A németországi Max Planck Kémiai Ökológiai intézet biológusai a tunéziai sósivatagban végzett kísérletekkel mutatták ki, hogy a sivatagi hangyák összetett szagminták alapján találnak el fészkükig. Eredményeiket az Animal Behaviour című szaklapban publikálták a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása szerint.

A Cataglyphis fortis elnevezésű sivatagi hangya már vizuális képességeivel is ámulatba ejtette a szakembereket. Korábban derült  fény arra, hogy a napot használja iránytűként, és egyfajta lépésszámlálóval is rendelkezik, megkönnyítendő a visszatalálást a sivatagi homokban megbúvó parányi fészekbejáratához. "Művészi" szaglásuk során a hangyák mintegy szagtérképet készítenek a környékről - jöttek rá a német kutatók, akik a fészek bejárata köré négy szagnyomot helyeztek el pontszerűen, majd az állatokat hozzászoktatták ezekhez. Miután a négy pontot máshová tették, de ugyanabban a felállásban, a hangyák újra a szag felé vonultak, holott a fészek már nem ott volt. Ha pedig felcserélték a szagnyomok helyeit, az állatok összezavarodtak. Tehát pontosan tudták, hogy melyik szag a bejárat melyik oldalán helyezkedett el.

A sztereószaglás széles körűen elterjedt lehet az állatvilágban, hiszen már patkányoknál is bebizonyították létét. Sőt egy 2006-os amerikai kutatás szerint az ember is képes erre: például sokkal nehezebben tud követni egy csokoládéillat-nyomot, ha egyik orrlyukát befogja, mint ha mindkettőt ugyanaz az illat éri. A biológusok szerint kutatásuk segít jobban megérteni, hogyan boldogulnak az állatok szélsőséges körülmények között. Ezen kívül a technika is profitálhat belőle. Különösen a robotika számára lehet érdekes, hogyan érnek el ennyire kiváló eredményeket a hangyák, amikor parányi agyuk csak korlátozott teljesítményre képes. Az önirányító rendszerek szinte kizárólag vizuális vagy akusztikus ismertetőjelek alapján tájékozódnak, veszélyzónákban például hasznos lenne a jövőben, ha a robotok több szagnyom alapján is orientálódhatnának.