Bing és Wolfram Alpha: érdemes-e lecserélni a Google-t?
A látszat ellenére még nem számíthatunk élesedő versenyre az internetes keresőszolgáltatások mezőnyében. A Wolfram|Alpha ugyanis igazából nem is kereső, hanem tudásbázis, a Google-rivális Bing pedig hiába érezteti, hogy fejlesztői jól látják a trendeket, ugyanazt csinálja, mint versenytársa, csak egyelőre még rosszabbul. Mi jöhet még?
Szembesítsük magunkat az igazsággal, a legjobb keresőtesztet mi magunk végezhetjük el. A Blindsearch oldalán elég beírnunk a minket érdeklő kulcsszót vagy kifejezést, eredményként három oszlopban kapunk találatokat. Mindhárom oszlopban valamelyik jelentős internetes kereső (Bing, Google, Yahoo!) találatai listázódnak, csak azt nem tudjuk, melyik oszlopban melyik szolgáltatás van - ezt csak azután tudjuk meg, hogy megjelöltük, melyik találati lista tetszik nekünk a legjobban. A szolgáltatás oldaláról csak a tetszési statisztika hiányzik, az oldalt készítő Michael Kordahi álítása szerint a statisztikát ugyanis viszonylag könnyen meghackelték, úgyhogy azt el is távolította az oldalról - a GCanyon blog egyik posztja szerint a szavazás még korábbi, biztonságos és töretlen állapotában a listát a Google vezette 45 százalékkal, utána következett a Microsoft keresője, a Bing 33 százalékos aránnyal, a listát pedig a Yahoo! zárta 21 százalékos eredménnyel.
A szoros keresőversenybe május és június között három új versenyző érkezett: a legkomolyabbnak kétségkívül a Microsoft korábban Kumo becenéven emlegetett Bingje ígérkezik, a Wolfram Alpha ugyanis nem nevezhető a szó tágabb értelmében olyan keresőnek, mint a Google, ami pedig a vele párhuzamba állított Google Squared-et illeti, az inkább a cég keresőjére épülő rendszerezőelv, mint bármi más. Az mindenesetre biztos, hogy egyik szolgáltatás sem jut majd olyan szomorú sorsa, mint a BusinessWeek által 2008 egyik legsikeresebb amerikai kezdő vállalkozásának nevezett Cuil. A kereső a hírverések szerint 120 milliárd weboldalt indexelt, valamint nem tárolta el sem felhasználóinak IP-címeit, sem pedig azok korábbi kereséseinek kulcsszavait - mindezekért cserébe számtalan kritikát kapott pontatlan és lassú kereséseiért. Ha mindez nem lett volna elég, a Cuil a weboldalak indexelését olyan amatőr módon végezte, hogy több oldalt is leterhelt és használhatatlanná tett.
A keresőverseny legnagyobb kakukktojása Stephen Wolfram fizikus ötlete, a május 15-én bemutatott Wolfram Alpha. Az Alpha ugyanis nem találja meg a környék legjobb éttermét, az Iron Manre első körben nem is a mozifilmet dobja ki (összehasonlításként, a Google erre a témára közel 363 millió találatot "szolgál fel"), hanem a Black Sabbath 38 éves számát, ami a slágerlistákon az 52. helyre emelkedett. Ez nem is csoda, ugyanis a Wolfram Alpha nem keresőrendszer, hanem gyakorlatilag kereshető tudásbázis, aki pedig Google-gyilkosnak becézte az Alphát, legalább egy dolgot nem látott jól a szolgáltatások és a trendek közül.
Az Alpha ugyanis nyelvelemző algoritmusokkal értelmezi a beírt kulcsszót, fogalmat vagy kérdést és megpróbálja értelmezni azt, hogy mire is kérdezhettünk rá: ehhez több mint 10 trillió bejegyzést tartalmazó adatbázisokat és az ezek között felépített kapcsolatokat használja fel, majd az eredményeket jól átlátható formában jeleníti meg, a felsorolt adatok mellett táblázatokat, grafikonokat és térképeket is láthatunk. Az Alpha a keresőrendszerektől elszakadva nem a weben lévő oldalak tartalmában keres a minket érdeklő témák iránt, hanem ahogy azt Stephen Wolfram is nyilatkozta, egy hatalmas elektronikus agyhoz köt minket. Az agy azonban még nem nyitott a világ minden területére: jól tudunk keresni fizikai, kémiai, gyógyszerészeti, egészségügyi, gazdasági, földrajzi, zenei vagy sportkérdésekre, viszont számos kérdésünkre a frusztráló "Wolfram | Alpha isn't sure what to do with your input." választ kapjuk.
Pontosan emiatt nem fogja az Alpha lepofozni a Google keresőjét a porondról: olyan tudásbázisról (egyes megfogalmazások szerint online szakértői szolgáltatásról) van szó, amivel csak akkor tudunk jól dolgozni, ha tudjuk, miben segíthet nekünk. Ezt a készítők külön ki is emelték: csak tényekkel kapcsolatos specifikus kérdéseket tud megválaszolni, csak az Alpha adatbázisaiból - így laikus felhasználóként egyértelműen csak akkor tudjuk megtapasztalni a szolgáltatás igazi erejét, ha megvárjuk az első pár fontos tartalmi bővítést.
Sokan hasonlították össze a Wolfram Alphát a Google egyik új kísérletével, a Squared névre keresztelt szolgáltatással, sok esetben alaptalanul. Míg az Alpha jelentős emberi háttérmunkával elkészített tényszerű, némi hozzáértéssel jól kereshető lexikon, addig a Squared csak egy algoritmus, amivel a weben található információkat egy táblázatba rendezhetjük. Az alapötlet egyszerű: fogjunk egy táblázatot, a függőleges tengelyre vegyünk fel kulcsszavakat, válasszuk például elnököket, a vízszintes tengelyre pedig írjunk olyan szavakat, tulajdonságokat vagy tényezőket, amik érdekelnek minket - születési évtől a gyermekek számán keresztül az alelnökig, a táblázati celláit pedig a Squared automatikusan kitölti. Pontosan ez adja a rendszer hátulütőjét, az adatok ugyanis nem egy kézzel ellenőrzött adatbázisból, hanem a netről jönnek, emiatt pedig előfordulhat, hogy nem minden adat pontos. Ami pedig az összehasonlításokat illeti, az oldalak jelenlegi állapotában még egy fordított aránnyal élhetünk csupán: az Alpha ritkán ad pontos választ, a Squared pedig ugyan gyakrabban válaszol, de nagyobb az esélye, hogy a válasz részleges vagy rossz.
Bing vs. Google - melyik a jobb? |
Hol különbözik a Bing és a Google, melyikkel tudunk jobb és pontosabb találatokat produkálni, melyik áll jobban a kezünkre? Olvassa el a Techline ide kapcsolódó cikkében! |
Ami a jövőt illeti, a keresők világát egyre gyakrabban szövik át a mikroblogokkal, főként a Twitterrel kapcsolatos híradások. A Twitter felhasználóinak száma ugyanis már alaposan meghaladta a kritikus tömeget, így biztosan állíthatjuk: ha valami jelentős dolog történik a világban, azonnal elkezdenek róla beszélni, ha valakinek problémája van egy céggel vagy annak egy szolgáltatásával, azonnal megírja. Az információbázis tehát megvan, a kérdés már inkább csak az: mikor készül el egy olyan kereső, amely a Twitter és a hozzá hasonló mikroblog-szolgáltatások bejegyzéseiben keresi meg nekünk a kellő információt? Egy lehetséges válasz szerint kifejezetten hamar. A Google mérnökei egy júniusi blogbejegyzésükben jelentették be: olyan keresőn dolgoznak, amely képes a mikroblog-rendszerek tartalmát indexelni és abban relevancia szerint keresni. Mindez várható volt: a Twitter keresője ugyanis csak dátum szerint rendszerezve képes listázni a tartalmakat. Az elkövetkező hónapok egyik legnagyobb újdonsága a Wave után majd várhatóan az lesz, ha egy kulcsszóra keresve nem csupán hírportálokról, statikus lapokról vagy blogokról kapunk majd találatokat, hanem a Twitterről is.