Az eltelt években sok olyan misszió indult, ami a Földre veszélyt jelentő aszteroidákat, illetve üstökösöket hivatott kategorizálni. Ilyen projektek most is zajlanak, óriási költségeket átmozgatva: a NASA DART nevű küldetése például 330 millió dollárba kerül, ami ugyan még egész olcsónak számít, de így is jelentős kiadásról van szó.

Ugyanerre igyekezett ráirányítani a figyelmet az Egyesült Királyság egyik vezető vulkanológusa, a Birminghami Egyetem professzora, Michael Cassidy, valamint Lara Mani, a Cambridge-i Egyetem munkatársa. Mindketten úgy vélik: az országok kormányai túl sok pénzt fordítanak az égből leselkedő veszélyek felmérésére, illetve kezelésére, miközben a vulkánokkal járó kockázatokkal szinte nem is törődnek.

A kutatók rámutattak: a vulkánok kapcsolatos megfigyelések az utóbbi több mint 200 évben sokat javultak, de ez nem elég ahhoz, hogy a jövőbeni problémákat hatékonyan kezelhessük. Cassidy és Mani szerint túl kevés figyelem jut az úgynevezett szupervulkánokra, amik a normál tűzhányóknál sokkal erőteljesebb pusztításra képesek. Ráadásul – írják erről a Nature-ben megjelent kommentárjukban – sok ember él vulkánok közelében, mivel a civilizáció fejlődése közben falvak, illetve városok is ezek környezetében nőttek ki a földből.

A kutatók szerint nagy probléma az is, hogy sok vulkán története továbbra is homályos, ami megnehezíti a jövőbeni kitörések előrejelzését és az erőforrások elosztását.

A tudományos becslések szerint szupervulkánok kitörésére nagyjából 15 ezer évente van esély, de ez az időtartam az újabb kutatások alapján valamivel rövidebb is lehet. A Science Alert szerint 1815-ben Indonéziában is történt egy jelentős kitörés, ami 7-es erősségű pusztítást eredményezett. A tűzhányó okozta krízis következtében 100 ezer ember hunyt el.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.