Ritka dolog, amikor egy tesztkészülék egy hétnél többet időzhet valahol. A Sony Ericsson ezúttal ezt az utat választotta, és „szétszórt” néhány újság között Xperia X1 példányokat egy teljes hónapos tesztre. Van hát idő kényelmesen nyúzni a készüléket, de azt hiszem, így két hét elteltével az ismerkedés eljutott abba a szakaszba, amikor már „nem nagyon mutathatunk többet egymásnak”, jöhet hát egy kimerítő és nagyon is szubjektív élménybeszámoló a Sony Ericsson (de amúgy HTC gyártmány) legújabb okos-üdvöskéjéről.

A külső nem minden...
Kezdjük a külsőségekkel, bár ez ízlés kérdése. Formailag nekem nagyon bejött a telefon, a fogása is kényelmes. A QWERTY billentyűzethez egy laza mozdulattal hozzáférünk. Össze van rakva rendesen, bár húzódik egy vékony – amúgy nem zavaró – „légréteg” a két panel között.

A billentyűzetet egy laza mozdulattal előcsalhatjuk

Talán csak az elején elhelyezett gombok néznek ki kicsit furán (kissé gagyi műanyag jellegük van, ami aztán az egész előlapot megbélyegzi), viszont ahhoz képest, hogy egymásra vannak zsúfolva, egész könnyen kiigazodik közöttük az ember (az oldalsókat azonban nehézkes nyomkodni).
A kinyitható billentyűzet kiváló minőségéhez képest az össze többi gomb ezt a gagyi műanyag érzetet kelti (jobb oldalt felül van egy hangerőszabályzó, alul az exponáló, a készülék tetején – a 3,5 mm-es jack csatlakozó mellett – pedig egy bekapcsológomb).
Az ezüst változatot is volt szerencsém látni dummy készülékként, az nekem jobban tetszik. A full fekete vegyes érzelmeket kelt: hol játéktelefonnak, hol pedig valódi üzleti modellnek látom.

A valóságban a gombjai kicsit... gagyik...

Az X1 súlyos darab, szinte már ölni is lehet vele, ha kellően megsuhintunk valakit. Akadnak ingzsebek, amelyekben nem lehet kényelmesen hordani, mert kis túlzással olyan érzése van az embernek, hogy valami éppen letépni készül róla a ruhát.
A készülék hátulján elhelyezett 3.2 megapixeles kamera lencséjét egy átlátszó műanyag lap védi, nincs elhúzható lencsevédő. Két hét alatt nem történt vele semmi, nem is karcolódott (ha a hónap végéig sikerülne kikészíteni, majd beírom ide utólag), de a fényképezés minőségének szempontjából azért jobb lett volna valami más lencsevédelmi megoldás.
Viszont a hátlap dicséretesen könnyen leszedhető, így nem kell külön eszköztár vagy óvatoskodás, ha akkucseréhez folyamodunk, vagy memóriakártyát cserélnénk.
A kijelző képe szép, kontrasztos, a felbontása pedig különlegesen nagy, 800x480 pixel (ezt egyelőre nem minden WM-re letölthető program szereti, de ez átmeneti gond). Mondjuk a nagy felbontást kicsit rontja, hogy maga a kijelző csak 3”-os, így szép rajta minden, de azért kicsi.

Billentyűzet
Az X1 csábereje kétségtelenül a beépített billentyűzet. Dacára a kis gomboknak, nagyon kényelmesen és gyorsan lehet rajta gépelni többféle megoldásban is. A billentyűk között éppen annyi helyet hagytak, hogy ne „üthessünk” mellé. A numerikus billentyűzet használata is egyszerű. Az ékezetes karaktereket is nagyon könnyen beüthetjük, az á betűt például az a karakter beütése után az áü gomb dupla lenyomásával tudjuk előcsalni. Az elmúlt évek során ez a legjobb teljes mobil billentyűzet, amivel találkoztam.

A belső erő
Szeretném most azt mondani, hogy a Sony Ericsson megmutatta, hogyan kell tökéletes érintőképernyős telefont készíteni, helyette viszont olyat fogok mondani, amivel valószínűleg számtalan ellenségre teszek majd szert, de hát ez a véleményem: a Sony Ericsson elkövette élete egyik legnagyobb ballépését, és Windows Mobile rendszert tett az X1-re (sok választásuk persze nem volt).
Leszögezem: nem vagyok elfogult Windows Mobile gyűlölő, sőt, volt idő, amikor imádtam a Windows CE-t és utódait. Klassz volt előkapni a kütyükhöz mellékelt ceruzát, és úgy dolgozni, mintha egy rendes PC előtt ülne az ember, csak éppen a PDA elfért a zsebben is. A Windows Mobile ma is számtalan előnyös tulajdonsággal rendelkezik, azonban a felülete fölött teljesen eljárt az idő. Az iPhone óta látható, hogy mit lehet kihozni közel azonos hardveren egy mobil rendszerből. Nem akarok ceruzát rántani a buszon vagy az utcán azoknak a funkcióknak az eléréséhez, amelyeket a szerencsétlen mobilgyártóknak már nem volt idejük átalakítani ujjal kezelhetővé. Ezzel kínlódik az LG, a Samsung és minden olyan gyártó, aki a Windows Mobile-ra voksol: új felületet gyártanak egy elavult felülettel rendelkező rendszernek. Az LG általában sikertelenül, a Samsung az Omniával már-már sikeresen (sajnos nem mindent cseréltek le), az X1 esetében pedig fél sikerrel. Ráadásul ez a felületgyártósdi általában a készülék működését is lassítja, és ez az X1 esetében nagyon kiütközik. Az „átszabás” nem a telefongyártók feladata lenne, de lehet, hogy egyedül vagyok a véleményemmel (a Microsoft, legalábbis úgy tűnik, nem osztja)...
Mindegy, nem feladatom, hogy bárkit meggyőzzek a Windows Mobile ilyen irányú elmaradottságáról, ízlés kérdése, hogy valakinek bejön-e még ez a „ceruzázás” 2008 végén. Számomra a Windows Mobile két pozitívuma, hogy az iGo és a saját, viszonylag jól használható mobil irodai csomagja fut rajta. Minden más szempontból fapados mobil rendszer (pedig rengeteg „belső tartaléka” van).
Mielőtt nagyon elkalandoznék: az Xperián adott egy Windows Mobile 6.1, amelyet egy 528 MHz-es Qualcomm MSM7200 processzornak kell cipelnie, 256 MB RAM és 512 MB ROM társaságában. Ez az alap...

Panel-rakás
Az X1 érdekessége – az SE szerint – a panelekből építkező felület. Egyszerre 9 panel jeleníthető meg a képernyőn, kétféle elrendezésben (külön Panel gomb is van a készüléken). Az elgondolás remek, vizuálisan választhatunk a számunkra fontos dolgok közül. Kirakhatunk a paneles felületre programokat, weblapokat, bármit, ami ezzel együttműködik. Ötletes és praktikus, csak a kivitelezés lett kicsit gyenge. Nagyon akadozik a működése (az egy dolog, hogy lassan töltődnek be az elindított programok, de ha elfordítjuk a telefont, az lassan reagál, s utána akadozó animációval fordítja el a paneleket). Mondanám, hogy ez nem a panel hibája, de ha összehasonlítjuk az SPB Mobil Shell és az SE Paneljének a működését, ég és föld a kettő, azonos hardveren, pedig ott is vannak látványos 3D effektek. Amúgy összességében nem lenne lassú a működés, de a „panelozás” mindig megakasztja a dolgokat.

Panelek: ötletes, de még fejlesztendő

Szóval a Panel, mint elgondolás, dicséretes (bár lehetne több oldalas is), a kivitelezésén viszont lenne mit javítani. Ám ez végül egy szoftverfrissítéssel is megoldható bármikor, és ezt a részt legalább ceruza nélkül is lehet használni.
A panelek között három kedvencünk akadt. Az egyik a WM Today képernyőjét helyettesíteni képes saját megoldás, amely rendkívül jól sikerült, és teljesen testre szabható. Óra, naptár, alkalmazásindító és időjárás-jelentő egy személyben, sőt, egy érintéssel ki-be kapcsolhatjuk vele a wifit, a Bluetooth-t, a hangot, a flight módot. A másik kedvenc a médiaközpont. Akinek volt már másik SE telefon a kezében, annak ismerős lesz: a képeket, zenéket, videókat, sőt még a „kontaktokat” és a játékokat is kényelmesen, egy felületről érjük el. Ehhez sem kell a ceruza, az ujjunkkal is remekül vezérelhetünk mindent. A harmadik kedvenc a rádió, amely rém egyszerűen használható, és a hangminősége is remek.
Van egy animált halakkal csicsázott, órával ellátott „feszültség-levezető játék” is, amit szerintem jobb lett volna kihagyni, mert így az ember kapásból összehasonlítja az iPhone-ra kapható Koi Ponddal és ilyenkor az SE megoldását nézve csak az jut eszébe, hogy: brouhahaha... Mindegy, ajándék halnak ne nézd az uszonyát...
Fagyni nálam a teljes rendszer eddig még nem fagyott, pedig nem kímélem. Egyszer viszont kiakadt a folyamatjelző az egyik panelnél. Ettől függetlenül remekül működött minden funkció, csak az adott panel közepén forgott a kis színes "strandlabda".

Internet
Az SE pozitív gondolkodásának köszönhetően, az Opera mobil változatát előre telepítve kapjuk a kütyün, ami nagyot lendít az weboldalak nézegetésén (a WM saját Internet Explorerje gyakorlatilag használhatatlan). Kényelmesen és gyorsan böngészhetünk wifin vagy 3G-n keresztül. Ceruza nélkül is jól használható. A levelezés is kellemes, az kivételesen olyan része a WM-nek, amelyre nem nagyon lehet rosszat mondani (bár szabad kézzel szintén macerás kicsit a használata, de nem lehetetlen).

A QWERTY billentyűzet nagyon kényelmesen használható

Fényképezés
Nem szoktam sokat várni a telefonok beépített fényképezőitől, így nem nagyon ért csalódás. Az X1 a jobbak közé tartozik, de ha fényképezni akarok, viszek magammal egy fényképezőgépet. Van LED is a lencse mellett, így gyenge fényviszonyok között is fotózhatunk, de tényleg ne várjunk sokat. A 3,2 megapixeles mobil fényképezőgép nem helyettesít egy középkategóriás digitális gépet. Mentségére szóljon, hogy ezzel szinte minden telefon így van...

GPS
Az X1-ben GPS is van, amely dicséretes tempóban indul és a telefonon lévő Google Maps-ben azonnal nézelődhetünk is (ez persze adatforgalommal jár, hiszen a Google Maps netről szedi a térképet). Annak, hogy Windows Mobile van a kütyün, itt mutatkozik meg az egyetlen igazi előnye: használhatjuk az iGo-t (a frissített verzió már fut az X1-en), és ahhoz viszont nem kell internet.

Multimédia
Zenét hallgatni kényelmesen lehet az Xperián (különösen az SE médiaközpontjával), bár a hozzáadott füles nem csúcsminőség (pedig a készülék 180 ezer forintos árába az is beleférne). Viszont a csatlakoztatás ötletes, a headset kábel végébe ugyanis bedughatjuk kedvenc fülesünket is egy 3,5 mm-es csatlakozó segítségével. Az én fülemből ugyan állandóan távozni akart az eredeti füles (valószínűleg pont a plusz csatlakozó súlya húzta ki, a fülem kialakítására mégsem panaszkodhatok), de mivel simán tudtam csatlakoztatni hozzá a kedvenc fejhallgatómat is, miközben a headset funkciók is megmaradtak, ez annyira nem zavart.
A filmek lejátszása jobb minőség esetén láthatóan akadozik (szinte érezni, ahogy repkednek az ember füle mellett az eldobált képkockák), ami azért elég vicces ebben az árkategóriában. A lejátszási lehetőségek egyeznek bármely más WM alapú PDA-éval vagy mobiléval.

Akku
A billentyűzet kialakításán kívül az akku üzemideje volt meggyőző számomra. Az kérem brutális! Nemcsak a készenléti idő rúg több napra, de ha átlagosan használjuk (kis levelezés és netezés wifin, átlagos telefonbeszélgetés, jegyzetelés, pár óra zenehallgatás), akkor simán kibír másfél, két napot is. Ez pedig azért nem utolsó szempont.

”Drágaság...”
Akinek kényelmes QWERTY billentyűzettel ellátott, nagyfelbontású és hosszú üzemidővel bíró Windows Mobile alapú telefonra van szüksége, annak alapvetően jó választás lehet az Xperia, bár az ár/teljesítmény aránya nem éppen meggyőző. Finoman szólva drága. Ha viszont valakit nem riaszt el az ár, annak kifejezetten praktikus segítséget nyújthat a készülék a mindennapok rohanásában.