Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Ugyan a karácsony slágerajándéka az okostelefon, ám nem mindenki szeretne 100-150 ezer forintot kiadni érte. De vajon szabad-e megvásárolni a nagyon olcsó modelleket? Ennek jártunk utána.
Hiába népszerűek az okostelefonok, ha sokan nem engedhetik meg maguknak a gyakran 150 ezer forintnál is többe kerülő készülékeket, amelyek ráadásul a piac gyors fejlődése miatt egy-két éven belül elavulnak. Éppen ezért sokan gondolkoznak azon, hogy inkább egy 30-40 ezer forintos mobillal lépnek be az okostelefonok világába – később viszont gyakran csalódnak a megvett készülékben. Annak jártunk utána, mire érdemes figyelni a vásárlóknak.
Hardveres korlátozások
Az olcsó androidos mobiltelefonok több kategóriába sorolhatók. A legnagyobb csoportba az ismertebb gyártók alsókategóriás modelljei tartoznak. Ezek rendszerint egyszerűbb hardvert kapnak, de általában a drágább modelleken használt kezelői felülettel érkeznek. Előnyük, hogy a terméktámogatással általában nem szokott probléma lenni, így a legtöbb esetben egy ideig még frissítésekre is számíthatunk.
A következő csoport a kínai gyártóké, amelyek egyrészt a szolgáltatók saját márkanév alatt megjelenő olcsó készülékeit jegyzik, de az utóbbi időben egyre több gyártó próbál meg saját neve alatt is betörni a piacra. A két legismertebb ezek közül a ZTE és a Huawei. Ezeknél az olcsó készülékek rendszerint régebbi hardvert használnak teljesen alap Android operációs rendszerrel, és néha egészen jó telefonokat is találhatunk közöttük.
Bármelyik kategóriáról is van szó, a legnagyobb csalódást általában a gyenge hardver szokta okozni, ezen belül is az alacsony felbontású kijelző, a lassú processzor vagy az elégtelen kapacitású tárhely. A kijelzők esetében a legnagyobb gondot a 320×240 pixeles képernyők okozzák, mivel a Play Store-ban elérhető alkalmazások jó része ezzel már nem kompatibilis, így le sem tudjuk tölteni, amit pedig mégis elindítunk, az szinte kezelhetetlen lesz az olvashatatlan képelemek miatt. A kis méretű és alacsony felbontású képernyőn a weboldalak sem látszanak jól, így az okostelefonok más fontos előnyét, a webelérést sem használhatjuk ki. Ez utóbbit ráadásul a rendszerint igen gyenge processzor is korlátozza, amivel kínszenvedés megvárni, hogy a készülék "kiszámolja" a weboldalakat.
A képernyő és a lassú CPU után a következő gondot a korlátozott memóriakapacitás szokta jelenteni. Különösen a 2.3 és korábbi Android-verziókat használó mobilok esetében fordul elő, hogy a készülék belső memóriája csak 100-200 MB nagyságú. Ezt pedig hiába bővítjük memóriakártyával, a letöltött alkalmazások, az általuk használt adatok és a gyorsítótár is a belső memóriára kerül. Márpedig a komolyabb programok már az újabb, több gigabájtos készülékekre gondolva készültek, így gyorsan eljöhet az a pillanat, hogy már egy emailt sem tudunk letölteni. Szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy egyetlen alkalmazást sem tudunk telepíteni, a gyárilag előretelepített programok frissítései is betöltik a tárhelyet.
Az előbbiekben felsorolt hibákkal kapcsolatos állatorvosi ló lehet például a tavaly év közepén megjelent Alcatel One Touch 890, a maga 2,8”-os és 320×240 pixeles kijelzőjével, ami ráadásul rezisztív technológia segítségével próbálta meg nyomon követni ujjunkat. Nagyságrendekkel jobb nála a jelenleg körülbelül 28 ezer forintért megvásárolható One Touch 918D, ami egyben azt az árszintet is mutatja, ami alá nem szabad menni akkor, ha okostelefont keresünk.
Jobb ajánlatok
Aki márkás készülékre vágyik, annak a Samsung kínálatából a Galaxy Mini 2 ajánlható, ami már 40 ezer forint körüli áron kapható. Az idén februárban bemutatott telefon összességében kellemes hatást kelt, közepesen erős processzora van, ami az 512 MB-nyi memóriával már elég ahhoz, hogy az átlagos feladatokkal megbirkózzon, a 4 GB-nyi háttértár pedig bőven elegendő lesz minden alkalmazásnak. A Samsung saját kezelőfelülete, a TouchWiz sok újdonságot hoz az alap Android 2.3.6-hez képest (ez az egyik előnye a komolyabb gyártóknak), 3,3”-os kijelzője pedig 480×320 pixeles felbontású. Ugyanennyibe kerül a Sony Xperia sorozatának Tipo nevű készüléke, ami egyébként specifikációit illetően is szinte tökéletesen megegyezik a Mini 2-vel. Természetesen itt más a kezelőfelület, az operációs rendszer pedig jóval újabb, a Tipo ugyanis az Android 4.0-át használja (az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a Samsung egy közleményében megígérte a 4.1-es frissítést, de pontos időt nem ígért ehhez).
Aki a 40 ezer forintot sokallja, de nem szeretne használt, esetleg egy generációval korábbi modellt vásárolni, az a két nagy kínai gyártó, a ZTE és a Huawei kínálatából kell válasszon. Az előbbinél ott van például a ZTE Kis, ami HVGA (480×320) felbontású kijelzővel és 800 MHz-es processzorral rendelkezik. Tárhelyének mérete 200 MB, ez pont a határon van ahhoz, hogy még kényelmesen használhassuk, az Android 2.3.6 tetejére pakolt ZTE gyártotta kezelőfelület pedig több hasznos extrát is hoz az alap felülethez képest. Mindezért kártyafüggetlenül körülbelül 34 ezer forintot kell fizetnünk. A Huaweitől az Ascend Y200 az alsó kategória képviselője, ami 36 ezer forintos áráért a KIS-hez nagyon hasonló specifikációkkal rendelkezik, így igazából a kettő között inkább az ízlésünk alapján dönthetünk.
Ha további cikkek is érdeklik a témában, lapozza fel a rovatunk támogatásával készített Smartphone & Tablet Plusz 2013 kiadványt, amelyet megvásárolhat az újságárusoknál vagy megrendelheta HVG ügyfélpontján.
