No nem szedtük darabjaira, bár bizonyára izgalmas lehet egy készülék belső felépítését is kielemezni, mi azonban...
No nem szedtük darabjaira, bár bizonyára izgalmas lehet egy készülék belső felépítését is kielemezni, mi azonban maradtunk annál, amit az átlagvásároló tenne, ha egy ilyet helyeznének el a nappalijában: nyomkodtuk a gombokat, és élveztük a funkcióválasztékot és a képminőséget.
A Panasonic 42G20 a maga 106 centiméteres képátlójával már tekintélyt parancsoló szobadísz, bár láttunk már nagyobbat. Azért a 106 centis méret a Full-HD felbontás mellé már bőségesen megteszi szinte minden célra, pláne, ha az ember mondjuk nem a nagyobb nappaliba, hanem a kisebb hálószobába szánja.
Akit a „plazmatévé” kifejezés esetleg rossz érzéssel tölt el a LED-es tévék térhódításának idején, annak azért érdemes élőben is egy pillantást vetnie a Panasonic NeoPDP paneljeinek képminőségére, mert igencsak elcsodálkozhat: nagyobb fényerővel, szebb színekkel és a plazmatechnológiából adódó remek betekintési szöggel rendelkeznek, ráadásul a fogyasztásuk is jócskán megcsappant. A plazmák korábban hajlamosak voltak a beégésre is, amit elvileg mára orvosoltak, de a P42G20 kézikönyvében azért van egy erre figyelmeztető passzus. A tesztek során ilyet mondjuk nem produkált, de nem is hagytunk rajta órákig kimerevített tartalmakat, hogy ezt teszteljük (eh, régi szép CRT monitoros idők…). Ha ilyet veszünk, érdemes azért odafigyelni erre.
A készülék visszafogott vonalvezetésű, minden környezetbe tökéletesen illeszkedhet, nem tartozik a „túldizájnolt” darabok közé. Természetesen full HD, azaz 1920x1080-as felbontásra képes, és kifejezetten szép a képe. Az is probléma nélkül nézheti, aki esetleg a szoba szélére kényszerült a családi mozidélután során, látószögprobléma egyáltalán nincs vele.
Nemcsak a HD tartalmakat, hanem a kisebb felbontású anyagokat – például a hagyományos tévéadásokat – is kifejezetten élvezhető minőségben nézhetjük rajta, még nagyítás mellett is, ha esetleg szabadulni akarunk a képernyő szélén látható fekete (mellesleg átszínezhető) csíkoktól. Ez pedig manapság még fontos opció lehet a választásnál.
A P42G20 600 Hz-es „részfélkép-meghajtóval” is rendelkezik, amelynek köszönhetően a gyakoribb, képváltások közötti frissítéssel a HD tartalmak részletgazdagabbak. Mondjuk nekünk erről is az a véleményünk, ami az eddig tesztelt LCD-k hasonló „extra” frissítési megoldásaival: bármilyen mozifilmből egy mozdulattal csinálhatunk brazil szappanopera hatású tévéműsort. Mindenesetre kikapcsolható, és nélküle nekünk speciel minden jobban tetszett, viszont mint tudjuk, ízlések és pofonok… Amúgy is pozitívan értékelünk minden technikai bravúrt.
Emellett van 24p Smooth Film üzemmód is, a zökkenőmentes 24p-s filmlejátszáshoz. A Panasonic készüléke THX-tanúsítványt is kapott, szóval a filmnézéssel elvileg nem lesz problémánk. Vételi gondjaink se nagyon lesznek vele, hiszen van DVB-T (MPEG4-AVC H.264) és DVB-C tuner benne, forrásként pedig szinte mindent csatlakoztathatunk, van kompozit bemenet, 4 HDMI csatlakozó, PC bemenet (Mini D-Sub), 21-tűs bemenet és kimenet, analóg és digitális audio kimenet, fejhallgatóaljzat. Sőt, ennél extrémebb dolgokat is találunk, például LAN csatlakozót az internetes funkciók kihasználásához, SD kártyaolvasót, USB csatlakozókat pendrájvok, merevlemezek, billentyűzet stb. csatlakoztatásához.
A tévé menürendszerét nagyon eltalálta a Panasonic, teljesen letisztult, gyorsan megtalálunk benne minden beállítási opciót, a legfontosabbakhoz pedig eleve vannak külön gombok a távirányítón. Mellesleg a távirányítót akár „csukott szemmel” is könnyedén használhatjuk, mert több, érintéssel is könnyen beazonosítható tájékozódási pont van rajta, amelyekhez viszonyíthatunk. Szóval kis gyakorlás után egy teljesen elsötétített szobában is minden funkciót megtalálunk (plazmát amúgy is minél sötétebb szobában érdemes nézni).
A készülék hangja a hangszórók méretéhez képest kifejezetten kellemes, még zenét hallgatni is lehet rajtuk, bár azért nem helyettesítenek egy hifi-rendszert, és persze filmnézés közben egy házimozi szettet sem. A hangerő és a hang tisztasága viszont kifogástalan, csak macerálni nem érdemes a menüben a beállításokat, mert például a mély hangok erősítésével „remek”, recsegős eredményt érhetünk el.
Multimédia minden mennyiségben
A Panasonic P42G20 némileg azért több, mint egyszerű full HD-s televízió. Az Ethernet csatlakozónak köszönhetően ugyanis hálózatba is köthetjük, és így a Viera Cast funkció segítségével számtalan online tartalmat elérhetünk. A Youtube, a Picasa, a Startlap és az időjárás-jelentés mellett akár a Skype-ot és a Twittert is használhatjuk. A Youtube-tartalmak esetében mondjuk szomorú, hogy jelenleg nem a HD tartalmakat veszi alapul, pedig a népszerű videomegosztón azért egyre több ilyen van.
A készülékhez külön wifi adapter is kapható, így adott esetben nem kell a LAN kábellel bajlódnunk. A netes tartalmakat kényelmes és látványos, saját felületről érhetjük el. DLNA elérésre is képes a tévé, így akár szerveren megosztott tartalmakat is lejátszhatunk. De forrásként használhatunk SD kártyát, vagy USB eszközöket is. Zenét, képeket és videofájlokat egyaránt lejátszhatunk. Igaz, nálunk egy ma már hétköznapinak mondható, szinte minden platformon támogatott H.264-es kódolású MP4 anyagot sem volt hajlandó lejátszani, de a DivX videókat például gond nélkül vitte.
Pozitívum, hogy a fényképezőgépekben - videofelvételhez használt - egyre népszerűbb AVCHD Lite formátumot is gond nélkül lejátssza, így azonnal, konvertálgatás nélkül nézhetjük meg mondjuk a nyaraláskor készült fotókat és videókat, a beépített SD kártyaolvasót használva.
Kicsit eltérve a tárgytól: épp egy időben volt nálunk egy Mac Minivel, amelyet HDMI kábellel csatlakoztattunk hozzá. Nos, a kettő együtt fergeteges élmény, akár multimédiáról, full HD mozikról, akár játékról van szó. Mintha egymásnak teremtették volna őket.
De visszakanyarodva a Panasonic tévéhez: szokatlan módon az USB-s merevlemezekről nemcsak lejátszani lehet tartalmakat, hanem akár rögzíthetünk is tévéadást. Ezt utána a tévén bármikor visszajátszhatjuk (máshol elvileg nem).
Mindent egybevetve a 230 ezer forint környéki árat abszolút megérheti a készülék, ha egy kényelmesen használható, sokoldalú full HD tévét keresünk, amely adott esetben a nem HD tartalmak megjelenítését is élvezhető minőségben képes megoldani.