Csak 11 évesen ment iskolába a későbbi Nobel-díjas
Meghalt a szovjet hidrogénbomba egyik kifejlesztője, Vitalij Ginzburg. A félárvaként felnőtt tudós csak 11 éves korától járt iskolába. A szupravezetés elméletének kidolgozásáért 2003-ban kapott megosztott Nobel-díjat.
Elhunyt vasárnap Moszkvában Vitalij Ginzburg Nobel-díjas orosz fizikus - jelentette hétfőn az orosz állami tv-csatorna híradója. Az orosz tudóst 93 éves korában érte a halál. Ginzburg 2003-ban megosztva kapta a fizikai Nobel-díjat egy orosz-amerikai és egy brit tudóssal: mindhárman úttörő jelentőségű munkát végeztek a szupravezetés terén. A szupravezetők olyan elektromos vezetők, amelyek gyakorlatilag ellenállás nélkül továbbítjhák az elektromos áramot, ehhez általában rendkívül alacsony hőmérsékletre kell hűteni ezeket az anyagokat.
Ginzburg a moszkvai Lebegyev Fizikai Intézet tudományos csoportjának volt egykor a vezetője, több mint négyszáz tudományos munka és tíz monográfia szerzője elsősorban az elméleti fizika, a csillagok fizikája, a kozmikus sugárzás eredetének és tulajdonságának, valamint a rádióhullámok terjedésének kutatása terén.
Ginzburg részt vett a szovjet hidrogénbomba kifejlesztésében, így együtt dolgozott Andrej Szaharovval, aki későbbi béke Nobel-díjat kapott. Szaharov természetesen nem a hidrogénbombával kapcsolatos kutatásokért részesült az elismerésben, hanem mert ellenzékiként lépett fel a hetvenes-nyolcvanas évek szovjet politikájával szemben, és kiállt az emberi jogokért a kommunizmus idején is.
Nem volt megszokott a kutyahús
A fizikai Nobel-díjas Ginzburg a Svéd Királyi Akadémiának írt önéletrajzában megemlíti, hogy félárvaként nőtt fel, iskolába is csak 11 éves korában íratták be. Akkoriban, a harmincas években ugyanis még nem volt kötelező oktatás a Szovjetunióban. Szegénységükre jellemző, hogy amikor friss húst akartak vásárolni, kiderült, hogy csak kutyahúst lehetett kapni. "A kutyahús fogyasztása nem volt szokás Közép-Oroszországban" - a Nobel-díj bizottsághoz beadott Ginzburg-önéletrajz szerint.
Ginzburg nagynénje révén ismeretségbe került egy híres szovjet fizikussal, így került egy kutatóintézetbe később. A fizikust, Bahmetyevet a sztálini terror idején kivégezték, de a fiatal Ginzburg végül a negyvenes években a szovjet hidrogénbomba kifejlesztésével foglalkozó kutatócsoportba került. Itt ismerkedett meg Tamm és Szaharov fizikusokkal. Tammot kevesen ismerik, de komoly szerepe volt az akkori kutatásokban. Ginzburg szerint a szovjet vezetés benne sem bízott meg, hiszen ő korábban a menseviket támogatta 1917 előtt, nem a végül hatalomra került bolsevikokat. Tamm fivére is áldozata lett a terrornak - írja Ginzburg.
Akárcsak kutatótársa, Szaharov, végül Ginzburg sem a hidrogénbombáért kapta meg a Nobel-díjat, hanem a szupravezetők elméletének kidolgozásáért. Ezzel a területtel az ötvenes években kezdett el foglalkozni. Ginzburg elmélete eredetileg csak az egyik típusú szupravezetőkről szólt, ám később a Nobel-díjat odaítélő bizottság indoklása szerint általános érvényű teóriának bizonyult az általa felvázolt konstrukció.