A fehér törpék a csillagfejlődés végállapotában lévő objektumok, amelyek magjában már nem indulnak be újabb fúziós reakciók, vagyis többé nem zajlik energiatermelés. Az égitest összehúzódik, külső rétegeit pedig planetáris köd formájában ledobja. A Rák-csillagképben található RX J0806.3+1527 katalógusjelű kettős csillag két tagja igen közel van egymáshoz, a köztük lévő távolság a Föld és a Hold közötti távolság negyede. A páros tagjai nem is kerülhetnek már közelebb egymáshoz, amennyiben ez megtörténne, egymásba "olvadnának" - olvasható a Space csillagászati hírportál hírei között.

Érdekes módon, a kisebb fehér törpék tömörebbek, "masszívabbak" mint a nagyobb méretű, "felfuvalkodott társaik. A RX J0806.3+1527 katalógusjelű páros esetében a kisebb, ám "vaskosabb" csillag gravitációja révén folyamatosan "lopkodja" a társát alkotó anyagot. Az eltulajdonított gázok burkot alkotnak a páros kisebb tagja körül alakult, eltorzítva ugyanakkor a donorcsillag megjelenését. "A masszívabb csillag eltorzítja könnyebb társa formáját, amely körte- vagy esőcseppalakot ölt" - magyarázta Arne Rau, a németországi Max Planck Intézet asztrofizikusa, a cikk társszerzője.

A nehezebb csillag fény és energialöketeket bocsát ki, ez a jelenség hívta fel a figyelmet a csillagpárosra több mint tíz évvel ezelőtt. A RX J0806.3+1527 minden 5 percben rövid időre elsötétült. Ezeket a periodikus felvillanásokat a csillagászok kezdetben képtelenek voltak megmagyarázni. A megoldást hátráltatta, hogy a légköri viszonyok miatt nem sikerült élesebb felvételeket készíteni a RX J0806.3+1527 katalógusjelű kettős csillagról. Végül tavaly az asztronómusoknak sikerült élesebb képeket készíteni a Hawaiiban a Mauna Kea vulkán szélén létesült obszervatórium Keck-I teleszkópja segítéségével. Az új megfigyelések kétségtelenné tették, hogy ez az ütemesen ismétlődő jelenség két, egymástól mindössze 80 ezer kilométerre levő, nagyjából Föld méretű fehér törpe szoros táncából származik.

 Az új, részletesebb színképelemzési mérések kimutatták, hogy a RX J0806.3+1527 fényében észlelt eltolódás egy olyan kettős csillag modelljének felel meg, amelynek tagjai ötpercenként száguldják körbe egymást. A második leggyorsabban keringő páros tagjai "mindössze" 9,6 perc alatt tesznek egy teljes fordulatot egymás körül. Földünk egy teljes év alatt kerüli meg a Napot. A tanulmány szerzői szerint az RX J0806.3+1527 páros tagjai eredetileg lényegesen nagyobb távolságra lehettek egymástól, így további tanulmányozásuk révén sok minden megtudható, hogy miként hatnak egymásra a kettős csillagok életük sokmilliárd éve alatt.

Az RX J0806.3+1527 kettőscsillag más szempontból is érdekes lehet. Ahogy egyre közelebb "gurulnak" egymáshoz, miközben nyaktörő sebességgel száguldoznak egymás körül, energiát kell kibocsátaniuk gravitációs hullámok formájában. Az elvégzett modellszámítások ugyanis azt mutatják, hogy a rendszer ígéretes jelölt az Einstein-féle általános gravitációs elméletben megjósolt gravitációs hullámok utáni vadászatban, amelyeket eddig még senkinek sem sikerült közvetlenül kimutatni. E kutatások szempontjából az egyik legígéretesebb tervezett gravitációs hullámdetektor, az Európai Űrkutatási Szervezet (ESA) lézer-interferométeres űrantennája (LISA), amelyet néhány éven belül terveznek pályára állítani: ez már kellőképpen érzékeny lesz ahhoz, hogy kimutassa az RX J0806.3+1527-től eredő gravitációs hullámokat.