszter úr kezét, hanem bölcs, és szakmailag hétpróbás elvbarátaira hallgat, akkor emlékeznie kell, hogy Pokorni Zoltán volt oktatási miniszter, jelenleg oktatási bizottsági vezető és Lázár János volt polgármester, aki Hódmezővásárhelyen megszüntette az elkülönítést, hogyan gáncsolták el Hoffmann Rózsa köznevelési törvényének elkülönített felzárkóztató osztályok létrehozására vonatkozó rendelkezéseit. A jelen állás szerint vagy ilyen rövid az emlékezete miniszternek és minisztériumának, vagy nem akarnak bölcs elvbarátaikra hallgatni. Ahogy Moszkva nem hisz a könnyeknek, úgy Balog sem a józan észnek?

Mondhatnánk, hogy a hite mozgatja, mint ahogy a hit mozgatja a miniszter által oly kitartóan támogatott hajdúdorogi egyházmegyét és nyíregyházi cigányiskoláját is – mert hogy van Nyíregyházán nem-cigány görögkatolikus iskola is, a város közepén, EU-s támogatásból nemrég felhúzott épületben. Alapítványunk harmadik éve kutatja a szegregáció miatt folyó polgári perben, hogy vajon más eredményre vezetett-e eddig a hiten és keresztényi szereteten alapuló szegregált felzárkóztató oktatás, mint eredeti, ’hitetlen’ formája. Sajnálattal mondhatjuk, hogy a szocialista pedagógiai kísérlethez hasonlóan a keresztényi próba is elbukni látszik.

Akkor miért a kitartó Balog-i támogatás, a polgári bíróságnak való üzengetés, a perben irányadó jogszabályok cigány gyerekekre nézve káros módosítgatása? Hová vezet minket az a formula, mely szerint az obskurus tartalmú társadalmi felzárkóz(tat)ás mostantól mentesít a hátrányos megkülönböztetésért való felelősség alól?

A fenti dilemma feszül meg az Alaptörvény anti-diszkriminációs passzusának már megejtett, s az egyenlő bánásmód törvény tervezett módosítása mögött. Ami uniós szinten könnyen hozhat egy olyan kötelezettségszegési eljárást, ami már nem csupán egy mezítlábas jogszabály – az egyenlő bánásmód törvény – módosítását, hanem az Alaptörvény egy passzusát is ellentétesnek találja az EU Faji Egyenlőségi Irányelvével. Utóbbi 5. cikke ugyanis nem engedi meg a cigányok esetében az olyan esélykiegyenlítő intézkedéseket, amelyek célja a társadalmi felzárkóz(tat)ás.

S ezen még az sem változtat, ha Balog Zoltán a görög katolikusokkal karöltve meggyőződéssel vallja, hogy a hit hegyeket mozgat. A felzárkóztatásban vakon hittek a más ideológiai alapon állók is. Mint az elmúlt 50 év mutatja, a hit rossz irányba is mozgathatja a hegyeket, abba az irányba, ami további leszakadást, növekvő munkanélküliséget, társadalmi széthúzást és kölcsönös félelmeket rejt. Bölcsebb lenne talán mégis hallgatni a leköszönő pápa romákkal kapcsolatos útmutatásaira, s így a térítést a tudományos eredmények tükrében végezni köztük. Így talán még azt is meg lehetne akadályozni, hogy az egyházi felzárkóztatást elszenvedő cigány emberek esetleg kiábránduljanak az Isten igéjét e földön hirdetőkből.

(A szerző emberi jogi ügyvéd, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány jogásza – írásához pedig a Facebookon szólhat hozzá.)