Miért tapsolunk?

Több kulturális, társadalmi is pszichológiai oka van annak, hogy miért tapsolunk a repülőgép landolása után. Judi James testbeszéddel foglalkozó szakember szerint vannak olyanok, akik még ha akarnának, akkor sem tudnak ellenállni a pilóta megtapsolásának, mert ilyenkor bekapcsol náluk a túlélési ösztön. A leszállás pillanata a legveszélyesebb, így ha túl vannak rajta, az emberek egy részén olyan megkönnyebbülés lesz úrrá, amit egyébként ritkán tapasztalnak. Sokan észre sem veszik magukon, hogy a landolás közben visszatartják a lélegzetüket. „Saját félelmünk miatt zavarba jövünk, és a kontroll visszaszerzése végett közösen nagy zajt csapunk inkább, hogy eltereljük a figyelmet” – magyarázza James a tapsolás egyik lehetséges okát.

A szakember szerint vannak olyanok, akiknek a repülés nem mindennapi élmény, és kicsit úgy élik meg, mintha egy showműsorban lennének. Van egyfajta teatralitása az ilyen utazásnak, és érezhetjük úgy, hogy mi, utasok vagyunk közönség, miközben a pilóta beszél hozzánk a hangszórókból, a légiutas-kísérők pedig bemutatják a biztonsági protokollt. Ezek után, mint a színdarab végén, itt is jár a taps – gondolják sokan James tapasztalatai alapján.

A Sun cikke alapján különösen a románok és oroszok körében elterjedt a tapsolás, aminek főként történelmi okai vannak. „Az 1989-es forradalomig nagyon kevés román léphette át a határt, így repülőn utazni nagyjából olyan volt, mint űrhajón ülni” – mondja George Matache. A kilencvenes évektől ugyan már lehetett külföldre utazni, de a szinte megfizethetetlen jegyárak miatt ezt kevesen engedhették meg maguknak, ha viszont mégis megtörtént a nagy esemény, annak fináléját tapssal ünnepelték.

Ugyanakkor ebben az időszakban még a brit járatokon is rendszeres volt a tapsolás, mára azonban már kikopott ez a szokás. A korábban idézett Judi James szerint ennek két, egymással összefüggő oka van: egyrészt az utasok sokkal nagyobb biztonságban érzik magukat a repülőn, másrészt már nem a fel- és leszállástól félnek, hanem inkább egy terrortámadástól.

De a tapsolás eltűnését valószínűleg leginkább az magyarázza, hogy már egyszerűen nem menő, sőt sokak szemében kínos ezt csinálni. A legtöbb ember szeretné, ha azt gondolnák róla, hogy jómódú – ha valaki tapsol, azzal elárulja magát, hogy esetleg először ül repülőgépen. Így aztán a repülőn még az a nézőtéri reflex sem érvényesül, hogy ha néhányan tapsolni kezdenek, akkor a többség csatlakozik hozzájuk.

Mit gondolnak a pilóták?

A New York Post cikkében turizmussal foglalkozó szakemberek és pilóták beszéltek a témáról. A Dealchecker utazási lehetőségeket összehasonlító weboldal egyik szakértőjének radikális véleménye van a leszállás utáni tapsról: „nem és nem” – mondja. Kizárólag abban az esetben tolerálja a tapsot, ha azt rázós repülés és nehéz leszállás előzte meg, de azt is csak akkor, amikor a kapitány kilép a pilótafülkéből.

Egy neves légitársaság pilótája épp ellenkezőleg látja. Neki nincs baja a tapsolással, amivel szerinte a vakációjukat is ünneplik az utasok. Egy másik pilóta szerint sokan egyfajta bűnös élvezetként tekintenek a tapsolásra, míg egy harmadik úgy véli, nem kell ebbe többet belelátni, mint egy udvarias gesztust.

Más kérdés, hogy a repülőgépet irányító személyzet sokszor nem is hallja, hogy mi történik az utastérben, így a tapsról is lemarad.

Az etikett szerint bunkóság – vagy mégsem?

„A tapsra nincs szükség leszállás után, udvariatlan és tiszteletlen a pilótákkal szemben” – mondja egy New York Post által idézett etikettszakértő. Szerinte ugyanis amennyiben a leszállás jó élmény, úgy a taps azt sugallhatja, hogy meglepődtek a pilóta ügyességén. Viszont ha a leszállás döcögősebbre sikerül, akkor a taps szarkasztikus gesztusként értelmezhető. Ennek a felfogásnak ellentmond egy másik protokollszakértő, véleménye, aki szerint viszont nincs semmi rossz szándék az utasokban, csak elismerésüket fejezik ki a pilóta felé a tapssal. 

Egy pilóta viszont a lapnak megvallotta, nem szereti, ha az utasok hálálkodnak a biztonságos repülés miatt, hiszen neki ez a munkája, számára ez magától értetődő.

És a magyarok?

Varga G. Gábor repülési szakértő, az Egek Ura blog alapítójának tapasztalatai szerint általánosságban kijelenthető, hogy a kevésbé fejlett országok járatain szoktak még tapsolni az utasok leszállás után. Ő is úgy gondolja, hogy a tapsolás lehet a tudat alatti stressz felszabadulásának megnyilvánulása, de lehet az elismerés és a tisztelet jele is, főleg akkor, ha rossz időben, neccesebb körülmények között történik a leszállás. Ilyenkor előfordul, hogy az utastérben mindenki tapsol – ezt azért a pilóták is hallják.

Néhány évtizeddel ezelőtt, amikor még kiváltságnak számított repülni, egészen természetes volt, hogy tapstól zengett az utastér – mondta a HVG-nek Varga G. Gábor. Azonban egy átlagos leszállásnál már a magyar járatokon sem jellemző a tapsvihar landolás után. Más kultúrákban ez még dívik, például a dél-amerikai járatokon.

A repülési szakértő hangsúlyozta, hogy semmiképpen sem szeretné minősíteni azokat, akik ezt gyakorolják ezt a szokást, ahogy fogalmazott:

Akinek jólesik, tapsoljon.

Nyitókép: jelenet az Airplane! című filmből / AFP