Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Bár 2016 előtt szinte nem, vagy csak alig nőtt évente globálisan a szén-dioxid kibocsátásának mértéke, 2017 után 2018-ban ismét óriáisi növekedést regisztráltak a kutatók.
Óriási sikerként könyvelte el az egész világ a pillanatot, amikor 2016. április 22-én aláírták a résztvevők a párizsi klímaegyezményt. Az egyezmény legfőbb célja, hogy a globális felmelegedés szintjét 2 Celsius-fok alatt tartsák az ipari forradalom előtti időszakhoz képest. Ennek egyik legfontosabb feltétele, hogy egyre kevesebb üvegházhatású gáz kerüljön a levegőbe, az országok csökkentsék a szén-dioxid kibocsátásának mértékét. A jelek szerint ez egyáltalán nem sikerült. Sőt.
A Wired beszámolója szerint a vállalás ellenére a szén-dioxid-kibocsátás az idei évben minden eddiginél magasabb lehet, a politikai döntéshozóknak pedig nagyon nehéz dolguk van akkor, amikor megpróbálják betartani a klímaegyezményben foglaltakat. Elég csak a párizsi eseményekre gondolni.
Az üzemanyag adójának emelésével a megújuló energiaforrások felé mozdították volna el a tömegeket és a gazdaságot a franciák, ehelyett azonban erőszakos tüntetésekbe torkollt a próbálkozás. És a dolgon az sem segített, hogy Donald Trump azt írta Twitteren: Macron jobban tette volna, ha nem írja alá a klímaegyezményt.
Ettől függetlenül jól látszik, hogy a világ mennyire függ a fosszilis energiahordozóktól. A Kelet-Angliai Egyetem legfrissebb jelentése szerint 2018-ban globális szinten 2 százalékkal növekedett a szén-dioxid-kibocsátás, ami a legmagasabb kibocsátást jelenti a történelemben. A második legmagasabb növekedést pedig 2017-ben regisztrálták, akkor 1,6 százalékos volt.
Mindez komoly visszalépés, korábban ugyanis vagy alig emelkedett, 2014 és 2016 között pedig szinte stagnált. Ezek után érthető, miért gondolta mindenki azt, hogy a párizsi klímaegyezmény történelmi fordulópont lehet. Ehhez képest a mostani adatok láttán már úgy tűnik, a 2017-es növekedés nem egy egyszeri visszaesés volt, hanem egy új trend kezdete.
A levegő szén-dioxid-koncentrációja jelenleg 407 ppm, ami igen messze van a párizsi klímaegyezményben kitűzött céloktól. Az ipari forradalom előtt, 1750-ben például 280 ppm volt a koncentráció, ami 45 százalékos növekedést jelent azóta. A fosszilis tüzelőanyagok, a föld kizsákmányolása és az ipar összesen 41,5 milliárd tonna szén-dioxidot juttatott a levegőbe. És ez csak a 2018-ra prognosztizált végleges adat.
Glen Peters, a Nemzetközi Klímakutató Központ kutatási igazgatója szerint az idei év növekedéséért elsősorban Kína és India tehető felelőssé, de az Egyesült Államokban is nőtt a kibocsátás mértéke. Mint mondja, a fejlődő országok nem lassítanak eléggé gyorsan, a fejlett országok pedig nem vágják vissza eléggé a kibocsátás mértékét.
Kínában a szén felhasználása 4,5 százalékkal nőtt 2018-ban, Indiában pedig 7 százalékos növekedésről beszélhetünk. "A jelenlegi energia- és éghajlatpolitika nem elég ahhoz, hogy csökkentsük a gazdasági aktivitást és az energiafelhasználás mértékét – véli Peters.
Greg Keoleian, a Michigani Egyetem kutatója szerint az Egyesült Államok szén-dioxid kibocsátásának 28 százalékáért a közlekedés és a szállítmányozás a felelős, ezért égető szükség lenne az elektromos átállásra.
Öröm az ürömben, hogy a technológiai feltételek adottak a szén-dioxid kibocsátásának csökkentéséhez. A megújuló energiaforrásból származó elektromos áram termelése például évről évre 15 százalékkal nőtt az elmúlt egy évtizedben, az ára pedig 80 százalékot csökkent. De akkor miért növekszik mégis a szén-dioxid kibocsátása?
Hal Harvey, az amerikai Energy Innovation vezetője szerint ennek oka a politikai döntések hiánya. Jó példa erre Kína, ahol 2017-ben 44 milliárd dollárt (kb. 12 588 milliárd forint) fektettek a megújuló energiaforrásokba, mégis nőtt a szén felhasználása. Éppen ezért olyan rendszert kellene kialakítani, ami fékezi az ipart, és segíti a szereplőket áttérni a tiszta energiára.
A döntéshozók kezét ugyanakkor megköti, hogy csak annyira tudnak változtatni, amennyire a társadalom erre megérett. Jó példa erre Franciaország, ahol az üzemanyag adóemelése miatt gyakorlatilag forradalom tört ki Párizsban. Emiatt végül meghátrált a kormány, és dobták az adóemelés kérdését.
Ez viszont azt jelenti, hogy a kibocsátás mértéke tovább nőhet, ami olyan, mintha magunk alatt vágnánk a fát. Ha a szén-dioxid légköri koncentrációja eléri az 500 ppm-et, akkor az északi féltekén található jégtakaró gyakorlatilag instabillá válik, elolvad.
Ahhoz, hogy stabilizáljuk a helyzetet, a 300 ppm-es szintre kellene visszaállni. Ehhez pedig nemcsak az kell, hogy csökkentsük a kibocsátás mértékét, de az is, hogy kivonjuk a légkörből a szén-dioxidot. A kutatók már dolgoznak ezen a megoldáson.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
David Attenborough: Az elmúlt évezredek legnagyobb veszélye a klímaváltozás
