A Nobel-díjas focikommentátor, aki képen törölte García Márquezt

Hamvai egy részét Peruban szórják a tengerbe, a többit valahol az európai partoknál – aligha lehetne jelképesebb temetése. A 89 évesen eltávozott Vargas Llosa Peruban született, ott kezdett írni, majd élete nagy részét Európában töltötte, ahol remekművek sorát alkotta. Világpolgárnak vallotta magát, akit a gyökerei és a gyerekkori élményei Peruhoz kötöttek, ám munkássága nem ismert határokat, Párizsban, Londonban, New Yorkban, Madridban élt, és szinte mindenhol otthon érezte magát.

Ötévesen már olvasott, kistinédzserként pedig elhatározta, hogy író lesz. Apja azonban kadétiskolába küldte, ám ott is inkább olvasott, és cikkeket kezdett írni egy napilapba. A középiskolát egy ferences rendi gimnáziumban fejezte be, ott készítette tizenhat évesen első irodalmi munkáját, egy – a valahai Inka Birodalomban játszódó történelmi – színdarabot, amit be is mutattak.

Hamar megismerkedett a szerelemmel, egyetemi évei elején (Limában jogot és irodalomtörténetet hallgatott), 19 évesen már megnősült, elvette a nála tíz évvel idősebb másodnagynénjét, akivel a családi harag elől és írói ambícióit követve – egy madridi ösztöndíj után – Párizsba költözött. Számára akkoriban szinte csak a francia irodalom létezett, a legnagyobb hatást Gustave Flaubert gyakorolta rá, de Victor Hugo, később pedig Jean-Paul Sartre is a kedvencei közé tartozott. Saját bevallása szerint első madridi tartózkodása és korai párizsi évei idején ismerkedett meg a neves kortárs spanyol és a latin-amerikai írók műveivel.