Robert Lanza, a Massachusetts állambeli székhellyel rendelkező sejtkutató intézet, az Advanced Cell Technology munkatársa elmondta, hogy az emberi és állati sejtek keverése nem tette megfelelően működővé a petesejtet. Ennek ellenére az emberi sejtek újraprogramozták az oocitát (a megtermékenyítetlen petesejtet), és aktiválták azokat a géneket, amelyek egy életképes embrióhoz kellenek - számolt be kollégáival Lanza a Cloning and Stem Cells című folyóiratban.

Korábban már számos tudóscsoport próbálkozott ember-állat-hibrid létrehozásával, ami az őssejtek forrásaként szolgált volna. Mivel emberi petesejtek nem állnak rendelkezésre - műtéti beavatkozással lehet csak hozzájutni a nőktől - néhány tudós előállt az állati petesejtek felhasználásának ötletével.

A klónozás e technikáját szomatikus sejtmagtranszferként ismeri a tudomány. A módszer szerint a petesejt eredeti sejtmagját eltávolítják, és kicserélik a donorállatból, vagy egy másik, klónozandó emberből származó testi sejtmaggal.

Amennyiben a művelet sikeres, a petesejt növekedésnek és osztódásnak indul, mintha egy sperma termékenyítette volna meg, de az embrió leginkább a donor DNS-ét tartalmazza. "Az ötlet azt volt, hogy egyszerűen ültessük egy páciens DNS-ét egy  tehén vagy nyúl üres petesejtjébe, és már vissza is programoztuk az őssejtet" - nyilatkozta egy telefoninterjú során Robert Lanza.

A különböző csoportok, amelyek megpróbálkoztak az eljárással, végül egy sejthez hasonló eredményt kaptak, amely újra és újra osztódott, hogy aztán embrió legyen, de a sejt soha nem érte el az életképes embrióállapotot.

"Gyönyörű hibrid embrióink lettek, de nem működött, akárhogy is próbáltuk" - mondta Lanza. Egy egér-ember hibrid egy osztódást bírt csak ki, a tehén- és a nyúlsejtek emberivel keverése kicsit tovább húzta, de elpusztult, mielőtt az anyai DNS életképes embrióvá alakította volna a sejtcsomót.

Lanza és csapata új eljárásokkal is próbálkozott, s bár az állat-ember klónozás nem működött, a sejtműködés folyamatába bepillantva bebizonyosodott: az azonos fajok közötti, így az ember-ember közötti klónozás aktiválta a helyes géneket, noha ez esetben is megállt az osztódás, mielőtt kialakulhattak volna az őssejtek.

Ian Wilmut, az Edinburgh-i Egyetem kutatója, az első klónozott emlős, Dolly bárány létrehozóinak egyike csalódást keltőnek nevezte az eredményeket. Robert Lanza új technikákban bízva ugyanakkor továbbra is hisz az eljárás jövőbeni sikerében.