A világ legnagyobb kísérleti berendezése, az  Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) nagy hadronütköztetője Genf mellett, a francia-svájci határon 100 méter mélyen, egy 27 kilométeres, 3 méter átmérőjű alagútban üzemel, ahol a csaknem a fény sebességére felgyorsított, egymással szemben haladó részecskenyalábokat ütköztetnek. Az ütközések során új elemi részecskék keletkeznek általában igen rövid élettartammal, amelyek tanulmányozásával a kutatók az anyag tulajdonságait, illetve a világegyetem keletkezésének titkait remélik megfejteni.

A következő két hónapban az itt dolgozó fizikusok a 82 protonból és még több neutronból álló ólomionokat ütköztetik. Az ütközéseknek köszönhetően kiszabadulnak a protonok és a neutronok alkotórészei, a kvarkok és gluonok. A kvark-gluon "leves" tanulmányozása során a fizikusok többet megtudhatnak arról, hogy miként alakultak ki az atomok 13,7 milliárd éve, a Világegyetem megszületése után - olvasható a livescience.com-on.

Jövőre az LHC fizikusai folytatják a Higgs-bozon keresését is. "Elméletileg mindent tudunk a Higgs-bozonról, kivéve azt, hogy mekkora a tömege. A tömegtől függnek bizonyos tulajdonságai. Már kizártunk a Higgs-bozon tömegének több tartományát" - hangsúlyozta Jonas Strandberg, a CERN fizikusa.

AP

A tudósok már 99 százalékos bizonyossággal tudják, hogy a Higgs-bozon tömege nem lehet a 160 és 220 gigaelektronvolt (1 GeV = 1 milliárd elektronvolt) közti tartományban. (Összehasonlításképp a proton tömege 0,938 GeV).

Még mindig eséllyel "pályázhatnak" a Higgs-bozon tömegére a 114 és 135 GeV közötti, valamint az 500 GeV feletti tartományok.