Mire elég egy egység koala? Új pénzügyi eszközzel védenék a veszélyeztetett fajokat

A biokredit lényegében az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó, 1989 óta létező karbonkredit „kistestvére”, egy nemrég létrejött zöld pénzügyi eszközfajta. Mindkettőre igaz, hogy az elektronikus jelek közvetítő eszközként szolgálnak a környezetvédelmileg hasznos projektek létrejöttéhez.

A fő különbség az, hogy a karbon­kreditnél egyértelmű az alapegység: 1 tonna szén-dioxid – ez lehet megelőzött kibocsátás, kibocsátáscsökkentés, valamint levegőből eltávolított gáz egyaránt. Emellett mindegy, hogy a projekt a Földön hol található, mivel a cél a globális állapotok javítása. A biokreditnél nem ilyen egyértelmű a helyzet. A panda élőhelyének kínai megóvása ugyanis nem előzi meg a bálnák kihalása elleni küzdelmet. Ráadásul az alapegység sem adott. Akad olyan projekt, amelynek alapegysége egy jellemző faj – Ausztráliában például a koalára vagy a sisakos kazuárra vonatkozó egységekben gondolkoznak –, ezeket azonban nehéz megfeleltetni az európai kezdeményezésekkel.

A biokreditpiac olyannyira új, hogy az alapegységről még jelenleg is zajlik az ötletbörze. Van olyan francia cég, amely összetettebb modellben gondolkozik: nem fajokban fejezi ki a projektek biodiverzitási hasznát, hanem az élőhelyek úgynevezett biodiverzitási eltartóképességére épít – mondja Kruppa Márton éghajlatpolitikai és szén-dioxid-piaci szakértő, az MNB Fenntartható pénzügyek főosztályának volt vezető elemzője, a Quantum Commodity Intelligence nyersanyagipari információszolgáltató cég munkatársa.

Kruppa Márton

Lakos Gábor

Önkéntes alapon

A biokredit és a karbonkredit megvásárlásával a vevő hozzájárul az adott projekt megvalósulásához: utóbbi esetében segíti a klímaváltozás lassítását, előbbi esetében pedig a biológiai sokféleség megőrzését. A biokreditnél ilyen projekt lehet például a kivágással veszélyeztetett, fajgazdag dzsungel megóvása. A pénzügyi termékek vevői, azaz a projektek támogatói leggyakrabban olyan nagyvállalatok, amelyek önkéntes alapon vállaljak, hogy nemcsak saját házuk táján tesznek a sokféleségért és a klímavédelemért, hanem tőlük földrajzilag távol eső beavatkozásokat is támogatnak. Az szól a távoli helyek mellett, hogy ugyanakkora összegből nagyobb biodiverzitási és klímavédelmi haszon érhető el a dél-amerikai dzsungelben vagy egy afrikai faluban, mint a pilisi erdőben vagy egy rosszul szigetelt Kádár-kockában.