Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Harminchat kilométeres magasságból, reményei szerint a hangsebességet átlépve ugrik Felix Baumgartner bázisugró kedden, a Red Bull Stratos világrekord-kísérletében. Egy magyar repülési szakértő szerint a kockázatok között ott van az is, hogy a hideg miatt esetleg nem lesz képes kinyitni ejtőernyőjét. A körülmények szerepét jól mutatja, hogy az ugrást eredetileg hétfőre tervezték, de egy hidegfront miatt elhalasztották 24 órával.
A finisbe érkezett Felix Baumgartner osztrák bázisugró négyes rekordkísérlete. A tervek szerint az extrémsportoló kedden 36 ezer méter magasból, a világűr határáról hajt végre ejtőernyős ugrást az amerikai Roswell mellett, Új-Mexikó államban. Baumgartnert egy speciális, légmentesen zárt kapszulában, héliumballonnal szállítják a sztratoszférába, ahol egy űrruhára hasonlító, hő- és nyomásálló szkafanderben hajtja végre a mutatványt. Bár a szabadon eső test elvileg folyamatosan gyorsul, a légkör lefékezi a zuhanást, a gravitáció és a légköri súrlódás között kialakul egy egyensúly, onnantól kezdve a tárgy nem gyorsul tovább, a maximális sebesség körülbelül 200-250 kilométer óránként. A sztratoszféra légszegény környezetében azonban a légellenállás alig lassítja a zuhanó testeket, így a bázisugró a Red Bull Stratos csapat szerint szabadesés közben át tudja majd lépni a hangsebességet.
Perrel fenyegetett a konkurencia
Az ugrásra Baumgartner 2010 januárja óta készül egy nyolcfős tudóscsoport segítségével, amelynek tagjai kifejlesztették neki a felemelkedéshez használt kapszulát és a védőöltözetet. A szabadesés eddigi csúcstartója, Joseph Kittinger pedig gyakorlati tanácsokkal látta el Baumgartnert (Az egykor amerikai vadászpilóta Kittinger 1960-ban 31300 méterről ugrott.) A szkafandert a nagy magasságban repülő katonai felderítő pilóták védőöltözetéről mintázták, ám a speciális körülmények miatt kisebb átalakításokat végeztek rajta. A fejlesztők szerint az öltözet akár -67 Celsius fokos hőmérséklet ellen is védelmet nyújt, a hirtelen nyomáskülönbség miatt fellépő dekompressziós betegség ellen a szkafanderben megőrizhető a felszíni nyomás, az alacsony légnyomás miatt fellépő látászavarok korrigálására pedig tükörrendszert építettek a sisakba.
Az eredetileg szeptemberre tervezett ugrást többször el kellett halasztani. Egyszer például azért, mert egy tesztugrásnál megsérült a héliumballonnal szállított hő- és nyomásálló kapszula. Legutóbb szombaton tették odébb 24 órával a hétfőre tervezett mutatványt, mert kiderült, közeleg egy hidegfront, amelyet várhatóan heves széllökések kísérnek.
De volt csúszás azért is, mert nem sokkal a kísérletek elindulása után egy másik bázisugró, Daniel Hogan beperelte a csapatot szponzoráló Red Bull céget, mivel szerinte azok „ellopták az ötletét.” A per miatt több hónapra leálltak az előkészületek, a csapat csak az ügy tisztázása után, 2011 júniusában folytathatta a kutatást.
Idén amúgy már két tesztugrásra is vállalkoztak. Ezeknél Baumgartner óránkénti 580, majd 862 kilométeres sebességet ért el, a tervezett táv alig több mint feléről, 21 kilométerről ugorva. A hangsebesség egyébként 15 fokban, tengerszinten, 340 méter másodpercenként, azaz 1225 kilométer óránként, tíz és húszezer méter között 1062 km/óra, 20 ezer fölött pedig 1083. Ezt és ott próbálja majd Baumgartner elérni.
Az ugró szerint a tudományért teszi
Ha Baumgartner eléri a tervezett sebességet és sikeresen végrehajtja az ugrást, további három világrekordot is magáénak tudhat: a legmagasabb bázisugrás és a leghosszabb szabadesés csúcsának megdöntése mellett a felfele vezető út lesz az eddigi legmagasabb emberrel végrehajtott ballonos repülés. Az ugrás célja azonban nem csupán a rekorddöntés: a közreműködő tudósok tapasztalataikat modernebb űrruhák és ejtőernyők fejlesztéséhez szeretnék felhasználni és információk szereznének arról, miként reagál az emberi test a hangsebesség átlépésére.
Az ugrást végrehajtó Baumgartner már többszörös világrekorder, a világ jelenleg talán legismertebb bázisugrója. A 43 éves férfi 2010-ben állította be az eddigi legalacsonyabb bázisugrás világrekordját, amikor leugrott a Rio de Janeiro-i Krisztus-szoborról. Baumgartner egyébként is híres épületek "meghódításával" vált ismertté, ugrott a franciaországi millau-i viaduktról, a malmöi Turning Torso csavarodó felhőkarcolóról, és elsőként vetette le magát a tajvani Taipei 101 toronyház, a világ akkori legmagasabb épülete tetejéről. Sőt, 2003-ban elsőként repülte át a La Manche-csatornát egy siklóernyőhöz hasonló eszköz segítésével.
De képes lesz-e kinyitni az ernyőt?
A keddi ugrásnál elsősorban nem a zuhanás sebessége, hanem a sztratoszféra szélsőséges viszonyai okozhatnak gondokat. Grósz Andor, a Szegedi Tudományegyetem repülő- és űrorvosi tanszékének vezetője szerint mivel nincsenek konkrét tapasztalatok arról, hogyan reagál az emberi szervezet ilyen sebességű zuhanásra, csak következtetni lehet arra, milyen veszélyekkel járhat Baumgartner ugrása. „Nagyos sok múlik azon, mennyire működik a védőruha. Komplikáció esetén a gyors nyomásváltozás miatt a dekompressziós betegség tünetei jelentkezhetnek, amely során a vérben egyre táguló buborékok keletkeznek. A hatása lehet egészen enyhe, de súlyos esetben akár embóliát is okozhat. De veszélyes lehet a sztratoszférában tapasztalható szélsőséges hideg, illetve a földinél sokkal erősebb napsugárzás is, amely nem megfelelően védett bőrön súlyos égési sérüléseket képes okozni.” – mondta Grósz. A hideg és az alacsony nyomás korlátozhatja Baumgertner mozgását, illetve látását, ami akadályozhatja a sportolót az ugrás helyes végrehajtásában. Az eddigi teszteknél valóban hasonló problémák léptek fel. Az elsőnél a hideg levegő bejutott a védőkesztyű alá, és majdnem használhatatlanná dermesztette Baumgartner kezét, aki alig tudta meghúzni az ejtőernyőt kioldó zsinórt.
Grósz szerint a másik veszélyforrás a zuhanás időtartama, illetve az ejtőernyő kioldásának és a landolásnak a pillanata lehet. „A hangsebesség feletti repülőgépekből katapultáló pilótáknál előfordult már váll, súlyosabb esetben csigolyatörés, amikor nagy sebességnél kinyitották az ejtőernyőjüket. Emellett még tapasztalt ejtőernyősöknél is zavarodottságot okozhat egy hosszabb ugrás. A földitől teljesen különböző, háromdimenziós környezetben végzett feladat mindenki számára komoly pszichés megterhelést jelent, így könnyen hibát követ el, aki túl hosszú ideig tartózkodik a levegőben.” – mondta a szakértő.
