Vandebergh egy videokamerával összekapcsolt 25 cm-es teleszkóppal készítette a felvételt, a kép pedig minden életlenségétől eltekintve elképesztően részletes és egybevág a NASA oldalán található illusztrációval. Bár sem a Discovery, sem pedig az ISS elhelyezkedése nem volt a kép szempontjából optimális, a képen még az ISS napelemeit és az űrjárművek más jellegzetességeit is meg lehet különböztetni.

© Ralf Vandebergh

Hasonló felvételeket bárki képes készíteni, írja a Discover. Az ISS ugyanis 350 kilométerre kering a Föld felett, szárnyainak fesztávjából pedig kiszámítható, hogy az állomás mérete 1 szögperc, ez pedig pontosan egybeesik az emberi szem felbontásával, ami szintén körülbelül egy szögpercnek feleltethető meg. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amikor az űrállomás éppen az égbolt általunk belátható részén van, akkor a jobb szemű érdeklődők nem csupán egy pontot, hanem egy határozott formával bíró testet látnak.

Mindehhez csupán egy normális teleszkóp kell, a videokamera pedig abban segít, hogy ki tudjuk küszöbölni a légköri turbulenciát (emiatt észleljük egyébként, hogy a csillagok tündökölnek vagy hunyorognak). A videokamera ugyanis gyors egymásutánban készíti a képkockákat és így csökkenti az elmosódást - hasonlóan ahhoz, ahogy egy versenyautóról gyors expozícióval élesebb, lassúval pedig elmosottabb képet készíthetünk. A videokamera használata még egy technikai könnyebbséget ad, ugyanis az elmosódások nemcsak időben, de térben is változhatnak, így előfordulhat, hogy az egyik képkockán a napelemek élesek, a másikon pedig az állomás más részei - mindezen képek éles területeit pedig egy képmanipuláló programmal könnyedén összetűzhetjük, így csak a legjobb részek maradnak meg.