Az idősebb generációk is jól, sőt mi több, otthon éreznék magukat azon a világhálón, amit Mark Zuckerberg, a Facebook vezérigazgatója képzelt el - vélekedik a Wired magazin. Ebben a hálózatban ugyanis nem egy személytelen keresőmotor lenne fő információforrásunk, hanem családunk, barátaink és kollégáink, közeli vagy távolabbi ismerőseink. Ezért ha szükségünk van egy jó vízszerelőre, lakatosra vagy szakorvosra, netán azt szeretnénk kideríteni, hogy melyik étterembe érdemes vinni párunkat este, akkor Zuckerberg víziójában egy olyan közösségre hagyatkozhatunk, amelynek tagjai ismernek minket és emiatt személyreszabott választ adhatnak nekünk.

Kowloon: így látja a Google kívülről a Facebookot. Hatalmas, egyúttal teljesen kihalt.

A 200 millió felhasználóval büszkélkedő Facebookot "második internetnek" aposztrofálja a Wired, egy olyan izzó információhalmazról beszél, amely gyakorlatilag egy hatalmas vakfolt a Google számára. A Facebookon tárolt adatok ugyanis nem láthatóak a Google keresői számára, hiába adják meg igazi nevüket és igazi kontaktjaikat, hiába töltenek fel magukról és barátaikról fényképeket és videókat, adják meg az oldalnak (és kontaktjaiknak) érdeklődési körüket, kedvenc helyeiket és hiába építenek fel magukról egy olyan profilt, ami aranyat ér a hirdetők számára, mindezt felhasználóként csak akkor láthatjuk, ha regisztrálunk a Facebookra, a Google keresői pedig a küszöbről fordulnak vissza.

Facebook: partneri viszonyban a Microsofttal

A Facebook és a Google közti viszály a 2007-es esztendő  októberében csúcsosodott ki igazán. A Google-rivális Microsoft 240 millió dollárért vásárolt 1,6 százalékos részesedést a Facebookban, ezzel gyakorlatilag 15 milliárd dollárra becsülve a legnépszerűbb  közösségi oldalt. Ajánlatot a Google is tett a Facebookra, mindezt az utóbbi cég azonban csak a jobb tárgyalási pozíció megszerzésére használta fel. A Facebook keresője pedig gyakorlatilag a Microsoft Live keresőjének motorjára épül.

Az oldal így gyakorlatilag univerzum az univerzumban és egyúttal a világ legnagyobb darknetje, olyan hálózata, amire a Google nem lát rá. Ha olvasóink emlékeznek a cyberpunk sci-fi egyik újabb vadhajtására, a stílusalapító William Gibson által írt Idorura, a társadalmon kívül szorult nethasználók tömörültek egy városba, Walled Citybe, amelyről csak kevesen tudtak, annak lehetőségeit egymás között használták és aki nem volt ott tag, nem is látott bele a "város" lényegébe. Gyakorlatilag ilyen a Facebook is, csak nagyban - körülbelül 40 ezer szerver adja hozzá a hardverparkot, havonta 850 millió fényképet töltenek fel rá, valamint 4 milliárd információ kerül megosztásra (amelyeknek részei az ajánlott linkek, illetve a felhasználók saját magukkal kapcsolatban vagy mások üzenőfalára kiposztolt rövid megjegyzései). A szeparált városhoz szeparált kereső is jár - a Facebook Search szolgáltatással pedig hamarosan nemcsak ismerőseink nevei között kereshetünk hanem az oldalra kiposztolt, barátaink által megosztott tartalmak (szövegek, képek, videók) között is. Ha pedig az ismerőseink által ajánlott tartalmakat nézzük, akkor akár a Google-ra sem kell "kimerészkednünk", ezen logikát követve pedig az sem meglepő, hogy egyes amerikai bulvároldalakra (pl. a Perezhilton.com-ra vagy a Dlisted-re) a Facebook még a Google-nál is nagyobb forgalmat küld.

Hogyan pozicionálja magát a Facebook?

-Kritikus tömeget hoz létre, majd a 200 millió felhasználó adatait saját szervereken tárolja. -Kikerüli a Google keresőjét és új módszerekkel generál forgalmat. -Eléri, hogy ne csupán a Facebook oldaláról kommunikálhassanak a felhasználók. -Az összegyűjtött személyes adatokból személyreszabott hirdetéseket képes ajánlani felhasználóinak.

Zuckerberg véleménye szerint a Google-alapú internet nem kényelmes és túlságosan nagy figyelem övezi benne a felhasználókat: a kereső ugyanis csak olyan információkat dob vissza válaszként keresőszavainkra, amik egyébként is publikusan elérhetőek bárki számára, valamint a Facebookhoz hasonló tartalmi védelem hiányában tökéletesen meg lehet figyelni bárkit. Ugyanakkor a Facebook sem könnyíti meg felhasználói életét, ugyanis érezhetően fontosabb számukra a naponta generált masszív adatmennyiség, mint maga a felhasználó és annak "böngészési élménye". Emlékezzünk a 2007 novemberi Beacon-botrányra, ami úgy indult meg, hogy feltűnt  a felhasználók oldalán, mit csináltak külső oldalakon (mit vásároltak az eBayen, mit játszottak a Kongregaten, milyen filmeket jelöltek be kedvencként a Fandango mozioldalon), ahhoz pedig egy botrány kellett, hogy a felhasználó maga engedélyezhesse, hogy mit jelenít meg saját oldalán aktivitásából. Újabb botrány robbant ki idén februárban, amikor az oldal megváltoztatta felhasználói szabályzatát, a változtatás értelmében pedig az oldal birtokolja a felhasználók által elhelyezett tartalmakat még azok után is, hogy a felhasználók töröltették magukat a rendszerből. A botrányok hátterében meghúzódó igazi problémát jól ismeri minden közösségi oldal: rengeteg információt gyűjtenek össze, ezeket viszont nem tudják pénzzé tenni a felhasználók felháborodása nélkül.

Kik hanyagolhatják a Google-t?

Három felhasználói típust különböztet meg Jeff Schick, az IBM közösségi szoftver csoportjának elnöke. Az első csoport, akik karrierjük nagy részében pedig nem számítógéppel, csak az elmúlt 10-15 évben szoktak hozzá a dokumentum-alapú munkavégzéshez, vélhetően jól érezné magát a Zuckerberg-féle "digitális faluban". A 25-40 éves korcsoport által megtestesített második csoportot nevezi Schick az emberközpontú együttműködést kedvelő rétegnek, a náluk fiatalabbak pedig már fiatalként szembesülnek az internet adta lehetőségekkel. Kérdéses, ők mennyire lennének képesek hanyagolni a Google-t és tudnának pusztán ismerőseik révén boldogulni. Ha Zuckerberg víziója megvalósul, a Google Search a legrosszabb esetben olyan értelmiségi kisebbség által használt keresőrendszerré válhat, mint amilyen most a Wolfram Alpha.

A Google és a Facebook közti viszály a szolgáltatásokra is kiterjed. A Facebook Connect révén a felhasználók a közösségi oldal felhasználónevével és jelszavával léphetnek be több mint 10 ezer partneroldalra - többek közt a CNN, Digg, Gizmodo, Joost, MyBarackObama, Netvibes, TechCrunch vagy a Vimeo oldalaira -, ottani aktivitásukat pedig láttathatják saját oldalukon is. Mindez természetesen csak tovább árnyalja és bővíti a felhasználókról felhalmozott adatokat a Facebook szerverein. A fejlesztők jelentős eszközt kaptak kezükbe az úgynevezett Open Stream APIval is  - ezzel a fejlesztőeszközzel ugyanis Facebookos aktivitásunkat tudjuk megjeleníteni külső oldalakon, ezt pedig tetszés szerint szűrhetjük is. Hasonlít mindez a Twitter által advokált megoldáshoz: aki nem a weben szeretné nyomon követni a világ történéseit, telepítheti magának például a TweetDecket, azaz egy külső programon keresztül férhet hozzá saját és mások adataihoz. A Google tartja a lépést: a Facebook Connect bejelentésével egy napon hozták ki a Friend Connect szolgáltatást, amellyel a különféle közösségi oldalakon regisztrált accountjainkat hangolhatjuk össze (a MySpace-től az Orkuton keresztül a Hi5-ig), majd bejelentették a Wave-t, amivel gyakorlatilag tartalmakat tudunk megosztani és azokról beszélgetést indítani - hasonlóan a Facebookhoz.

Mindezek tükrében az iparági szakértők a Twittert és a mikroblogolást tartják a következő vízválasztónak, a felhasználók ott ugyanis olyan szociális hálót és tartalmi folyamot építenek, mint amit a Facebookon láthatunk, csak sokkal spártaibb külsővel. A Twitter márciusban visszautasította a Facebook 500 millió dolláros felvásárlási ajánlatát, a Google pedig megerősített híresztelések szerint hasonló tárgyalásokat folytat. A Google mérnökei már júniusban bejelentették, hogy egy olyan keresőn dolgoznak, ami képes indexelni a Twitter és az ahhoz hasonló, folyamatosan frissülő mikroblog-szolgáltatások tartalmát. Ami a versenyt illeti: a közösségi oldalak másik legismertebb problémáját kell csak megoldani a Facebooknak - hogyan lehet folyamatosan jövedelmező üzletet generálni a felhasználók tömegéből? A Google a YouTube és a MySpace példájából is bizonyíthatja, hogy a probléma még a legnagyobbak számára is probléma marad.