Mementó-sorozatunk mostani részében a 42 évvel ezelőtti lapokat idézzük fel. 1969. szeptember elsején ugyanis líbiai tisztek megdöntötték a Törökországban nyaraló és magát gyógykezeltető Idrisz király uralmát. Az addigi nyugatbarát rezsim helyett néhány valódi és önjelölt ezredes vette át a hatalmat. Az önjelöltek között volt Moammer el-Kadhafi is, aki 27 évesen egyes visszaemlékezések szerint önmagát nevezte ki ebbe a rangba, addig ugyanis csak főhadnagy vagy százados volt.

Egy svájci lap, a Tagblatt szerint Kadhafi akkoriban olyan fiatal volt, hogy a puccsisták nem is merték az új katonai vezetés arcképeit nyilvánosságra hozni, nehogy a tekintélyelvű arabok között nevetségessé váljanak. (A svájci újság Kadhafi fényképét egyébként összeveti egy második világháborúban Líbia területén lezuhant, és ott a berberek között elbújt európai pilóta képével, s azt sem zárja ki, hogy Kadhafi félig talán európai származású.)

Rejtélyes puccsisták

A korabeli Népszabadság szerint az új legfelsőbb líbiai katonai tanács – amely a valóságos hatalmat birtokolta – összetételét nem lehetett tudni az első napokban. A hírekben csak egy bizonyos Sveirib ezredes tűnt fel, ő küldött először a szovjet-barát egyiptomi vezetőnek, Nasszernek üzenetet az új líbiai vezetés nevében. Előbb ő tündökölt a főparancsnoki székben is, de aztán Kadhafi előkerült, és átvette a posztot.

Moammer el-Kadhafi

AP

A Spiegel szerint azonban a puccs kezdetén igencsak leszerepelt a fiatal tiszt. Kadhafi ugyanis sikertelenül próbált fellépni Bengáziban. Egy rádióadót kellett volna megszállnia, de az őrséggel való hosszas vitatkozás után elvonulási parancsot adott embereinek, vagyis egyszerűen megfutamodott. Csak Sveirib ezredes tripoli sikerei után lépett újra működésbe Kadhafi az ország keleti felében.

Állítólag Kadhafit először szóvivőnek jelölték ki a magasabb rangú és idősebb katonatisztek, végül aztán a főparancsnoki tisztet is magához ragadta az 1969-es akció előkészítőjeként alighanem mégiscsak komoly szerepet játszó, 27 éves katona.

Mit írt a magyar pártlap?

A Líbiában történtekről címoldalas, vezető anyagban számolt be a magyar pártlap, a Népszabadság. 1969. szeptember 2-án ez jelent meg: Líbiában előző reggel „a fegyveres erők képviselőiből alakult úgynevezett 'forradalmi parancsnokság tanácsa' megdöntötte a királyságot és kikiáltotta a Líbiai Arab Köztársaságot. „A forradalmi parancsnokság tanácsa közölni óhajtja a lakossággal, hogy az ország adottságait figyelembe vevő ’minden doktrínától mentes’ szocialista Líbiát, azaz olyan haladó országot kíván teremteni, amely szembeszáll majd a gyarmatosítással és a fajgyűlölettel, s támogatja a gyarmati elnyomás alatt élő országokat.”

Vagyis egyértelműen baloldali, már-már szovjetbarát fordulatnak tűnt a hatalomátvétel, az addig brit-amerikai befolyás alatt álló észak-afrikai országban. A puccsot hamarosan elismerte a szovjetbarát Egyiptom, az NDK, Dél-Jemen, Szíria és Szudán. Erről szeptember 3-án számoltak be a lapok, majd a Népszabadság azt írta, hogy „Sveirib ezredes, a katonai hatalomátvétel vezetője”, üzenetet intézett Nasszer egyiptomi elnökhöz. Sveirib ebben biztosította a szovjetbarát Egyiptom vezetőjét arról, hogy a „líbiai köztársasági kormány az arab ügy harcosa akar lenni”.

Líbia mai olajmezői

AP/ Hussein Malla

Ezután kezdtek szivárogni a hírek arról, hogy több letartóztatás is történt Líbiában. Így Szunusszi Samsz Eddin tábornokot, a hadsereg vezérkari főnökét és Szalem Ben Taleb tábornokot, az állambiztonsági hatóságok igazgatóját is őrizetbe vették.

Nehezen átlátható folyamatok

Közben a líbiai vezetésben nehezen átlátható folyamatok zajlottak; szeptember 4-én ezt írta a Népszabadság: „A líbiai forradalmi parancsnoki tanács tagjainak kiléte még mindig ismeretlen, de a tanács vezetőjéről, Sveirib ezredesről már közölnek – néhol ellentmondó – életrajzi adatokat a nyugati hírügynökségek. Annyi bizonyosnak látszik, hogy Sveirib egyik líbiai városban született, a kairói katonai akadémián kapott kiképzést, majd tíz évnél többet töltött a líbiai hadseregben és néhány évvel ezelőtt összeesküvés vádjával nyugdíjazták.” Sveirib ezredes később nyilatkozatot adott a MENA egyiptomi hírügynökségnek. Ebben kijelentette, hogy „nem tekinti magát az új Líbiai Arab Köztársaság vezetőjének, Ő csupán az államcsínyt vezette és a líbiai fegyveres erők vezérkari főnöke”.

Szeptember 5-én számoltak be a lapok arról, hogy „harckocsizó és gyalogosegységek, valamint rendőralakulatok érkeztek Benghaziba”. Az alakulatokat Tripoliból vonták ki, miután Bengáziban „ellenállás mutatkozott a hétfői hatalomátvétellel szemben”. Említettük már: eredetileg éppen Kadhafi feladata lett volna Bengáziban egy rádióadó biztosítása, de ez a fiatal tisztnek nem sikerült. 

Egy szeptember 6-ai Népszabadság-hír szerint a Szovjetunió elismerte a Líbiai Arab Köztársaságot, másnap pedig az USA, Anglia, Franciaország és Olaszország hasonló lépéséről számolt be a magyar pártlap. Szeptember 9-én a magyar sajtó azt közölte: Líbiában megalakult az új kormány. Még ebben a névsorban sem fedezhetjük fel Kadhafi nevét: „a miniszterelnöki tisztséggel a forradalmi tanács dr. Mahmud Szoliman al Maghrebit bízta meg. A főbb tárcák tulajdonosai a következők: Szaleh Boszeir külügyminiszter, Adam al Havaz alezredes, hadügyminiszter, Musza Ahmed alezredes, belügyminiszter” – írta a Népszabadság.

Másnap bukkant fel a magyar lapban először Kadhafi neve. Szeptember 10-én, szerdán, a Népszabadság második oldalán ez olvasható: „Moammer al Kadhafi ezredes, a líbiai hadsereg új főparancsnoka szintén nyilatkozott, s azt mondotta, hogy az arab államok felajánlották katonai támogatásukat Líbiának. Nyilatkozatában a főparancsnok méltatta azt a hősiességet, amelyet a líbiai fegyveres erők a forradalom végrehajtása során tanúsítottak. Líbiában a legfelsőbb hatalom továbbra is a forradalmi tanács kezében marad és az új kormány ennek a tanácsnak tartozik felelősséggel.”

Kadhafié a főhatalom Líbiában

Vagyis innentől kezdve szerezte meg Kadhafi a főhatalmat Líbiában. Nem véletlen ezek után a másnapi hír sem: Bumedien algériai elnök a bengázi repülőtéren megbeszéléseket folytatott Moammer el Kadhafival, a líbiai fegyveres erők főparancsnokával és Havaz hadügyminiszterrel. Erről az AFP és a MENA hírügynökségek alapján számolt be a hazai sajtó.

Kadhafit éltető emberek a 2011-es bombázások idején

MTI/AP/Jerome Delay

Közben az új líbiai kormány letette a hivatali esküt. Líbia első köztársasági miniszterelnöke, a 35. éves dr. Mahmud Szoliman al Maghrebi lett. A kabinet „hét polgári és két katonai személyből áll és háromnapos szakadatlan ülésezés után alakította meg a forradalmi tanács, az ország vezető szerve. A tanács élén a 27 éves Moammer el Kadhafi áll, akit századosból ezredessé léptettek elő, és elismerésül a forradalom győzelmében játszott szerepéért, a fegyveres erők főparancsnokává nevezték ki” – írta a Népszabadság.

Mindebből kitűnik, hogy Kadhafi csak körülbelül tíz nappal a puccs után lépett a nyilvánosság elé. Hogy a hatalomátvétel eső napjaiban is vezető szerepet játszott-e, azt nehéz utólag eldönteni. Annyi bizonyos, hogy fiatal kora miatt aligha akart kezdetben a puccs vezetőjeként feltűnni, viszont az akció előkészítésében valószínűleg fontos szerepet játszhatott.