A csigahalak testét gyakorlatilag az óceán mélyén tapasztalható nyomás tartja össze.
Három új halfajt találtak kutatók a Csendes-óceán fenekén – közölte a Newcastle-i Egyetem. Egy nemzetközi kutatócsoport a Csendes-óceán keleti részén lévő 6000 kilométer hosszú és 8000 méter mély Atacama-árok élővilágát vizsgálta, és most kiderült, milyen lények élnek a Föld egyik legmélyebb pontján.
A kutatók három új fajt találtak a mélyben, amelyeket ideiglenesen a rózsaszín, a kék és a lila Atacama-csigahalnak neveztek el. Az állatokat videóra is vették, ahogy a csalinak kitett döglött halból csemegéznek:
A 6500-7500 méter mélyen élő csigahalak a nagyfogú mélytengeri halakkal ellentétben kicsik, áttetszőek, és alig vannak csontjaik, a mélyben pedig sem ragadozók, sem versenytársak nem veszélyeztetik őket, így ők a csúcsragadozók odalent.
Az állatok testét egy különös, zselés anyag alkotja. A legkeményebb rész a testükben a belső fül csontja, amely az egyensúlyukat adja, valamint a fogaik. A halak olyan remekül alkalmazkodtak a mélytengeri élethez és az óceánfenéken tapasztalható nyomáshoz, hogy a testüket gyakorlatilag az tartja össze, a felszínre hozva a testük így jószerivel elolvad. A kutatóknak sikerült azonban befognia egy példányt, akit speciális körülmények között a felszínre is hoztak további tanulmányozás céljából.
A kutatóknak az új csigahalak mellett sikerült felvételt készíteni egy mélytengeri ászkarákféléről is, amely visszafele és fejjel lefele úszik, a hosszú lábaival pedig a tengerfenéken tud járni.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, kövesse a HVG Tech rovatának tudományos témákkal is foglalkozó Facebook-oldalát.