A kitörés mostantól fogva hatalmas napszelet, elektromos töltésű részecskék áradatát zúdíthatja a Földre is. Ilyenkor keletkezik az északi fény a Föld pólusain, hiszen bolygónk mágneses mezeje a töltött részecskéket a sarkok felé „vezeti le”, de mindezzel együtt a műholdak működését is megzavarhatja a csillagászati jelenség.

A kitörés augusztus elsején történt, az 1092-es számú napfoltnál. Mindez együtt járt egy hideg gázokból álló, a Nap északi félgömbjénél felgyülemlett felhő kiszökésével a világűrbe. A két esemény össze is kapcsolódhatott a NASA kutatói szerint, bár több százezer kilométerre egymástól következtek be. Mindez lökéshullámokat indíthatott be, amely „koronális tömegkilövelléshez” vezetett. Amikor a napszél, illetve az elektromosan töltött részecskékből álló felhő eléri a Földet, a műholdak működésében zavar keletkezhet.