A magyar külügyminisztérium tiltakozott a ljubljanai kormánynál, mert Borut Pahor szlovén miniszterelnök példátlan módon nekiment Orbán magyar miniszterelnök kormányának. Az egész história homályos, mindenesetre precedens nélküli a két ország eddigi viszonyában – mondja a hvg.hu-nak adott interjúban a legnagyobb szlovén napilap, a Delo külpolitikai rovatvezetője, Sasa Vidmayer. Szerinte nem kizárt, hogy – ahogy fogalmaz – „térségünk nacionalistái egyszer csak keményen egymásnak feszülnek, és annak bizony beláthatatlan következményei lehetnek”.
Zentai Péter: Mit szólnak ahhoz, hogy szomszédjukkal, Magyarországgal mintha megromlott volna a viszony?
Sasa Vidmayer: Egy közvélemény-kutatás szerint a szlovénok többsége nincs igazából tisztában azzal, hogy Magyarország szomszédos állam. Annyira rövid ugyanis a határ, hogy ezt – leegyszerűsítve – észre sem veszi senki. Legalábbis egészen az elmúlt hónapokig – sajnálom, hogy ezt kell mondanom – Magyarországra itt senki sem figyelt oda igazából. Nálunk csak a "nagy" szomszédokra irányul minden figyelem: Horvátországra, Olaszországra és Ausztriára.
Z.P.: Miért kezdtek mégis ránk is figyelni az elmúlt hónapokban? Történt valami különös?
S.V.: Ezt önnek jobban kell tudnia. Mindenesetre, azon túlmenően, hogy publicitást kapott nálunk is, hogy Magyarország az EU soros elnöke, szlovéniai viszonylatban óriási visszhangot keltett az önöknél elfogadott médiatörvény és új alkotmány ügye. Abban olyan részek vannak, amelyek érintik a nemzeti kisebbségek, köztük a nálunk élő magyar kisebbség ügyét is.
Z.P.: És milyen volt általában a magyar intézkedések, törvények visszhangja önöknél? Az ön lapja, a Delo például mit írt erről?
S.V.: Erős kritika érte és bizonyos értelmiségi körökben továbbra is éri a magyar kormányt. Nagyjából az itteni sajtóvisszhang olyan, mint amilyet általában észlelni lehetett a nyugat-európai országokban Magyarországról.
Z.P.: De mi húzódhat meg amögött, hogy Borut Pahor szlovén miniszterelnök példátlanul nekiment a magyar kormánynak?
S.V.: A miniszterelnökünk háttérbeszélgetésen fogadott néhány újságírót és noha a kormányfő kérte, hogy amit mond, az maradjon köztük – az egyik résztvevő kiszivárogtatta a készített hangszalagot. Ezek szerint azt mondta a kormányfő, ha jól emlékszem, hogy „Magyarország el lesz szigetelve, amint végetér a magyar EU-elnökség” és egyéb, nagyon kemény dolgokat is mondott a magyar kormányról.
Z.P.: Úgy tudom, úgy fejezte ki magát, hogy „elszigeteljük Magyarországot”. Kire gondolhatott, amikor többes szám első személyt használt?
S.V.: Ezt egyelőre senki sem érti, legalábbis senki azok közül, akikkel a dolgot átbeszéltem. Egyes kollégáim arra fogadnak, hogy Pahor az európai baloldali pártokra célzott, az európai szocialistákra, szociáldemokratákra. Például az Európai Parlamentben. Mindenesetre a szlovéniai tévében egymás után szólalnak meg a konzervatív, a jobboldali ellenzék vezetői és bírálják a miniszterelnököt felelőtlen kijelentései miatt.
Z.P.: Belpolitikai viszály támadt a magyar ügyből?
S.V.: Ez azért túlzás. A jobboldali ellenzéknek sem tetszett a magyar médiatörvény és nekik is vannak fenntartásaik egy csomó más magyarországi intézkedéssel szemben. Viszont – ezen a véleményen vagyok én is – tényleg felelőtlenül beszélt a miniszterelnök. Egy másik, velünk alapvetően jó viszonyban lévő ország elszigetelését egy komoly politikus nem vetheti fel.
Z.P.: Miként tudná jellemezni a szlovéniai baloldalt és a jobboldalt? Gondolom, ugyanolyan mérsékelt vonalat visznek, mint például Németországban a szociáldemokraták és a kereszténydemokraták.
S.V.: Ugyan. Inkább hasonlítanám őket az általános kelet-európai vonal követőihez. A jobboldal nacionalista húrokat penget, a baloldal pedig egyfajta a mixtúrája a volt kommunistáknak és a liberálisoknak is. Ne legyenek illúziói, noha kétségtelenül jobb itt a gazdasági helyzet, mint a volt Jugoszlávia többi országában, vagy – vélhetőleg – Magyarországon. És tényleg nem nagy a külső adósságállományunk, de rosszak a gazdasági előrejelzések, a munkanélküliség emelkedni fog, és egyre súlyosabb viták tárgyává válik, hogy a kormány segítsen-e vagy sem Görögországon, pontosabban, hogy mekkora részt vállalhatunk a mentőcsomagból.
Ezzel párhuzamosan kezdenek felkorbácsolódni a politikai szenvedélyek és természetes, hogy erősödik a nacionalizmus. Ez egyrészt Ausztria, másrészt Horvátország felé nyilvánul meg elsősorban. Gyanítható, hogy az éleződő belpolitikai feszültségeknek is közük lehet a miniszterelnök Magyarországgal kapcsolatos kirohanásaihoz. Ettől függetlenül az biztos, hogy a magyar kormány aktivizálta valamiképpen a mi térségünkben a nacionalizmust.
Z.P.: Horvátország kapcsán például nem kerül szóba Magyarország? Írtak-e például a Mol állítólagos megvesztegetési ügyéről?
S.V.: Ezt a témát igencsak figyelemmel kell kísérnünk. Nem tudjuk, mennyi igazság van a Zágrábból érkező jelentésekben, de szinte bizonyosra vehető, hogy ügyészségi vizsgálat folyik azzal a gyanúval, hogy a Mol megvesztegette a korábbi horvát miniszterelnököt. Nem jó ómen ez sem. Azt mutatja, hogy lassan de biztosan kezdenek olyan feszültségek kialakulni a mi kis országaink között, amelyek egy nap naggyá, akár nagyon naggyá válhatnak, és egymásnak is feszülhet a sok kicsi nacionalizmus. Ennek márpedig beláthatatlan következményei lehetnek.
Zentai Péter