Tudja Ön, hogy valójában mennyire gyors (vagy lassú) otthoni internet-elérése? Hogy a szerződésben az áll, hogy 10 Mbps? Hát az egy dolog, de valóban annyi, esetleg csak ritkán éri el a 10 Mbps-t (vagy sosem?) Szerencsére a sebességet mérni viszonylag könnyű, ráadásul jó, ha figyelünk arra is, hogy a szerződésekben/reklámokban szereplő sebesség garantált vagy csak amolyan „up-to”.

Amerikában az FCC (Federal Communications Commision) alaposan kiborította a bilit legutóbbi felmérésével. Az adatok szerint ugyanis az amerikaiak több mint 50%-a, egészen egyszerűen feleakkora sebességgel vagy még annál is lassabban éri el az internetet, mint ahogyan azt szolgáltatója reklámozza, illetve ahogyan a szerződésben áll. Az apróbetűs részekben persze benne van a már sokat emlegetett „up-to”, így jogilag a dolog támadhatatlan, az adatok ennek ellenére megdöbbentőek: a „szupergyors internet hazája”, az USA netfelhasználóinak alig 6%-a rendelkezik 10 Mbps-nél gyorsabb internet-eléréssel, a legtöbben még az átlagosnál is lassabbnak nevezhető 1,2 Mbps-el nyomulnak. 

Az FCC hozzáteszi: a nem megfelelő  sebesség nem csak a szolgáltató hibája: rosszul konfigurált routerek, a végfelhasználó ósdi/rosszul felkonfigurált gépe, a vonalak minősége, esetleg itt-ott egy-egy helytelenül beállított WiFi router. Az internet tehát közel sem tökéletes vagy optimális – ennek ellenére az FCC nehezményezi, hogy a szolgáltatók reklámjaikban egyáltalán nem hívják fel a figyelmet erre a jelenségre. 

A helyzet Angliában sem jobb: ott a legtöbb szolgáltató „up-to” 7,2 Mbps sebességű netet reklámoz, amiben az érdekes az, hogy az (ősrégi) angol telefonhálózat (DSL esetében) például maximum 4,3 Mbps-re képes. 

Érdekes lenne egy magyarországi felmérés is ebben a témában – vajon mennyire közelítik szolgáltatóink a reklámozott sebességet?

További érdekes adatok az OECD oldaláról tölthetők le, Excel formátumban.