<strong>Elvitelre – a podcast, amelyben a hét </strong>legjobb<strong> HVG hetilapos és hvg360-as anyagaiból válogatunk. Csak indítsa el a háttérben és hallgassa meg szerzőink legjobb írásait! </strong>A héten: az idealista Nagy Imre, akiből előbb a sztálinizmus másodvonalbeli végrehajtója, majd a magyar szabadság mártírja lett.
A polgár, ha van benne életösztön, akkor tudja, hogy Orbán Balázs, és pláne Orbán Viktor nagyon is tudatosan járt és jár el. Ezek nem hibák, ez maga a rendszer. A múltat úgy hajlítani, hogy az a fennállót igazolja. A múltból bármi áron bármit a jelen érdekeihez lehet csiszolni. „Lépésről lépésre” jutottunk ide 1956 kapcsán is. Vélemény.
A számára oly fontos agrárreformok miatt rendszerint paraszti hátterűnek tartott Nagy Imréről még a legközelebbi barátai sem feltételezték, hogy valaha is vezető politikus válhat belőle. A történelem kereke azonban úgy fordult, hogy magyar miniszterelnök lett, ráadásul kétszer is. Hogyan jutott el a haláláig kommunista Nagy Imre a párt mindenhatóságától az azzal való szembefordulásig? Hősök vagy gonosztevők című sorozatunk újabb része.
A miniszterelnök politikai igazgatója tételesen megtagadta azt, amit Nagy Imre újratemetésén mondott főnöke, Orbán Viktor. Riba István elemzése.
Minden útja gyerekkori száműzetése helyszínére, Snagovba vezette vissza a múlt héten elhunyt evangélikus lelkészt, Donáth Lászlót, az 1994 és 2010 közötti országgyűlési képviselőt.
A magyar politikai közgondolkodásnak legalábbis 1848 óta részét képezi a messianisztikus csodavárás és azóta szilárdan tartja magát az az álláspont, hogy a bajból csak egy erős, karizmatikus vezető képes kivezetni a nemzetet. Most a politikába villámsebességgel berobbant Magyar Péterrel kapcsolatban kerültek elő hasonló gondolatok a közbeszédben. De mire mentünk az elmúlt szűk 200 évben az olyan vezetőkkel, akik a történelem egy bizonyos pontján elég erősnek és határozottnak mutatták magukat ahhoz, hogy elnyerjék a köz bizalmát?
Horthy Miklós esetében nem csak az mondható el, hogy megítélése erősen illeszkedik a jelenkori magyar politikai megosztottsághoz, hanem az is, hogy megítélésében drámai változás következett be a közelmúltban. A Medián felméréséből az is kiderül, hogy állnak a magyarok a múlt évszázad többi jelentős politikai alakjához.
A történelmi párhuzamokkal ugyan óvatosan kell bánni, ám a Putyin–Orbán találkozóról a világhálón keringő felvétel felidéz egy 1956-os pálfordulást, amikor is a nagyorosz birodalom igézetében élő szovjet vezetők Kádár Jánosban találták meg a számukra legmegfelelőbb embert.
“Ma 32 éve...” – posztolt büszkén a Facebookon a párt és frakciója. Talán meg se próbálták kivonni a 2023-ból az 1989-et, vélhetően egyszerűen átmásolták a 2021-es hasonló posztjuk szövegét. 2019-ben még sikerült eltalálni a 30 évet, mondjuk az könnyebb, mert kerek szám.
1956 örökségét, 1989 közmegegyezését építette le szisztematikusan a miniszterelnök, a néhai szépreményű fiatalember, írja szerzőnk. Vélemény.
Barátjáról és küzdőtársáról, a múlt héten elhunyt Mécs Imréről a személyes emlékein túlmutató írását Rainer M. János történész, az 1956-os Intézet Alapítvány kuratóriumi elnöke a HVG felkérésére fogalmazta meg.
Orbán Viktor szerint 1956-ban nem azért harcoltak a szabadságharcosok, hogy legyőzzék a Szovjetuniót, hanem hogy béketárgyalást kényszerítsenek ki. Ungváry Krisztián történész azonban ezt az állítást cáfolja: szerinte a békéről, fegyverszünetről az agresszornak esze ágában sem volt tárgyalni, és ez ma, Putyin ukrajnai háborújának esetében sincs másképp.