Rainer M. János Mécs Imrére emlékezik: Ki tanúskodik majd 1989, a szabadságünnep mellett?

Az életének 90. évében meghalt Mécs Imrét az elmúlt napokban sokan méltatták, magától értetődően kiemelve részvételét műegyetemi diákként az 1956-os forradalomban, letartóztatását, halálos ítéletét és megmenekülését az akasztófától, ellenzéki szerepvállalását, majd húszévnyi tevékenységét a harmadik Magyar Köztársaság liberális, majd szocialista parlamenti képviselőjeként. Másfél évtizeddel idősebb volt az ugyanazon héten elment Tamás Gáspár Miklósnál, mégis a kettőjük halála jelzi: az ötvenhatosok és a harmincnégy év messzeségébe került 1989-es demokratikus átalakulás aktorai közül is sokan távozóban vannak.

Számomra, aki sokat foglalkoztam a magyar forradalom történetével, Mécs Imre nem elsősorban 1956-ot, hanem a rendszerváltást megelőző éveket idézi fel. Róla mint ötvenhat egyik szereplőjéről először más résztvevőktől hallottam. 1986 kora tavaszán a Fővárosi Levéltárban, akkori (egyben első) munkahelyemen titokban egy lista és egy tanulmány összeállításán dolgoztam az 1956 utáni megtorlásról – miközben arra vártam, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, az év eleji álláspályázat után „kikérjen”, és immár hivatásos kutatóként folytassam a... azt még nem tudtam, hogy pontosan mit is.

A halotti anyakönyvekből a halál helye, oka alapján kigyűjtött nevek egy listává álltak össze (1956 és 1961 között majd kétszázötven névvel), s a rajta szereplők „verifikációja” volt a legfőbb gondom. Kit végeztek ki a forradalomban való részvételért, és kit közönséges bűntettekért? A tavasz vége felé ketten is azt tanácsolták, hogy forduljak Mécs Imréhez: az utolsó heteiben járó Donáth Ferenc és az Amerikában élő egykori műegyetemista, Lipták Béla. Nem mondták, miért éppen őhozzá, mindenesetre Donáth megadta a telefonszámát („kérlek, hívd fel nyugodtan”), ebből tudtam, hogy már be is ajánlott neki.

"Szerény a természetem, soha nem kérkedtem azzal, mi mindent tettem" - Mécs Imre 1996-ban a HVG-nek

1956-os tevékenysége miatt halálra ítélték, egy év után életfogytiglanra változott a büntetése, az 1963-as amnesztiával szabadult. Sikeres mérnök lett, amíg ki nem rúgták, amiért forradalomnak nevezte '56-ot. Aktív tagja lett a demokratikus ellenzéknek, kezdeményezője annak, hogy 1985-ben ellenzékiek is induljanak az országgyűlési választáson.