02.03.
Szó mi szó, időnként egészen érdekes dolgokat mondanak ezek a politikusok.
:-) Különösen, hogy az ügyek nagy része kapcsán meglehetősen pontosan tudom, hogy mi az igazság. Azt nem mondanám, hogy hazudnak, de túlságosan sokszor nem mondják el a teljes igazságot. Így persze nem könnyű kiigazodni a sok féligazság között. Nincsen könnyű dolga a nézőknek.

Azt hiszem, részben a bátor, független demokratikus nyilvánosság hiánya okozza, hogy ma a politikusoknak szinte bármit lehet mondani, de annak ellenkezőjét is. Bár sokszor ostoroznak bennünket, politikusokat, hogy sekélyes amit mondunk és büntetlenül lehet bármit mondani, mégis azt kell mondjam, hogy ezt más okok mellett azért tehetjük meg, mert ilyen a demokratikus nyilvánosság teljesítménye.

© MTI

02.09.
Ami az államadósságot illeti, két dolgot csináltunk egyszerre az elmúlt 4 évben: jelentősen emeltük a szociális ellátások körét, nyugdíjat emeltünk, családi pótlékot emeltünk, nagyon sokat fordítottunk – fejből mondom – három-négyszeresét lakástámogatásra. Közalkalmazottaknak, köztisztviselőknek 50%-al emeltük meg a bérét és folytathatnám. Közben annyi autópályát építettünk amennyit még soha korábban. Mi úgy értékeltük, az országban erős az igény arra, hogy sok évtized helyben járás után enyhüljön a nélkülözés, helyenként a szegénység nyomása. Részesüljenek azok is nagyobb szociális biztonságban, akik az elmúlt 15 évnek nem a nyertesei voltak. Sokan vannak ilyenek, közben meg autópályát kell építeni. De azt is hozzá kell tennem, hogy nem lehet egyfelől azzal támadni, hogy miért nem adtunk többet, másfelől meg azzal, hogy miért növekszik az államadósság.

03.04.
Valami itt nincs rendben! Hiszen elvek, értékek és politikai magatartás kuszálódott össze, „a cél szentesíti az eszközt” - egyáltalán nem konzervatív - szemlélete látszik uralkodni, amely egyébként könnyen megbénítja a konzervatív politika lelkét, a megbízható, stabil erkölcsi tartást. Mindenesetre meglepve és megdöbbenve állok az elmúlt hetek fejleményei előtt, a normák folyamatos felrúgásának gyakorlata, az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok sokasága zavarról árulkodik.

03.06.
Egy kormányzásra készülő pártnak az egyik legfontosabb erénye a hitelessége, a szavahihetősége.

04.19.
Nem volt túl fantáziadús az ellenzék 2002-ben, folyamatosan új Bokros-csomaggal riogatott, ha jól hallom mostanában ismét azt teszik.

És a Fidesz legszűkebb vezetői körén kívül, a kampány végére, a riogatók népes táborába a korábban inkább mértéktartásáról ismert Stumpf István is beszállt, aki szerint eltöröljük a családtámogatást, megépítjük a dunai gátat és természetesen 40 %-kal felemeljük a gázárat.

04.25.
Az elmúlt négy év változásai is rendkívül mérsékeltek voltak. Az önkéntes haderő kialakítása természetszerűleg nem jár együtt nagy társadalmi konfliktusokkal, a kistérségek szervezése nem érinti a hétköznapi életviszonyokat, leginkább a felsőoktatási reform volt az, amely egy jól elkülöníthető szférán belül érdemi átalakítást hozott, lett is konfliktus belőle.

Ezzel együtt is muszáj egy sor változtatást megtenni, mert ha nem tesszük meg, az nem egyszerűen bátortalanság, hanem előbb-utóbb károkozás. Kárt okozunk a közösségnek, pedig nekünk nem ez a dolgunk.

04.29.
Bevallom zavar, ha személyesnek mondják és nekem tulajdonítják a sikert. Nem szeretnék és nem fogok a baloldal vezérévé válni. Választott, kritizálható vezetőre van szükség, akit nem a rajongó szeretet, hanem a teljesítmény elismerése és tisztelete vesz körül. Persze, ha van teljesítmény, és ameddig van. Riasztana a kritikátlanság, a személyes elfogultság légköre. Demokratikus politikusnak nem a rajongók feltétel nélküli személyes imádatára, hanem a választók támogató és kritikus együttműködésére van szüksége.

© hvg.hu

04.30.
Az állam ma a gyenge pont. Túlköltötte magát. Sokat vállalt, ezért bajban van. Olyan a helyzet, mint bármelyikünké, aki túlvállalja magát. Bizony, a magyar állam egyre nehezebben bírja a terhelést. Ezért mára az állam akadállyá vált.

Ha az állam túlköltötte magát, akkor ugyanazt teheti, mint bármelyikünk. Csökkenti a kiadásait és növeli a bevételeit.

Ha hosszabb távon növelni szeretnénk az emberek és a vállalatok jövedelmét, akkor rövid távon az államot ráncba kell szednünk.

05.17.
A rendszerváltás óta még soha nem állt rendelkezésre több mint két hét arra, hogy a nyilvánosság és a képviselők tanulmányozzák a programot. Hogy a kormányprogram vitája valóságos vita legyen.

05.20.
Nem tökéletes párt, de demokratikus, minden kétséget kizáróan. És ez a legfontosabb. Ez a garancia. Tudniillik ez teszi meghódíthatatlanná. Ehhez képest valóban csak másodrendű, hogy milyen az én személyiségem, hogy milyen szándékok mozgatnak.

Nem kokettálok a kiválasztottság mítoszával, a küldetéses szereppel. Választott vagyok és leváltható. Addig vagyok vezető, amíg sikeres vagyok. Aztán lemond az ember, vagy leváltják. Mert nem rendkívüli, nem pótolhatatlan. És ezt sem én nem hiszem, sem a pártom.

05.27.
Közben figyelem az ellenzék reakcióit. Láthatóan bizonytalankodnak. Hol a növekvő hiány miatt, hol az egyensúlyteremtő szándék miatt kiáltanak világvégét. Na most akkor mi is az álláspontjuk? Mi a helyes politika? Magas hiány vagy alacsony? Beavatkozni a költségvetésbe, vagy hagyni, hogy menjen a maga útján? Csökkenteni vagy növelni a kiadásokat, a bevételeket? Nem könnyű világos álláspontot képviselni, ha valaki nem tudja, hogy mit is szeretne. Bár lehet, hogy tudja, csak nem meri megmondani? Esetleg csak kommunikációs taktikázás az egész? De a politika nem helyettesíthető kommunkációval. A politikai bizonytalanságot nem tudja eltakarni kommunikációs trükk. Na de ez legyen az ő bajuk!

06.09.
Nem szeretném visszafelé minősíteni és értékelni a helyzetet, bár azzal egyetértek, hogy egy teljes kormányzati ciklusra szóló mandátum sokkal több lehetőséget nyújt arra, hogy átfogóan próbáljuk meg politikai törekvéseinket megvalósítani, mint az előző másfél év.

06.10.
Nem fájdalmas kiigazításra, hanem okos reformokra és felelős közösségvállalásra van szükség. Ezt fogjuk csinálni és némileg elszomorítjuk majd ellenzékünket. Mert ők nagyon szerettek volna már egy brutális, nagyon fájdalmas kiigazítást.

06.12.
Értem én, amikor azt mondják, hogy nem teljesítjük a programunkat, de azt hiszem, nagyobb részt nincs igazuk a kritikusoknak. Arról beszéltünk, hogy egy új, fejlett Magyarországot teremtünk beruházások sokaságával, miközben korrigáljuk a nyugdíjrendszer igazságtalanságait, emeljük a minimálbért, átalakítjuk az egészségügyet, a közigazgatást. Ezt mind-mind megtesszük.

06.16.
Az üzleti világ vezetői hónapokon keresztül azt mondták, hogy a választások után azonnal neki kell látni a költségvetés rendbetételének. Ők ne tudnák, ők, akik értenek a pénzügyekhez, hogy ez rövid távon nem jelenthet mást, mint azt, hogy a kiadások csökkentése mellett növelni kell az állam bevételeit?! Nincs más út! Lehet beszélni a reformokról, azok rövid távon semmit nem hoznak. Lehet beszélni az állami kiadások további csökkentéséről, de az nyugdíjcsökkentést és a családtámogatás csökkentését jelenti. Ezt akarják? Én ezt nem fogom megtenni.

06.19.
Mindebből következik a második fontos kérdés: miért éppen most kell az egyensúlyteremtő programot végrehajtani? Nos, a legegyszerűbb válasz talán ez: annak a szociális jóléti kiigazításnak, amit 2000-2002-től végeztünk, a számlája nagyobb, mint amit ma az államháztartásból újabb hitelek felvétele nélkül ki tudnánk fizetni. Hozzáteszem, éppen ezzel a szociális kiigazítással értük el – ami lássuk be, nem egy ambiciózus cél csak úgy önmagában –, hogy végre az átlagos jövedelmek és átlagos nyugdíjak meghaladják a rendszerváltás előtti szintet.

© hvg.hu

Annak érdekében pedig, hogy újra és újra ne boruljon fel ez az egyensúly, strukturális és pénzügyi reformokat kell elindítani. Ez elkezdődött az államigazgatás működésének átalakításával és már a következő hetekben folytatódik a közlekedési rendszerek átalakításával, az oktatási reform folytatásával, az egészségügyi rendszer reformjával, és megyünk előre annak érdekében, hogy hosszú távon is fenntartható legyen a nyugdíjrendszerünk.

06.30.
A kiigazítást nem lehet másként csinálni, mint erős kormányzati akarattal: adókról ritkán szoktunk hosszú, nyilvános társadalmi vitát folytatni. A kiigazítás nagyobbik részét nem lehet másként megtenni, minthogy előáll a kormány a javaslatával és erről gyors egyezetést folytat. A reformok ügye ettől eltér. Ott úgy érzem, érdemes Kornai János megjegyzését komolyan venni és kormányzati döntéseket megelőzően bemutatni, hogy a kormány milyen alternatívákat lát, milyen gondokat, milyen bajokat észlel, mire keresi a megoldást.

© MTI

07.25.
Nagyon könnyű felborítani a gazdálkodás egyensúlyát és ehhez képest borzasztóan nehéz azt újra helyreállítani. Nehéz, és tegyük hozzá, azt hiszem, nem is túl népszerű. De túl sokat fizetett már ez az ország azért, hogy a politikusok szinte bármit megadtak volna a népszerűségért. Ebből aztán végletes állítások sorozata jön. Mert azért tegyük hozzá, az legalább olyan végletes, szélsőséges és igaztalan állítás, hogy a magyar gazdaság romokban hever - pusztán azért, mert költségvetése valóban komoly kihívásoktól szenved -, vagy, hogy a politika semmi más, mint gázáremelés, mint esetleg azt állítani, hogy a magyar gazdaságnak semmilyen gondja-baja nincsen.

08.22.
Látom, hogy sok a félreértés, a félreértelmezés és a vita is a készülő program körül. Nem szeretném titkolni, hogy károsnak gondolom, hogy meg nem tárgyalt, a véglegestől messze lévő munkaanyagot valaki kiszivárogtatott.

Gyanítom, hogy aki tette, pontosan tudta, hogy kárt okoz. Mert ne tévedjünk, kárt okozott. Zavart okozott, és azt az érzést keltette, hogy a leírt munkaanyag hűen tükrözi a kormány álláspontját. Ez azért sem történhetett meg, mert a kormány testületként a legfontosabb, legbefolyásosabb politikusok konzultációjában még nem látta az anyagot. (…)

08.28.
Azoknak, akik azt szeretnék, hogy Magyarországon változtassunk a politika folyásán, azt tudom mondani: muszáj végiggondolni, hogy lehet-e az elmúlt évek paneljeiből építkezni. A kormánykoalíció pártjai sok tekintetben világos választ adtak. Azt mondják, hogy változtatni kell egy sor dolgon. Ugyanezt a fajta szembe nézést nem látom az ellenzék oldalán. Lehet, hogy rövidtávon azt gondolják, ez a sikeres politika. Lehet. Nem is zárom ki. De emlékeztetnék arra, hogy sem az országnak, sem pedig a tanulni, változtatni nem képes pártoknak nem segít, ha minden ugyanúgy marad, mint az elmúlt években.

08.29.
Summa summarum, úgy látom, hogy itt alapvetően egyfajta népbutítás zajlik. Az történik – mert az elmúlt négy évnek is az a tapasztalata –, hogy a bővülő állami szerepvállalásra épülő, vagy elsősorban arra épülő keresletélénkítés és adócsökkentés együtt, ebben a szerkezetben nem növelte a gazdasági növekedés ütemét és a foglalkoztatást sem. Egyetlen egy dolgot növelt: a költségvetés hiányát. Azt igen. Belátom, hogy azt mondani az országnak, hogy nem kell tenni semmit, majd csökkentem az adókat és ettől majd megoldódnak a problémák, ez nagyon népszerű tud lenni.

09.17.
Nos, kedves Barátaim, kikerült egy hangfelvétel, nem tudom, hogyan és nem tudom miért, de nem bánom. És nem is szégyellem. Szenvedélyes beszédet mondtam május végén Balatonőszödön a frakcióülésen. Szenvedélyeset és szabad szájút, olyat, amilyet az ember a sajátjainak, barátainak, kollégáinak időnként mond. Nem a jelzőimre vagyok büszke, de büszke vagyok a szenvedélyemre, s bizony néha az ilyen megfogalmazásra sarkallja az embert.