2010. november. 04. 11:30 Szegő Iván Miklós Utolsó frissítés: 2010. november. 04. 12:36 Tech

Mementó 1956: Kádár és november 4. más nyertesei

A forradalom leverésekor, 1956. november 4-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre, a Nagy Imre-kormány a jugoszláv követségre menekült, és megalakult a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, Kádár János vezetésével. Az új kormány vezetőit orosz tankokkal hozták Pestre november hetedikén, és a közellátási kormánybizottság vezetését ekkor Nyers Rezsőre bízták. A közellátás megszervezése abban a pillanatban a legfontosabb feladat volt - a Népszabadság szerint.

Alig pár nappal azután, hogy a szovjet csapatok november negyedikén leverték az 1956-os forradalmat és szabadságharcot, az új állampárt, az MSZMP "budapesti lapja", a Népszabadság 1956. november 8-ai számában – az első lapszámban, amely a Nagy Imre-kormány elüldözése óta megjelent – címoldalán hozta a Moszkvához hű emberekből összeállított Kádár-kormány üléséről szóló „Tájékoztatót”. Eszerint a „Forradalmi Munkás- és Paraszt Kormány tagjai: Kádár János miniszterelnökkel az élén 1956. november 7-én, délután 2 órakor az Országházban letették az esküt az Elnöki Tanács vezetőjének, Dobi Istvánnak. Magyarország törvényes kormánya ezzel megkezdte munkáját a rend helyreállítására, a termelőmunka megindítására.”

Aczél: Óriási a gyűlölet

Törvényesnek ugyan aligha tűnt egy ilyen kormány eskütétele, Kádár rendkívüli népszerűtlenségéről, 1956 novemberi megítéléséről a történész Romsics Ignác így idézi Aczél Györgyöt, a későbbi vezető kommunista kultúrpolitikust.

Aczél az újjászerveződő állampárt, az MSZMP vezetőségi ülésén, november 11-én beszélt: „Óriási gyűlölet tapasztalható Budapest népének túlnyomó többségében”, „a kormánynak, a pártnak tömegbázisa nincs”, a minisztereket „muszkavezetőknek hívják”.

A gyűlölet nem volt véletlen: Kádár kormánya elvileg ugyan már november 4-én nyilatkozatot adott ki a Forradalmi Munkás-Paraszt kormány megalakulásáról, de csak szovjet tankokban ülve tudott visszajutni az új kabinet vezetője a magyar fővárosba november hetedikén, Moszkvából visszaérkezve. Az ehhez hasonló orosz tankok megítéléséről a Népszabadság a forradalom idején, november 2-án megjelent első számában még másképp írt, különösen amikor Nagy Imre az ENSZ-hez és a nagyhatalmakhoz fordult segítséget kérve (persze hiába), illetve Magyarország semlegességéről tett közzé nyilatkozatot.

Mire támaszkodott Kádár János?

Népszabadság az oroszokról: "egyáltalán nem kedves vendégek"

A Népszabadság akkor még azt írta címoldalán: „Az orosz csapatok átvonulása a hírek szerint mindenütt összeütközés nélkül történt. Ez azonban nem sok jóval kecsegtetett a jövőre nézve mindaddig, amíg az esti órákban nem hallottuk a rádióban a kormány ezzel kapcsolatos bejelentését. Reméljük, hogy a nyilatkozat, s az ENSZ segítségének kérése jobb belátásra bírja majd hívatlan, s egyáltalán nem kedves vendégeinket.”

Vagyis a Népszabadság november másodikán még egyszerűen "oroszoknak" hívta a csapatokat, nem szovjetnek. E csapatok Záhonyon, Debrecenen és Cegléden vonultak át a korabeli tudósítás szerint. A törvényes Nagy Imre-kormány november 3-án alakult át utoljára, és igyekezett az összes magyarországi nemzeti és demokratikus erőt magába tömöríteni, ezt a Népszabadság november 4-ei lapszáma még szintén címlapján, vezető anyagban közölte.

1956

Ekkor került be például a kormányba Bibó István jogtudós, politikai gondolkodó. Ám a lap november 4-ei számában olvasható, hogy a szociáldemokrata Kéthly Anna is ekkor csatlakozott például Nagy Imre kabinetjéhez, amelyben majdnem mindenki államminiszter volt, kivéve Maléter Pált - aki a honvédelmi tárcát kapta - és Nagy Imrét, aki külügyminiszter is volt egyben.

Nem sokáig működött az átalakított Nagy Imre-kormány

Az átalakított kormány azonban szinte egy napig sem működhetett: másnap Nagy Imre miniszterelnök és társainak egy része a jugoszláv követségen keresett menedékjogot a szovjetek elől menekülve. A Nagy Imre-kormány tagja volt a november 4-ei lapszám szerint egyébként Kádár János is, államminiszterként – ő persze ekkor már talán három napja Moszkvában volt, majdnem biztos, hogy Münnich Ferenc hatására került oda. Münnich belügyminiszter volt 1956. október 27. és november 3. között a hivatalos adatok szerint, november elsejétől azonban aligha működött már közre a Nagy Imre-kormány munkájában.

Nagy Imre

Kádár eltűnéséről Méray Tibor "Nagy Imre élete és halála" című könyvében így ír: „Kádárt csütörtökön, november 1-én este valamivel 10 óra előtt látták utoljára a Parlamentben. Azóta nincs hír róla. Az eltűnéséről a legkülönfélébb mendemondák járják. Állítólag kocsit kért a Parlament autóparkjából, hogy hazamenjen és Münichhel együtt indult el – a szovjet nagykövetség felé. Egy másik változat szerint egyedül indult és hazafelé, de útközben találkozott Münnich kocsijával. A két férfi kiszállt, hevesen vitatkozni kezdett, aztán Münnich majdhogynem erőszakkal berángatta Kádárt a saját autójába s úgy mentek el a szovjet nagykövetségre.”

Mit írt a Népszabadság november 8-án?
 
A Népszabadság a november első napjaiban általa írtakról tudomást sem véve, november 8-án így szól a gyakorlatilag Moszkvában kijelölt, és elvileg nem sok jogi legitimációval rendelkező Kádár-kabinetről: „Aligha volt még kormány hazánkban, amely ilyen rendkívüli nehéz körülmények között fogott volna hozzá munkájához. A közlekedés a fővárosban és környékén bénult állapotban van, a gyárakban szünetel a munka, a számos helyen még mindig lövöldöző anarchista fegyveres csoportok miatt igen komoly szállítási nehézségek vannak.”

Érdekes, hogy ekkor a lap még nem beszél ellenforradalomról, a Kádár-rendszerben később meghonosodó terminológia ekkor még anarchistáknak nevezi az 56-os felkelőket, szabadságharcosokat.

Éhínség fenyeget

A címoldalas cikkben az is olvasható: „nehéz a pékek liszttel, a hússzékek hússal való ellátása, pedig liszt és hús elegendő mennyiségben áll rendelkezésre a közraktárakban, malmokban, vágóhidakon. A forradalmi Munkás- és Paraszt Kormány éppen ezért felhív minden becsületes lakost, legelsősorban az élelmiszeripari vállalatok, a teherfuvarozó vállalatok dolgozóit és vezetőit, a vasutasokat: vessék minden erejüket latba az élelmiszerszállítások haladéktalan megindítására, mert éhínség fenyegeti a fővárost. Ennek elhárítása, az élelmezés zavartalanná tétele most az új kormány legeslegfőbb gondja.”

Nyers Rezső vezeti a közellátási kormánybizottságot

Miután az ország függetlensége elbukott, Nagy Imre kormányának november elsejei semlegességi nyilatkozatát a szovjet tankok nem nagyon értékelték, a Népszabadságban ezt olvashatjuk a címoldalas írásban Kádárék „legeslegfőbb gondjáról” november 8-án: „A közellátás megszervezésére a Minisztertanács 5 tagú közellátási kormánybizottságot hozott létre. Vezetője: Nyers Rezső, tagjai: Kovács Imre, Sági Vilmos és Tausz Imre és Pongrácz Kálmán. A bizottság feladata, hogy saját erőinkre támaszkodva és a külföldi segélyek felhasználásával maximálisan biztosítsa az ország közellátását.”

Nyers Rezső, Szűrös Mátyás, Németh Miklós, Pozsgay Imre - Kádár temetésén

1956-ban több kormányban is élelmiszer-ipari miniszter volt Nyers Rezső, majd az első Kádár-kormányban a közellátásért felelt. Pár hónapig dolgozott ezen a poszton, majd kevésbé fontos funkciókat töltött be. 1960-tól ível felfelé újra a karrierje, ekkor lesz pénzügyminiszter. Később reformkommunistaként, az 1968-as reformok, az új gazdasági mechanizmus egyik kidolgozójaként válik ismertté, 1989-90-ben pedig az újonnan alakult MSZP elnöke lett.

1956-os szerepéről azonban kevesebbet írnak a források, ezért idéztük fel most a korabeli tudósítást. Nyers kormánybizottsági munkatársa volt egyébként a Rákosi idején kinevezett, a tanácsrendszer bevezetése előtti utolsó budapesti polgármester, Pongrácz Kálmán. A kommunista politikus 1950-től tanácselnök lett a fővárosban, ezt a posztját 1958-ig töltötte be.

Az ország erős embere, Münnich is a címoldalon jelentkezett

A Népszabadság november 8-ai kiadásában a címlap jobb alsó sarkában vészjósló hangnemű közlemény olvasható. Ebből kiderül, hogy az új „forradalmi” kormánynak más dolga is akadt, mint a közellátás megszervezése. Eszerint „A fegyveres erők és közbiztonsági ügyek minisztere utasítja a honvédség tagjait, akik jelenleg a laktanyákban, intézetekben tartózkodnak, maradjanak a helyükön és teljesítsenek szolgálatot parancsnokaik utasítása szerint. (…) A rendkívüli állapot ideje alatt alakult katonai forradalmi tanácsok és bizottmányok működését nem engedélyezem. (…) A honvéd katonai tanácsok újjáalakulására és működésére később fogok intézkedni.” A budapesti, 1956. november 7-ei datálású közlemény aláírójaként a Kádár-rendszer kezdeti éveinek erős emberének, Münnich Ferencnek a neve tűnik fel. Ő ekkor a Minisztertanács alelnöke és a fegyveres erők főparancsnoka volt. (Neve szóba került már ekkor miniszterelnökként, de csak 1958-61 között töltötte be ezt a tisztséget.)

A hadsereg újjászervezése Romsics Ignác szerint 1956 decemberében kezdődött és 1958 tavaszáig tartott. A forradalomban és a szabadságharcban résztvevő, a felkelőkhöz átálló tiszteket bíróság elé állították, a megbízhatatlanokat elbocsátották. A régi tisztikar nyolcvan százaléka esküdött fel az új hatalomra, a többiek lemondtak rangjukról. A korábbi nyolc helyett három hadosztályt szerveztek 1957-ben, egy negyediket 1958-ban állítottak fel, és a katonai szolgálat idejét a következő években 3-ról 2 évre csökkentették. A magyar hadsereg továbbra is a Varsói Szerződés integrált katonai erejének része maradt. Így Nagy Imre 1956. november elsejei kezdeményezése a Varsói Szerződés felmondására és a semlegesség kinyilvánítására csak egy rövid epizódnak bizonyult.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Élet+Stílus Csatlós Hanna 2020. október. 01. 19:46

A vörösiszap-katasztrófa az egyik közösséget szétzilálta, a másikat megerősítette

Magyarországon első alkalommal került sor egy ipari-természeti katasztrófa hosszú távú hatásainak komplex kutatására. Pszichológus, kommunikációkutató, lelkipásztor és szociológusok bevonásával vizsgálták meg, hogy tíz évvel a vörösiszapömlés után milyen állapotban van a három érintett település, Devecser, Kolontár és Somlóvásárhely lakossága. A kutatás a koronavírus-járvány hosszútávú kezelésére vonatkozóan is fontos következtetéseket tartogat.