Ha megfigyeljük, hogy mely cégek dominálnak a technológiai hírekben, megállapíthatjuk: jó néhány cég valósággal uralja a külföldi és hazai címlapokat mostanában. Ilyen például a Google, az Apple, a Microsoft, a Dell, az Oracle, az IBM, a Facebook, hogy csak néhány iparági szereplőt említsünk. E vállalatok körül szinte mindig történik valami izgalmas - felvásárolnak valamit, bejelentenek egy új technológiát, aminek azután nagy hatása van az iparágra, sokszor divatot teremtenek. Emellett jelentős létszámmal működnek, és akár több ezer munkavállalót foglalkoztatnak, arról nem is beszélve, hogy számtalan divíziójuk van, és milliárdos forgalmat generálnak a legkülönfélébb piacokon. Az említett cégek erejével nagyjából mindenki tisztában is van, nyilván a média is ezért figyel rájuk - írja a Computerworld.

Equinix

Ha viszont például azt mondjuk: Equinix, valószínűleg kevesen tudják, miről van szó, és mekkora befolyása van a cég működésének arra, hogy eljutnak-e a bitek a világ egyik pontjából a másikra. Pedig óriási a hatása. Az Equinixen is múlik, hogy megkapja-e e-mailünket amerikai barátunk, milyen gyorsan töltődik le egy fájl a gépünkre... A cég ugyanis tucatnyi adatközponttal, szerverelhelyezésre szolgáló, úgynevezett kolokációs létesítményekkel és a Budapest Internet Exchange-hez (BIX) hasonló (annál persze sokszor robusztusabb), úgynevezett Equinix Internet Exchange-ekkel (azaz internetes központokkal) árasztotta el a világot. Utóbbiakon körülbelül 600, a világ számtalan pontján működő távközlési szolgáltató adatforgalma halad át. A mindezek ellenére sokak előtt ismeretlen vállalat vezetője, Peter Van Camp ezeket a központokat olyan nemzetközi repülőterekhez hasonlítja, ahová az utasok számtalan légitársasággal érkezhetnek, hogy azután átszálljanak valamelyik csatlakozásra, végül elérjék úti céljukat egy másik légi vállalattal. A különbség csak az, hogy itt az utasok 0-kból és 1-esekból összeálló adathalmazok... Egyébként az internet forgalmának mintegy 90 százaléka valamilyen módon érinti az Equinix központjait, ami kissé nyugtalanítóan hangozhat azok számára, akik negatív jövőképpel rendelkeznek arról, hogy szerencsés-e, ha egy cégnek ilyen erős hatalma van.

Az Equinix 2009-ben körülbelül 900 millió amerikai dollár árbevételről számolt be, mintegy 1900 alkalmazottal. A vállalatot ugyanakkor nem ismerik a fogyasztók, a magánszemélyek, mivel nincsenek jogilag kapcsolatban a céggel; elvégre ha internetet rendelnek, közvetlenül valamelyik Internet-szolgáltatóhoz fordulnak. Az értékesítési láncban tulajdonképpen az Equinix egyfajta alvállalkozói szerepet tölt be, amely ugyan szinte minden internetes művelet mögött ott van, mégse épp ők jutnak eszünkbe, ha megnyitjuk az Infoworld.com-ot, vagy a CNN amerikai weboldalát. A cég egyébként természetesen nem maradt ki az egyre felkapottabb cloud computing, azaz a felhőalapú informatika piacáról sem, így például közvetlen kapcsolódást is kínál az Amazon Web Serviceshez (AWS).

Flextronics

Talán annyira nem hangzik ismeretlenül, a Flextronics neve azoknak, akik követik a hazai gazdasági sajtót. A Flextronics ékes bizonyítéka annak, hogy a különféle eszközeinken feltüntetett márkanév sokszor valójában nem is annak a cégnek/gyárnak a neve, amely azokat ténylegesen összerakta. A cég tulajdonképpen bérgyártásban dolgozik különböző technológiák előállításán olyan cégek számára, mint a HP, a Motorola, a RIM, a Sony Ericsson, a Dell, a Western Digital, a Microsoft és az Apple, vagy éppen a Huawei. A szingapúri központú, egyébként Magyarországon is jelen lévő Flextronics címkéivel ugyanis egyetlen számítógépen, mobiltelefonon vagy más ketyerén sem találkozhatunk annak ellenére, hogy a cég évi 24,1 milliárd dollár körüli árbevételt ér el ilyen készülékek gyártásával, amelyeket azután az említett cégek saját brandjeik alatt hoznak forgalomba. Jól érzékelteti talán a vállalat súlyát, hogy ha például egyik napról a másikra fel kellene függeszteniük tevékenységüket (mondjuk, a munkavállalói sztrájkba lépnének), akkor az egész technológiai iparág nehéz helyzetbe kerülhetne, és olyan árucikkhiány lépne fel, mint a szocialista Magyarország hiánygazdaságának idejében, amikor várni kellett, hogy hűtőhöz juthassanak az emberek. Egyébként valami hasonló bonyodalom történt egy bérgyártó cégnél: az egyébként a Huawei távközlési berendezéseit is készítő, finn gyökerű Elcoteq pécsi gyára csődvédelmet kért, és emiatt a Huaweinek több hónapon át beszállítói problémái adódtak, mert az összeszereléseket végző Baranya megyei gyárból nem tudtak kigördülni a termékei. Egyébként nem véletlenül említjük együtt az Elcoteqet a Flextronics céggel. Ugyanis az történt, hogy a kínai Huawei annak köszönhetően tudja mindössze néhány hetes csúszással tartani a tervét, miszerint 2011 végére 1,2 milliárd dolláros bevételt ér el Magyarországon, hogy az Elcoteq helyett a jövőben a Flextronics végzi az optikai, átviteli egységek, vezeték nélküli kommunikációt kiszolgáló termékek termelését, amúgy szintén Pécsett. Röviden tehát úgy foglalható össze az eset, hogy a Flextronics húzta ki az Elcoteq okozta csávából a Huaweit, miközben persze a Flextronicsnak nyilván jól jön egy újabb megrendelés, amit egykori konkurenciájától kapott.

Fazekas István

A Flextronics valamelyik terméke egészen biztosan megtalálható az ön irodájában vagy otthonában is, hiszen ők készítik a HP nyomtatók és másolók festékkazettáit, a Motorola, a RIM, a Sony Ericsson telefonjait, a Dell PC-k tápegységeit és a Western Digital is ott gyártatja merevlemezeit. Sőt, valójában a Microsoft Zune és XBox termékeit is a Flextronics készíti, ahogy egyébként az Apple iPad készítésébe is bevonták őket. Olyannyira, hogy a Flextronics igazgatója bennfentes üzleti titkokat is ki tudott szivárogtatni az Apple terveivel kapcsolatban fedezeti alapkezelőknek, akik erre építve tudtak spekulatív műveleteket nyitni. (Az érintett Flextronics-dolgozó több év börtönt kapott tettéért.)

A cégek persze nem szívesen árulják el, hogy valójában outsourcingolják a gyártást, és például ugyanaz a cég készíti a Sony Ericsson telefonjait, mint a Motoroláét. A Flextronicsnak mindenesetre ez jól jön, hiszen mintegy 30 országban végzi ezt a tevékenységet; a legnagyobb gyára Mexikóban található. Magyarországon a Flextronics Pécsen kívül Budapesten, Sárváron, Tabon és Zalaegerszegen is ott van.

CenturyLink

Nem sokkal azután, hogy az amerikai kormányzat egy trösztellenes eljárásban az 1980-as években felszámolta az AT&T távközlési monopóliumát, a cég újjászervezte magát úgynevezett Baby Bellek formájában, hasonlóan, mint amikor a Terminator 2 híres jelenetében a szétlőtt, folyékony fémből készült kibernetikus organizmus cseppjei elkezdtek ismét összeállni, és végül újra működésbe lépett a számtalan okosságra képes T-1000-es. Az ország legnagyobb részén ugyanis a helyi vezetékes távközlési szolgáltatásokat az akkori amerikai kormányzati törekvések ellenére továbbra is az újraalkotott AT&T nyújtja. Azért is kezdték Baby Bellnek emlegetni például a Pacific Bell, a Bell South, Bell Southwest stb. cégeket -, míg északkeleten a Verizon a meghatározó.

Az amerikai távközlési piacot vizsgálva ugyanakkor könnyű megfeledkezni még egy szereplőről, a Qwestről, amely a Sziklás-hegység környékét uralja. Talán még azok sem tudják, akik pontosan ismerik az összes úgynevezett Baby Bell távközlési céget (vajon hányan emlékeznek például a Nynexre?), hogy miközben a Qwest márkanév számtalan piacon jelen van, független vállalatként valójában már nem is létezik. A céget ugyanis 2010 áprilisában felvásárolta a CenturyTel, amely egy kis Louisiana-beli kerületi telefonközpontból nőtte ki magát. A Qwest valójában az utolsó volt azon telekom cégek sorában, amelyeket a CenturyTel bekebelezett az évek során; jelenleg CenturyLink néven működik és az ország harmadik legnagyobb telco cége. A CenturyLink egyébként évente több mint 7 milliárd dollár árbevételt produkál és továbbra is Louisianában van a székhelye.

Egyébként a Qwestnek valamikor nagy szerepe volt a magyarországi mobil-távközlés beindításában is, hiszen itthon a mobiltelefonos szolgáltatás a Westel Rádiótelefon Kft. (Westel 0660) megalakulásával kezdődött 1989. december 4-én, és ezt a céget a Matáv (a mai Magyar Telekom jogelődje) és a US West alapította. Márpedig a US West valójában a Qwest előző neve.

Crown Castle International

A vezeték nélküli technológia ma már mindenütt jelen lévő, kikerülhetetlen, ugyanakkor megfoghatatlan technológia, amelyet mégis láthatóvá tesznek a magas adótornyok - ezek a rádiójelek minél nagyobb földrajzi területen való eljuttatására szolgálnak. Az ismertebb cégek, amelyek megterhelik az előfizetők bankkártyáit a havi előfizetési díjakkal, nyilván nem csinálnak reklámot annak, hogy vezeték nélküli infrastruktúrájukat valójában nem ők, hanem olyan cégek építik, mint például a houstoni székhelyű, 1994-ben alapított Crown Castle International, amellyel kapcsolatban igen beszédes, hogy a legnagyobb amerikai nagyvárosok 68 százalékában működnek az általa épített adótornyok. Egyébként van olyan ország, ahol még erőteljesebb a jelenlétük: Ausztráliában például övék a piac 92 százaléka, vagyis alig rúg mellettük labdába másik adótorony-építő vállalkozás. A Crown Castle International egyébként honlapja szerint közel 24 ezer adótornyot épített meg eddig. Olyan „aprócska" ügyfeleket is magukénak mondhatnak, mint a Verizon, a T-Mobile, a Sprint, az AT&T.

Tata Consultancy Services

A Tata Group egyike India legnagyobb, legrégebbi cégeinek, és egészen szerteágazó üzleti tevékenységet folytat. A Tata Consultancy Services (TCS) eredetileg csak egy cégcsoporton belüli számítógépes szolgáltatási divízió volt, egy részleg, amely „házon belülre" végzett fejlesztéseket, de azután hamar elkezdett a piacra - vagyis eleinte más belföldi, majd végül külföldi cégeknek - is dolgozni. A cégnek mostanra több mint 200 ezer alkalmazottja van, és többségük olyan feladatot lát el, amilyenre egy indiai outsource cég esetében számítani lehet: nagy nyugati cégek szoftveres projektjein „robotolnak" (nyilván jóval kevesebb pénzért, mint amennyiért egy amerikai programozó tenné). A TCS ügyfelei között tudhatja például a CUA nevű meghatározó ausztrál takarékszövetkezetet és az Air Liquide-et, amely földgázelosztó cégek számára kínál szolgáltatásokat. Érdekességképp említjük, hogy a TCS immár tíz éve Budapesten is jelen van: első globális szolgáltatói központját 2001-ben nyitották meg Budapesten. Könnyen lehet, hogy ön is használja a cég által fejlesztett szolgáltatásokat, például amikor átutalást indít valamelyik netbankban...

Dexter Informatikai Kft.

Végül nézzünk egy kifejezetten magyar példát arra, amikor egy cég szolgáltatásait ezrek használják, mégis aligha ismerik a nevét a felhasználók. Miközben egyetemisták és főiskolások tízezrei használják naponta az Egységes Tanulmányi Rendszert (ETR), aligha vannak tisztában vele, hogy valójában a pécsi Dexter Kft. termékével van dolguk. Az 1991-ben alapított kft. egyébként első jelentősebb sikereit 1994-ben érte el, első megrendelőjük a Pécsi Tudományegyetem volt, amely pályázatot írt ki egy elektronikus tanulmányi rendszer kialakítására. Azóta ma már 15 egyetemen használják az ETR-t, például beiratkozásra, tantárgyfelvételre, vizsgajelentkezésre vagy akár az utóvizsgák díjának bankkártyás kiegyenlítésére, sőt a tanulmányi eredmények és más adatok rögzítésére is (elektronikus index). A céget irányító Rós László egyébként matematika-kémia szakos diákként épp Pécsett végzett.

A vállalkozás az Opten cégadatbázisa alapján 2010-ben 270 millió forint nettó árbevételt ért el, és 41 millió forint üzemi eredményt produkált. A jelenleg 33 alkalmazottal működő társaság nevéhez kötődik a Coospace és a Modulo rendszer fejlesztése is. Előbbi egy olyan közösségi oldal, ahol a diákok beadhatják kötelező feladataikat az oktatónak (például házi dolgozat), vagy akár egy online tesztet is kitölthetnek, ezenkívül az egyes kurzusokhoz fórumok tartoznak, ahol a diákok egymással is kapcsolatba léphetnek, illetve arra is lehetőség van, hogy az oktató megossza diákjaival az órákon leadott prezentációit, vagy más szakirodalmakat. A Modulo rendszerben pedig elektronikus úton lehet kérvényeket benyújtani, például egy hallgató ezen keresztül jelölheti meg szakdolgozatának témáját, vagy kérvényezheti, hogy nappali tagozatról kerüljön át levelező tagozatra, de ugyanitt adhatók be az ösztöndíjhoz szükséges igazolások is.

A Dexter egyébként az egészet szolgáltatásként értékesíti, tehát a felsőoktatási intézmények nem licencet vásárolnak tőle. Az ETR-t eredetileg hivatalokat segítő belső nyilvántartási rendszernek szánták, ezt fejlesztették tovább a felsőoktatási szférának.