A méretes fekete dobozt kinyitva az első „szinten” rögtön a telefonba, az akkuba és egy az érintőképernyőhöz...
A méretes fekete dobozt kinyitva az első „szinten” rögtön a telefonba, az akkuba és egy az érintőképernyőhöz használható „ceruzába” botlunk. Nagyjából a telefonra és az akkura van csak szükségünk ahhoz, hogy azonnal birtokba vegyük a készüléket. A ceruzát nyugodtan elfelejthetjük, gond nélkül lehet használni az N97-et nélküle is, pusztán az ujjaink segítségével.
Ha mélyebbre ásunk a dobozban, akkor találunk még egy telepítő CD-t, rajta a szinkronizáláshoz szükséges szoftvercsomaggal, egy headsetet, USB kábelt, töltőt, használati útmutatót és egy kis fekete törlőkendőt, ami jól jön, ha már túlságosan összetapogattuk a kijelzőt.
Ennél többet nem is lett volna érdemes a dobozba zsúfolni, a lényeg úgyis a készülékben bújik meg.
Elegancia, furcsaságokkal
Mint minden telefonbemutató, ez is számtalan szubjektív elemet tartalmaz. Így például kezdeném azzal, hogy nekem külsőre abszolút bejön a Nokia N97. Letisztult, egyszerű, mégis elegáns formát sikerült alkotni. Nálam a fehér változat járt, ott a hátsó műanyag borítás sem keltett gagyi benyomást, rendesen összerakták a telefont, nem különösebben recsegett, ropogott.
Hátul, az 5 megapixeles kamerát és a fotófényt egy elhúzható műanyag ajtó fedi, amely rendkívül flottul működik (talán kicsit túlságosan is könnyen csúszik, például ha az ember rosszul kapja ki a telefont a zsebéből, de a telefon szétcsúsztatásakor is előfordult, hogy egyben ezt is sikerült elcsúsztatni). A tetején találunk egy 3,5 mm-es jack csatlakozót a headsetnek, mellette a ki-/bekapcsoló gombot. Bal oldalon a „billentyűzár” funkciót megvalósító, elhúzható kapcsoló és a micro USB csatlakozó kapott helyet, a túlsó félre pedig a hangerő-szabályozó és a fényképezőgép exponáló gombja került. A telefon előlapján találjuk a videocsevegéshez használatos másik kamerát, a menü gombot, két érintőgombot (alapértelmezésben hívásfogadás/-megszakítás) és persze magát az érintőképernyőt.
Szokatlan módon függőlegesen van kiírva a Nokia felirat, de ez azonnal értelmet nyer, ha megpróbáljuk eldöntve szétcsúsztatni a készüléket, hogy hozzáférjünk a Qwerty billentyűzethez. Rögtön jó szögben áll a felirat...
A szétcsúszást kicsit szokatlan módon oldották meg, csúszás közben meg is dől kicsit a képernyő, így kinyitva olyan érzésünk támad, mintha valami mini notebook elé kerültünk volna. Maga a szétcsúszás nagyon simán megy, azt viszont nem volt módunkban kipróbálni, hogy mondjuk fél évnyi nyitás-csukás után milyen állapotba kerül majd ez a mechanika.
A Qwerty billentyűzet az első olyan pontja a telefonnak, amelyben én kicsit csalódtam. A szóköz billentyűt például sikerült kicsit jobbra csúsztatni, a D-padot pedig bal oldalra tenni. Nekem így egyik sem áll kézre, a szóközzel például sokáig meggyűlt a bajom. Persze ha valaki sokat használja, hozzá tud szokni. Az ékezetes karakterek elérése nem különösebben ördöngösség (a különféle szimbólumokat azért már nehezebb gyorsan használni).
Az érintőképernyő, ha nem is az iPhone szintjén, de azért elfogadhatóan reagál mindenre, bár ehhez elég határozott nyomást kell rá gyakorolni, ráadásul a konkurens készülékekhez képest furcsa, hogy itt minden menüpontot duplán kell megérinteni (elsőre kiválaszt, másodszor használ).
Ezt leszámítva maga a hardver viszonylag jól reagál mindenre, amit a rendszerről (S60 Symbian 9.4 r5) már korántsem tudok állítani. Nálam sokszor vágta be a durcit, és ez nemcsak a rendszerfunkciókra, hanem az alkalmazásokra is igaz. Néha borzalmasan lassú, az iPhone egyszerű kezelhetősége után pedig rendkívül nehéz volt alkalmazkodni a különféle almenükben eldugott funkciók kibogarászásához (de mivel most nem célom egy iPhone vs N97 vita indítása, hozzáteszem, hogy az LG új felületének használata is mérföldekkel kényelmesebb és rugalmasabb ennél).
A Symbian pozitívuma persze, hogy van rá egy halom remek kis alkalmazás, amelyeket az OVI Store-on keresztül immár kényelmesen le is tölthetünk (ingyen, vagy pénzért, a programtól függően).
Ráadásul a telefonon előtelepítve is rengeteg szoftver kapunk: Facebook kliens, hangrögzítő, RealPlayer, Navteq navigációs szoftver, Podcasting, rajzprogram, játékok, AccuWeather kliens, Psiloc World Traveler (világóra, időjárási adatok, valutaárfolyam, utazás-tervezési segédletek, 3D földgömb), tőzsdeinformációk, hi5 kliens stb.
Az N97-ben bemutatkozó rendszerváltozat fő nyalánksága az új nyitóképernyő, amely viszont valóban praktikus (szemben mondjuk a Samsung X1 paneljeivel).
Lényege, hogy a fixen bebetonozott óra, dátum és üzemmód választó widgeten kívül a többi ötöt kedvünkre cserélgethetjük. Kitehetjük nyitólapra a zenelejátszó funckiót, tőzsdeinformációkat, Facebook elérésünket, levelezésünket, az időjárás-előrejelzést, családi fotókat, RSS feedeket és tulajdonképpen bármit, amihez találunk widgetet az OVI Store-ban, az alapértelmezetteken felül. A megjelenített információk természetesen folyamatosan frissülnek interneten keresztül, így azonnal látjuk mondjuk friss Gmail vagy Facebook üzeneteinket. De belső információm van róla, hogy már készülőben van a hvg.hu és a techline.hu widget is... :)
A widgetek felületén persze nem fér el óriási adatmennyiség, méretüknél fogva azért korlátozott információ átadására képesek csak, de egy érintéssel elindíthatjuk velük a megfelelő alkalmazást is. Az már kevésbé örömteli, hogy ezek is hajlamosak a „szolgáltatás-megtagadásra”.
Szoftverműködés tekintetében kicsit „beteges” az N97, de reménykedhetünk benne, hogy ezt távgyógyászattal orvosolja majd a Nokia, néhány frissítés képében.
Telezsúfolva minden földi jóval
A Nokia N97 technikailag mindent megkapott, amire egy modern okostelefonnál szükségünk lehet. Van benne wifi, bluetooth, 5 megapixeles, autofókuszos fényképezőgép, 32 GB memória (sőt,memóriakártyával való bővítés esetén ezt akár 48 GB-ig feltornászhatjuk), 3,6 Mbps-es HSDPA, GPS navigáció, erős akku (amire szükség is van, ha kihasználunk minden lehetőséget, hiszen önmagukban csak a widgetek is folyamatos adatkapcsolatot tartanak fenn, ami persze kikapcsolható).
A beépített fényképezőgép a mobilok között kifejezetten jónak mondható. Természetesen nemcsak fotózni, hanem videózni is lehet vele (innen letölthetők a minta videók, innen pedig a minta fotók).
Zenehallgatásra is remek, a headset gombjaival kényelmesen válthatunk, szabályozhatjuk a hangerőt, és a fülesek minőségével sincs különösebb probléma. Egészen kellemesen szólnak. Autórádióval is összehangolhatjuk, így akár ott is elérjük kedvenc dalainkat.
Persze rádió is van, ha már ráuntunk volna a több gigabájtnyi saját zenére, vagy hirtelen kíváncsiak lettünk a hírekre.
A szinkronizációhoz rengeteg szoftvert kapunk a mellékelt CD-n (térképek letöltéséhez, fotók és videók áttöltéséhez, PIM adatok szinkronizálásához stb.), némelyik jól használható, némelyik csigalassú, de ez kevésbé zavaró, mint a telefon szoftveres problémái. Alapvetően kényelmesen összehangolhatjuk a telefon és a számítógép adatait.
Mindent egybevetve
A megbízhatóság nálam fontos szempont egy készülék értékelésénél, és hát az N97 ezen a téren bizony gyengén teljesít. Igaz, ez elsősorban a szoftvernek „köszönhető”, ami elvileg könnyen orvosolható utólag is, így lehet, hogy a későbbi verziók már megszabadulnak a nálam tapasztalt fagyásoktól, belassulástól. Nem vagyok S60 párti (szerintem ebben a formában eljárt felette az idő), de ez bizonyára megszokás kérdése, aki eddig szerette ezt a rendszert, különösebben nem csalódhat benne most sem. A widgetes nyitólap pedig kifejezetten praktikus.
Kiragadva egy példát: levelezni, SMS-ezni nagyon kényelmesen lehet a telefonnal, miután megszoktuk a billentyűzetet, de a böngészés számomra már elég fapados, mert bár még a Flash tartalmakat is megjeleníti a böngésző, a letöltött oldalon történő navigálás kényelmetlen és lassú.
A beépített billentyűzet furcsaságainak megszokása után az is jól használható, így hosszabb szövegeket is gyorsan gépelhetünk bárhol, bármikor.
Mindezek után a kb. 170 ezer forintos árat az ár-érték arányt tekintve nem feltétlenül éri meg a telefon, ha zökkenőmentes és kényelmes használatra vágyunk. A rengeteg hozzáadott szoftver és a szinte mindent tudó hardver viszont értéknövelő tényező lehet.