Tech techline.hu 2008. szeptember. 27. 06:25

Kipróbáltuk: King’s Bounty The Legend

Szokásunkhoz híven nem bírtuk ki, hogy már a megjelenés napján (szept. 23.

Szokásunkhoz híven nem bírtuk ki, hogy már a megjelenés napján (szept. 23.) ne tegyük rá kezünket az orosz 1C/Katauri legújabb játékára, a King’s Bounty: The Legend  című darabra. A játék orosz nyelven már hónapokkal ezelőtt megjelent, az európai és az USA szaksajtóban pedig hatalmas várakozás előzte meg, mivel egy ősrégi klasszikus, az 1990-ben megjelent King’s Bounty modern feldolgozásáról, (az eredeti, mai szemmel már kicsit gagyi-grafikájú alapmű, ingyenesen letölthető innen) és a legendás Heroes OF Might And Magic sorozat trónkövetelőjéről van szó. 

Sokak szerint a King’s Bounty-t (mely a hihetetlenül sikeres Heroes Of Might And Magic  játékszéria alapjául is szolgált) nem lehet túlszárnyalni, mivel a régi, „körökre osztott” stratégiák, és kézzel rajzol világ hangulatát mai eszközökkel már lehetetlen reprodukálni. 

Később aztán megjelent az angol nyelvű demó és a Gamespot-on át a CNet-ig hirtelen minden újságíró kolléga úgy érezte: van még remény, nem veszett ki a fantázia és a hangulat a PC-s játékokból. A King’s Bounty újrafeldolgozása ugyanis elképesztő: egy régi játék, régi hangulati elemekkel, csodaszép új köntösben.

Az eredeti, ősrégi King's Bounty

Mivel sajnos itthon még nem jelent meg a boltokban a játék (érdeklődésemre csak a vállukat vonogatták a játéforgalmazók, mondván „talán október-novemberben) kénytelen voltam elektronikus úton vásárolni – ez nem is gond, legalább egy füst alatt sikerült letesztelni a Gamersgate szolgáltatását is, őket választottam ugyanis az akcióhoz. Igen pozitívan tudok nyilatkozni: a játék kiválasztása és kifizetése után (mindez kb. 2 perc volt, fizethetünk kártyával vagy Paypal-on) csak le kellett töltenem egy apró szoftvert – ez aztán automatikusan letöltötte és telepítette gépemre a játékot, dícséretes sebességgel (a több mint 1GB-os cucc, 20 perc múlva már játszható is volt, 900k/sec-el töltődött le, persze ehhez megfelelő internetkapcsolat is kell). Kényelmesebb mint elmenni az üzletbe, ez tény. Lássuk mit sikerült összehozniuk orosz barátainknak!

Nagyjából húsz perc, és már játszhattam is!

Az első ami a játék elindítása után szembetűnő lesz, az a csodálatos, napjaink „minden előre renderelt és számoltatott, és lehetőleg élethű” grafikai irányzatának megcsúfolása – a játék legtöbb eleme ugyanis kézzel rajzolt, olyan igazi kilencvenes évek stílusban – gyönyörű, aprólékos, kicsit színes, kicsit csicsás – de mégis, nagyon impresszív. Természetesen ez inkább a menükre és a felületre vonatkozik, a játék maga már 3D – azonban inkább a rajzfilmes, színes stílus jegyében, bőszen és nem titkoltan lopva a World Of Warcraft képi világát, ami nem gond, hiszen jótól lopni nem szégyen. A King’s Bounty tehát szemet gyönyörködtető darab, ráadásul már a grafikát nézegetve is visszajön a régi, kb. tíz évvel ezelőtti játékok hangulata, ami a mai világban nagy szó.

Henryke a hős - na jó, itt még csak kishős...

Kicsit jobban elmerülve a játékban ez az érzés még jobban erőt vesz rajtunk – mintha egy réges-régi, ám valami csoda folytán modern megjelenéssel rendelkező darabbal múlatnánk az időt – a „réges-régi” ebben az értelemben arra vonatkozik, amikor a játékok még tele voltak apró, meglepő vagy éppen megmosolygtató ötletekkel, érződött rajtuk, hogy gondos kezek finomították és csiszolgatták őket mire elkészültek, és persze sokáig tartottak (a mai játékok általában 20-30 óra játékidőt garantálnak, régen az inkább a 100 óra magasságában járt). 

A King’s-ben rengeteg apró és igényes részletet figyelhetünk majd meg, nem is beszélve arról, hogy az ellenfelek és tárgyak, minden játék esetében véletlengenerátorral kerülnek a képernyőre- nincs hát két egyforma játék. A stílust tekintve, egy körökre-osztott és valós-idejű stratégia hibridről van szó: a kalandozás, felfedezés, és hősünk (azaz a játékos) fejlesztgetése, öltöztetése valós időben zajlik, RPG-elemekkel bőven megtűzdelve: a harc azonban már kőkemény stratégia, körökre osztva zajlik a hatszögekre osztott csatamezőn, akárcsak a nagy elődökben. (sakk-rajongók előnyben). Az előbb már emlegetett finom részletekhez tartozik, hogy hősünk a nagy csatározások közepette meg is nősülhet, sőt családot is alapíthat, a kalandokat pedig ún. „quest”-ek formájában vehetjük fel mindenféle megbízóktól (ez ismét egy erős lopás a World Of Warcraftból vagy inkább az Olbivion-ból, de nagyon jól sikerült integrálni, szóval nem zavaró). 

És most kilovagolunk, majd agyoncsapunk valakit. Ez a hősök dolga.

A játék nem mentes a finom humortól (így eshet meg például, hogy feleségül vehetünk egy zombi-kisasszonyt is, ha kedvünk tartja, aki nagyon csinos, ellenben a szaga igen kellemetlen, sőt a betanító pálya is tartalmaz pár poénos jelenetet) – a finom irónia a továbbiakban is jellemző mind a sztorira, de főleg a mellék-küldetésekre. Küldetésekből pedig rengeteg van, a játékkal hetekig el lehet szórakozni – ha pedig meguntuk, indíthatunk új karaktert (harcos/paladin/varázsló közül választhatunk ez elején) – köszönhetően a karakterfejlődének és az eltérő tulajdonságoknak, no meg a véletlengenerátornak, minden karakterünkkel más-más élményben lesz részünk. 

A játék legnagyobb előnye azonban kétségtelenül a már fentebb is emlegetett nagybetűs Hangulat – a 90-es évek klasszikusait idéző, hajnalig tartó „csak még egy csata lefekvés előtt” érzés az, ami kiemelkedővé teszi a King’s Bounty-t, főleg napjaink depressziós, véres, fantáziátlan és többnyire rövid játékai közül. Ráadásul egy közepes gépen is elfut, nem kell hozzá erőmű.

Eljött a csata ideje - dőljünk hátra és gondolkozzunk..

A játék magyar nyelven fog megjelenni (…majd …valamikor) szóval érdemes kivárni, ha azonban valaki türelmetlen, akkor a Gamersgate-es megoldás is működik (40euró, nagyjából tízezer forint, valószínűleg ennyi lenne boltban is), a demót (680MB) azonban mindenképpen érdemes letölteni és kipróbálni  garantáltan bele fog szeretni, aki szereti a fantasy-t és a stratégiát.


Hirdetés
Vállalkozás Gyükeri Mercédesz, Rácz Gergő 2024. december. 29. 17:30

Ahol a rizs az isten és perui a spárga: a Nobuban jártunk

Lehet variálni egy felső polcos étteremlánc menüsorában, vagy az főben járó vétek? Honnét tudja egy ázsiai kulináriát szolgáló étterem beszerezni az alapanyagait Budapesten, és hogy lesz a megoldás végül Spanyolország? Ezekről és sok másról faggattuk a Nobu Budapest séfjét, Schreiner Gábort, közben azt is megkérdeztük, hogy a halak filézése közben milyen gyakran vágja meg a kezét.