Nem ritkán a legnagyobb vállalatok nevével visszaélve igyekeznek plusz betevőre szert tenni ismeretlenek, akik kamuoldalakon hirdetnek kihagyhatatlan játékokat – a gyors haszonszerzés ígéretével. Legutóbb a Tesco, a Telekom és a Penny Market járt így. De hogyan ismerhetjük fel az átverős (Facebook-)oldalakat, és tehetünk-e bármit, ha már belesétáltunk a gyakran gátlástalan módszerektől sem visszariadó csapdákba?
Nagy port kavart nemrég az a magyar Tescót érintő álkampány, amelyre tömegével ugrottak rá a hazai internetezők. A csak első pillantásra hitelesnek tűnő játék vaskos ajándékutalványt „ígért” néhány kattintás és facebookos megosztás esetén, de persze egyetlen olyan felhasználó sem akadt, aki valódi jutalomban részesült volna a hihetetlen akció alatt.
Pedig a kamuhír előállítói látszólag mindenre gondoltak: a 85 ezer forintos ingyenkupon igényléséhez szükséges, egyébként abszolút bugyuta kérdéssort az áruház jól ismert logójával is kidekorálták, s hogy a felület teljes összhangban legyen a tescós arculattal, színügyileg is olyan árnyalatot használtak, amely valamelyest hasonlít a reklámokból ismert összképre.
A lebukás esélyét minimalizálandó, a kérdéseket listázó panelt álprofilokkal látták el, melyhez álképeket, de még álhozzászólásokat sem voltak restek hozzácsapni az átverés kitalálói – természetesen valamennyi azt summázta, milyen szerencsés az, aki már hozzájutott a sajátjához, ezzel is azt a látszatot keltve, valóban megéri az a pár kattintás.
De nem érte meg. Bármely választ jelölte meg ugyanis a rászedett netező, a folyamat végén további instrukciók kerültek elé, melyek a kamuoldalak jól ismert receptjén alapultak: lájkoljuk, osszuk meg a hírt, majd kellő számú ismerőssel is tudassuk, milyen kivételes helyzetbe kerültünk. Miközben észrevétlenül mi magunk is elősegítettük az utóbbi hónapok legnagyobb netes lódításának terjedését.
A Penny sem maradt ki
Nem sokkal később újabb, a tescós utalvány mintájára indított őrület kezdődött, ezúttal a Penny Market nevével éltek vissza ismeretlenek: a küllemére is a július végi kuponakcióra hajazó „ajánlat” nagyjából azonos módon működött, mint elődje. A nyilvános Facebook-megosztások alapján itt is ezreket rántottak be a csőbe, valószínűleg mindenestül: a kupon „letöltéséhez” szükséges manőver utolsó feltétele ugyanis a játékos adatainak megadása volt, csakúgy, mint a pár nappal azelőtt elterjedt változatnak – az adatok meg aztán a jó ég tudja, hol landoltak.
Az „akciót” követően mindkét lánc közleményben figyelmeztette vásárlóit, melyben kifejtették, egyik vállalat sem szervez hasonló promóciót. A tescós játékokat például minden esetben a tesco.hu weboldalon, és/vagy az áruház egyetlen hivatalos hazai Facebook-oldalán szokták közzétenni. A tanulság az, hogy minden esetben a vállalatok/márkák jól ismert – vagy a Google keresőből jó eséllyel első találatként kieső – weboldalát érdemes ellenőrizni: ott hirdetik-e az akciót? Ha nem, akkor az jó eséllyel nem is létezik.
De mi van, ha már megtörtént a baj?
Nos, ha valóban beleszaladtunk egy, a fentiekhez hasonló csapdába, utólagos visszatáncolásra már aligha van esélyünk – ezzel vélhetően senkinek nem mondunk újat. Sokkal nagyobb gond viszont, ha valaki saját adatait látszólagos hezitálás nélkül is rábízza az ismeretlen játék (vagy épp oldal) üzemeltetőire. Különösképp akkor, ha a csalók telefonszámunk és/vagy e-mail-címünk, netalán a bankkártyánkkal kapcsolatos információk begyűjtésére pályáznak, minden más pedig csak álca. Ahogy az az (ál)nyeremény „átvétele” miatt bekért címek esetében is történt az átverős Tesco-kuponnál. Egy-egy emelt díjas sms, egy-két telefoncsörgés, és néhány száz forintunk bánhatja, súlyosabb esetekben viszont ezrek tűnhetnek el a gyanútlan fél bankszámlájáról.
Ha a bankkártyánk adatait is kiadtuk, akkor a legjobb és legbiztonságosabb módszer a kártya haladéktalan letiltása, amely szinte minden platformon néhány másodperc alatt elvégezhető. Kevesek által ismert, ám annál fontosabb tény, hogy a vonatkozó jogszabály szerint a bankszámláról lelopott pénz esetén 45 ezer forintig az ügyfél viselheti a kárt, a bejelentést követően leemelt összegekért viszont a pénzintézet felel – persze csak a biztonsági és letiltási szabályok megfelelő módú betartásakor.
Van más mód is
„Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld” – szól Yoda mester megkérdőjelezhetetlen mondása, amely esetünkben hatványozottan igaz: az álhírek elkerülésének legbiztosabb módja egy védelmi eszköz, melynek megfelelő módon történő használatával valamennyi kényelmetlen szituáció elkerülhető. A legtöbb ilyen program ráadásul másodpercek alatt képes eldönteni, hogy az aggályosnak vélt weboldalon valóban ártalmas tartalmak, vagy szimpla tudatlanságból gyártott marhaságok sorakoznak.
Hasonló funkciókkal bír a magyar fejlesztő(k) által készített Hoax Vadász nevű Chrome-bővítmény is, amely a böngészőbe épülve kiszűri és blokkolja a hamis híreket, cikkeket terjesztő weboldalakat, valamint a hivatkozáshoz tartozó kamugyanús Facebook-bejegyzéseket is.
Üröm az örömben, hogy kizárólag Chrome-ra érhető el, de vigasztaljon bennünket a tény, hogy számos szerethető funkciója miatt valóban hasznos társ lehet a mindennapi böngészés során. Személyes kedvencünk a károsnak vélt, letiltott weboldalak bővítésének lehetősége: néhány kattintással tiltólistára helyezhetünk bármilyen nyugtalanító tartalommal borított oldalt, a tudományosan kétes állításokat hirdető posztokat, a gyűlöletcsoportok rasszista, és/vagy homofób anekdotáit, sőt a torzítottan leközölt, politikai propagandát erősítő „cikkeket” is (jaj nektek, Origo–Ripost–888 vonal!).
A Firefoxot preferáló olvasóink számára a Trust My Web, illetve a WebFilter Pro bővítményeket ajánljuk. Utóbbival a közösségi elven működő szájtokat egyaránt blokkolhatjuk, ami kiváltképp előnyös lehet akkor, ha például csemeténket óvnánk meg a Facebookon/Twitteren közzétett, nem ritkán korhatáros tartalmaktól – ezzel is tudatosítva bennük a biztonságos internetezés fontosságát.
Komoly harc folyik
Mindeközben a felhasználók számára láthatatlan, ám nagyon is komoly dolgok zajlanak a háttérben: a Facebook hosszú ideje küzd a károsnak vélt, vagy legalábbis megkérdőjelezhető tartalmat propagáló hírek kiszűrésén, melynek első, kézzelfogható eredményét csak nemrég mutatták be.
Ennek lényege, hogy a kétes hitelességű bejegyzések alatt piros felkiáltójellel kiemelt, "Disputed by 3rd Party Fact-Checkers" feliratú szöveg figyelmezteti a felhasználót arra, ha a megosztott cikk/hír több szempontból is aggályos/hamis információt tartalmaz. (Magyar fordításról még nem tudunk.) A vitatottnak bélyegzett bejegyzés miértjéről bárki tájékozódhat, a szalagcím alatt elhelyezett részre bökve ugyanis elolvasható, pontosan kik és miért vitatják azt – a terv legalábbis így szól.
De nemcsak a tartalmak előállítását, azok vírusszerű terjedését is megállítaná a Facebook. A vállalat ezzel kapcsolatban tavaly decemberben jelentette be, hogy külső csoportokra bízza a hamis információkat propagáló oldalak ellenőrzését, mely ugyancsak érezhető hatással bírna a felhasználói oldalon: a Facebook figyelmeztetést küldene annak, aki tudtán kívül kétes információkkal ellátott hírrel kívánja telebombázni saját és mások üzenőfalát. (A hamisnak vélt posztok jelentése persze most is működik, ezt az adott poszt jobb sarkában található lenyíló menüben lehet megejteni.)
Aki már fölkészült: a Google
A Facebook mellett persze számos vállalat dolgozott vagy dolgozik jelenlegi is valamilyen álhírszűrőn, köztük például a Google, amely áprilisban indította el (előbb az Egyesült Államokban, aztán lényegében mindenhol) fact check, azaz tényellenőrző funkcióját, mely a keresési eredményekben megjelenő hírek igazságtartalmát hivatott eldönteni.
Ha egy hamisnak vélt, téves információkat felsorakoztató találat kerül a felhasználó elé, a Google egy címke segítségével értesítést küld arról, mennyire megbízható tartalommal van dolgunk.
Végezetül pedig fussa át listánkat, melyen olyan weboldalak sorakoznak, amelyek a kattintás előtt beígért információ helyett orbitális valótlanságokat próbálnak valódi hírként beadni.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.