A Windows Media Player alapból megtalálható a Windowsokban, különböző verziószámokkal (a Windows 7-ben különösen nagy figyelmet fordítottak rá). Sokan szeretik, ám még többen cserélik le inkább egy másik, sokoldalúbb alkalmazásra, ha zenét akarnak hallgatni. No de melyikre érdemes a sok közül?

WinAmp
A WinAmp igazán régi motoros. Mondhatjuk, hogy a többiek még sehol sem voltak, amikor már ez volt a legnépszerűbb zenelejátszó szoftver. Az idők során persze jelentősen átalakult, mára már videókat is nézhetünk vele, de alapvetően továbbra is a zenehallgatásra van kihegyezve. Gyakorlatilag mindent tud, amit elvárhatunk egy zenelejátszó alkalmazástól, TAG-elhetünk, rippelhetünk zenei CD-t, készíthetünk lejátszási listákat és szinkronizálhatjuk zenéinket különféle hordozható lejátszókkal. 

Természetesen albumborítókat is letölthetünk, sőt lehetőség van online rádiók hallgatására (SHOUTcast) és a lejátszó skinezésére is. Akinek fontos, az talál benne rengeteg vizualizációs lehetőséget és távirányító-támogatást is, ráadásul különféle beépülő modulokkal tovább bővíthetjük a tudását.
A méretéhez és a tudásához képest egészen jó ütemben működik, és az sem mindegy, hogy többféle nézetben/méretben használhatjuk. És persze ami sokszor jól jöhet: van equalizer is. :)

Songbird
A Songbird egy eléggé megosztó alkalmazás. A Firefox motorjára épülő lejátszó nem éppen villámgyors, viszont a felülete könnyen átlátható és jól használható. Hasonlóan a WinAmphoz, itt is van lehetőség online rádiók hallgatására (SHOUTcast, Last.fm), és találunk benne egy egyelőre béta állapotban lévő online zeneboltot is.

Ahhoz, hogy rendesen tudjuk használni, nem árt letölteni egy QuickTime Playert sem, különben néhány formátummal meggyűlik a baja.
Érdekesség viszont, hogy képes azonnal letölteni az internetről mindenféle extra információt az éppen játszott dalhoz, sőt fotókat és videókat is az előadókkal kapcsolatban (utóbbit a YouTube-ról). Természetesen létrehozhatunk lejátszási listákat és szerkeszthetjük a dalok metaadatait is.

iTunes
Ha már az előbb úgyis a QuickTime letöltésénél tartottunk, ennyi erővel leszedhetjük együtt az Apple médialejátszójával. Az iTunes jelenleg a 9-es verziónál tart, amelynek legfőbb újdonságai közét tartozik a Home Sharing, vagyis több gép között tudjuk megosztani zenegyűjteményünket (akár az iTunes zeneboltban vásárolt dalokat is, bár hivatalosan kicsiny hazánkból még nem érhetjük el azt, nem hivatalosan persze megoldható...).

Emellett rendkívül jól konfigurálható, a megadott szempontok alapján automatikusan frissülő lejátszási listákat használhatunk, és a Genius szolgáltatás akár automatikusan is összeállít nekünk egy választott dal stílusának, hangulatának megfelelő listát a gyűjteményünkből. Itt is hallgathatunk online rádiókat, podcastokat, rippelhetünk zenei CD-t, írhatunk audio CD-t vagy MP3 lemezt, ha pedig iPodot vagy iPhone-t használunk, szinkronizálhatjuk annak adatait. Az iPhone esetében a 9-es verzióban sokkal kényelmesebb lett az alkalmazások kezelése, és a telefon kezdőlapjait is tudjuk közvetlenül az asztali gépen módosítani.
Az iTunes 9 rendkívül kényelmes, sokoldalú és megbízható lejátszó (videók, online TV műsorok lejátszására is használhatjuk), és a 9-es verzió valamivel fürgébbnek is tűnik Windowson, mint a korábbiak (Macen azért optimalizáltabb egy fokkal). Aki pedig a vizualizációra vagy az equalizerre bukik, a WinAmphoz hasonlóan, itt is mindkettőt megtalálja. Az iTunes-t is használhatjuk különféle „méretekben”, a 3D-s CoverFlow funkció pedig kifejezetten látványos, amikor az albumok között válogatunk.

Mediamonkey
A többiekkel szemben a MediaMonkey legnagyobb előnye, hogy alapból ismer szinte minden hangfájlformátumot, beleértve a többiek által kicsit hanyagolt OGG-ot is.

A felülete kissé kusza és ezen a különféle skinek sem sokat javítanak, de azért nem nagy kunszt hozzászokni. Itt is minden alapfunkciót megkapunk, az előre beállított szűrési feltételekkel pedig villámgyorsan tudunk rendezni egy nagyobb gyűjteményt is. Van podcast és netes rádió is. A program ingyenes változata sokat tud, de néhány extra funkciót (például MP3 kódolás, virtuális CD és elalvás időzítő stb.) csak a fizetős verzióban kapunk meg.

Foobar 2000
A Foobar 2000, a nevével ellentétben, nem egy kilenc éve változatlan alkalmazás. Fejlesztői folyamatosan frissítik. Korábban itt írtunk róla részletesen. A lényege, hogy „előregyártott” modulokból gyakorlatilag mi rakhatjuk össze a nekünk megfelelő felépítésű zenelejátszó szoftvert. Azért megijedni nem kell, programozási tudás nem szükséges, kitartás és kísérletező kedv viszont nem árt hozzá.

Cserébe egy sokoldalú és nagyon erőforrás-takarékos kis lejátszót használhatunk.

VLC Media Player
Végül egy program, amelyet talán többen használnak videók és DVD-k lejátszásra, mint zenehallgatásra, pedig ezen a téren is egészen sokoldalú. A VLC Media Player természetesen audio CD-ket rippel, lejátszási listákat kezel, és anélkül képes lejátszani szinte minden népszerű zene- és videoformátumot, hogy közben összekutyulná a Windowst mindenféle kodekcsomagokkal. 

Cross-platform, számtalan rendszeren működik, viszont nem olyan hatékony, ha egy nagyobb zenegyűjtemény menedzseléséről van szó.

A kérdés tehát az, hogy a fentiek közül kinek, melyik zenelejátszó szoftver tetszik a legjobban. Ha esetleg egy olyanra esküszik valaki, amelyik itt nem szerepel, a kommentekben bátran lehet jelezni. Sőt azt sem bánnánk, ha a hozzászólók azt is megemlítenék, melyik funkciót kedvelik legjobban az adott lejátszóknál. Persze akinek nincs kedve kommentezni, annak emitt egy szavazó modul is a cikk végére... :)