Novák János (ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék), Szabó Márton (Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tár) és Ősi Attila (ELTE Őslénytani Tanszék) közreműködésével egy kutatócsoport nemrégiben a késő kréta korú (86,3-83,6 millió éves) ajkai borostyánkövek egyikében fedezett fel egy ősi álskorpiót – közölte az ELTE.

Mint írják, az álskorpiók a pókszabásúak osztályába tartoznak, nagyon hasonlítanak a skorpiókra, de sokkal kisebbek azoknál, és nincs méregtövisük. Ragadozók, apró ízeltlábúakkal (például atkákkal, ugróvillásokkal) táplálkoznak. Bár a legidősebb szárazföldi állatok közé tartoznak (eredetük egészen a devon korig nyúlik vissza), 25 ma élő családjuk közül mindössze 14-et ismerni fosszíliákból, amelyek többsége az eocén korból származó európai borostyánokban maradt fenn. Fosszilis adataik azonban így is meglehetősen gyérek.

A borostyánkő, amiben a jelenlegi álskorpió is volt, egykor élt növények megkövesedett gyantája, amelyben sok esetben őrződnek meg kisebb-nagyobb állati és növényi részek (úgynevezett zárványok). Az ajkait néven ismert borostyántípus az egykori ajkai (Veszprém megyei) kőszénbányászat egyik „mellékterméke” volt, és a helyi szénbányászat 2004-es megszűnése óta különleges ritkaságnak számít.

Az ajkaitdarab, amiben az álskorpiót találták.

Novák János

Az ízeltlábúzárványokat tartalmazó darabokat évek óta publikálják, eddig előkerültek pókok, bogarak, darazsak, kétszárnyúak és csótányok zárványai is. Az ajkai kőszén egyébiránt más ősmaradványokban is rendkívül gazdag, ismert innen hatalmas mennyiségű puhatestű-fosszília, de gerincesek, köztük dinoszauruszok maradványai is.

A Cretaceous Research folyóiratban most leírt álskorpiózárvány a tudományra nézve új fajt képvisel, amelyet Ajkagarypinus stephaninek neveztek el a kutatók. A névadás a lelőhelyre és Szabó Istvánra utal, aki a zárványtartalmú ajkaitdarabot felajánlotta a tudomány számára. Az amatőr ősmaradványgyűjtő a kis gyantadarabot még 1997-ben gyűjtötte az ajkai kőszénmeddők egyikén.

„A zárvány sajnos nem teljes, az állat utóteste szinte teljesen hiányzik. A rendelkezésre álló morfológiai bélyegek ennek ellenére elegendők voltak ahhoz, hogy az ajkai álskorpiót tudományra új fajként és új genuszként írjuk le” – mondja a kutatást vezető Novák János.

Az ELTE közlése alapján a szóban forgó borostyándarab vizsgálata kifejezetten körülményes volt. A Rennes-i Egyetem munkatársa, Manuel Brazidec műgyantába ágyazta, alakra vágta, óvatosan megcsiszolta, majd nagy teljesítményű fotomikroszkóp alatt fényképezte.

30 millió éves rovarnak őrződött meg az örökítőanyaga, igazi ritkaságnak számít a lelet

Borostyándarabba zárt csótányt vizsgált meg egy kutató, megkövesedett spermiumot is talált a leletben.

A Bécsi Természettudományi Múzeumban Christoph Hörweg ugyancsak elvégezte a példány mikroszkópos fotózását. Mindezek mellett a gyantadarab megjárta a hamburgi DESY (Deutsches Elektronen-Synchrotron) szinkrotronkamráját is, ahol a benne ülő álskorpiót 3D-s modellként szkennelték be Jörg U. Hammel, Danilo Harms, Ulrich Kotthoff és Constantin Mey, a tudományos publikáció társszerzőinek közreműködésével. A szakmai konzultációba az álskorpiók kutatásának világszerte legelismertebb szakértőjét, az ausztrál Mark Harvey-t is bevonták.

Az Ajkagarypinus stephani a Garypinidae álskorpiócsalád tagja, amelynek ma élő tagjai főleg a világ trópusi és szubtrópusi területein élnek (például esőerdőkben, félsivatagokban és tengerparti élőhelyeken), jellemzően nedves avarban, fakéreg vagy kövek alatt fordulnak elő.

Az ajkai ősálskorpió a Garypinidae család eddig ismert második legidősebb képviselője. Az új faj ajkai kőszénmocsárban való jelenléte izgalmas adalék az itteni ősi ízeltlábú-fauna kompozícióját illetően – hangsúlyozzák. A mai álskorpiók egyes képviselőire jellemző a nagyobb állatokba kapaszkodás révén való terjedés (forézis), így elképzelhető, hogy az egykor egy szigetvilág részeként létezett ajkai kőszénmocsárba is hasonlóan juthattak el a kis pókszabásúak.

A dinók korából származó ízeltlábúakra bukkantak a Bakonyban

A borostyánba zárt ízeltlábúakat Ajkán találták a kutatók, szerintük teljesen új fajoknak számítanak.

Az ajkaitba zárt ősi álskorpió a Magyar Természettudományi Múzeum őslénytani gyűjteményébe került.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.