Egy új tanulmányt publikáltak a kutatók a Proceedings of the National Academy of Sciences tudományos lapban. A szakembereknek sikerült kijavítaniuk egy hibát a háromdimenziós matematikai tér leírásánál, amit még Erwin Schrödinger Nobel-díjas fizikus és mások fejlesztettek ki.

A korábban kidolgozott elméletet már több mint 100 éve használja az ipar annak leírására, hogy miként képes az emberi szem megkülönböztetni a színeket. Az új eredmény fellendítheti a tudományos adatok megjelenítését, de jobbá teheti a televíziókat, valamint a textil- és a festékipart is megváltoztathatja.

Roxana Bujack, a Los Alamos-i Nemzeti Laboratórium tudósa szerint a mostani eredmény azt mutatja, hogy a színkülönbségek érzékelésének jelenleg is használt matematikai modellje helytelen.

Az eredeti tervük az volt, hogy olyan algoritmusokat dolgoznak ki, amelyek az adatok megjelenítéséhez szükséges színtérképet automatikusan kijavítják – ezáltal könnyebben értelmezhetővé válnak.

A tudósok meglepve tapasztalták, hogy az eddigi modell hibás volt.

Az iparági szabványok létrehozásához az észlelt színtér pontos matematikai modelljére van szükség. Az első próbálkozások az euklidészi teret használták, a fejlettebb modellek azonban az úgynevezett Riemann-geometriát alkalmazzák. Ezek a modellek a piros, a kék és a zöld színt ábrázolják egy háromdimenziós térben.

A szemünk ezeket a színeket érzékeli a legerősebben, és ezek keveréke pedig megalkotja azokat az árnyalatokat, amelyeket például a monitor is használ a megjelenítésre. A hibát ott találták meg, hogy a Riemann-geometria nagyobbnak gondolja a nagy színkülönbségek érzékelését, mint amennyire valójában érzékeljük ezeket.

Ezzel ellentétben az emberek a nagy színkülönbséget kisebbnek érzékelik, mint amennyit akkor kapnánk, ha összeadnánk a két egymástól távol eső árnyalat közötti különbséget.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.