Na ez sem tartott sokáig. Alig pár nappal azután, hogy némi helyi érdekű csinnadratta és igen felhevült állapotú etnopolitikai protest kíséretében Kispesten felavatták Kemal Atatürk szobrát a róla elnevezett parkban, ismeretlenek máris Dániel Péter, a köztéri szobrok Baader-Meinhofjának eszközét vetették be ellene. A kispesti Atatürk-szobor most úgy néz ki, mint a kereki Horthy Miklós-szobor, épp csak a "Tömeggyilkos - háborús bűnös" tábla nem csüng a nyakában.

Az ügynek, mint emlékezetes, számos sértettje van, a döntésből kihagyott, diplomáciailag megalázott török nagykövettől az örmény és görög kisebbségen át egészen a zsidókig, akiket Pendik város polgármestere kevert bele rejtélyes módon az ügybe, pedig ők azt hitték, legalább most megússzák. Mondjuk valószínűleg szerencsénk volt, hogy ezúttal nem egy tényleges örmény terrorszervezet jelentkezett be további piszkos munkák elvégzésére, mint tették ugye a még emlékezetesebb azeri baltás gyilkos ügye nyomán, az Atatürk-szobor ellenzői egyelőre maradtak a vörös festéknél, hátha az ő cselekedetükről is kimondja egy magyar bíróság, hogy az "erkölcsileg pozitív tartalmú és társadalmilag hasznos figyelemfelhívás volt."

Hiába óvott a külügy is az örményekre mért újabb szimbolikus baltacsapástól, a kispestieknek Mohács kellett. Külön Törökországból importáltak Atatürk-szobrot az új Atatürk-parkba, aki hiába nagy nemzetállam-alapító, az örmények valamiért nem és nem bírják elfelejteni azt a nyomorult másfél millió halottjukat. Hamarosan nyilván megnyílik Kispesten az első Atatürk-gyorsétkezde is, amelynek belső dekorációját egyelőre hanyagolják, megvárják, amíg a Vörös Festék Frakció kívül-belül kimázolja.

Hiába delirált a megnyitón Tarnai Richárd fideszes képviselő arról, hogy "a nemzetközi kommunizmus” és a "kapitalista internacionalizmus" is megbukott, úgyhogy "a karakteres nemzetek együttműködésére" van szükség, a karakteres nemzetek egyelőre úgy tűnik, ki nem állhatják egymást (magyar esetben: magukat), és ha megkérdezésük nélkül valakik szobrot állítanak egy tömeggyilkosnak, akkor arra illegális vizuális eszközökkel fogjék felhívni a figyelmet. Ha kell Horthyt festjük le, ha kell, a turult, ha kell Károlyit, ha kell, Atatürköt. Ha kell, ha nem kell. Kibeszélés helyett marad az elkenés, a festék elkenése.