Összeütköző apróbb sziklákból jöhetett létre a különleges alakú Ultima Thule kisbolygó. Új elemzések szerint az égitest rotáló mozgást végző apró kőzetfelhők összeolvadásának eredményeként formálódó két objektum összeütközésekor alakult ki.

A két objektum a Naprendszer korai időszakában lassan olvadt eggyé, így alakult ki a tudósok által korábban hóemberhez, majd inkább mézeskalács-figurához hasonlított égitest. Az új ismereteket a NASA kutatói a héten mutatták be a texasi Woodlandsben tartott 50. űrkutatási konferencián.

A Kuiper-övben található jeges bolygókezdemény 6,5 milliárd kilométerre van a Földtől, ez a Naprendszer eddig vizsgált legtávolabbi égitestje. A kisbolygóövben mintegy 800 ismert objektum van, amelyek kulcsként szolgálhatnak ahhoz, miként jöttek létre az égitestek mintegy 4,6 milliárd évvel ezelőtt. 

NASA

A NASA New Horizons nevű űrszondája január elsején repült el a hivatalosan az MU69 nevet viselő égitest mellett. Az első felvételek alapján úgy becsülték a kutatók, hogy két egymáshoz kapcsolódó gömbszerű test alkotja, így formája hóemberhez hasonlít. A nagyobbik felét Ultimának, a kisebbet Thulénak keresztelték a kutatók. A későbbi képek szerint azonban a két alkotórész inkább "lapos palacsintákhoz, vagy hamburgerekhez" hasonlít - olvasható a ScienceNews tudományos portálon, ahol egy újabb jelzőt is ráaggattak a több darabkából "összetákolt" aszteroidára: Frankenstein-bolygó.

 Az űrszikla geológiájáról készített első térkép magyarázatot adhat a laposságára. A térképen látható a két fő alkotórészen egy-egy dombszerű kiemelkedés - mondta Jeff Moore kutató. A kutatók szerint ezek a kiemelkedések kis vagy közepes méretű különálló testeket jelenthetnek, melyek forgó lemezekké rendeződtek, mielőtt egymással ütköztek. Ez a forgómozgás oszlathatta szét az anyagot ilyen képződménnyé, és laposíthatta el a testet. 

William McKinnon, a St. Louis-i Washingtoni Egyetem munkatársa bemutatta az Ultima és a Thule összeütközéséről készített számítógépes szimulációt: a két test valószínűleg 2 méter per másodperces sebességgel mozgott, amikor összeütközött. 

 Az Ultima Thulét 2014-ben a Hubble teleszkóp fedezte fel, a NASA 2015-ben döntött úgy, hogy a New Horizons misszióját kiterjesztik a kisbolygó vizsgálatára. Az űrszondát 2006. január 19-én indították útnak, elsődleges feladata a Pluto kutatása volt, 2015. július 14-én haladt el a törpebolygó mellett, minden eddiginél közelebb jutva hozzá.

A New Horizons a következő hónapokban további felvételeket küld haza - az összes adat visszaküldése két évbe is telhet -, és az Ultima Thule kisbolygót elhagyva holdak után kutat tovább a Kuiper-övben, a Naprendszer legtávolabbi zugában. 

Az Ultima Thule egyébként még Brian May-t is megihlette, aki himnuszt írt a NASA történelmi küldetésének tiszteletére:

Ha máskor is értesülni szeretne űrkutatási híreinkről, kövesse a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.