Március 21-én volt 1919-ben a Tanácsköztársaság kikiáltása, ugyanezen a napon alakult 1957-ben a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ), és 16 évvel ezelőtt, 2009-ben ezen a napon mondott le Gyurcsány Ferenc.
“Tévedtem erőnket, lehetőségeinket illetően, fontos pillanatban adós maradtam a világos beszéddel, szavahihetőségem ennek következtében jelentősen sérült” – mondta Gyurcsány Ferenc az MSZP kongresszusán, amikor éppen 16 évvel ezelőtt, 2009. március 21-én bejelentette lemondását a miniszterelnöki posztról.
Aznap reggel 9:45-kor a HVG azt írta: “Gyurcsány Ferenc miniszterelnök új kormány alakítását javasolta új kormányfő vezetésével szombaton az MSZP tisztújító kongresszusán, miután a szombat reggeli elnökségi ülésről ez már kiszivárgott.”

Az akkor az MSZP elnöki posztját is betöltő politikus azt javasolta, kezdjék meg a tárgyalásokat az új kormányfő személyéről, és két hét múlva rendkívüli kongresszus jelöljön új miniszterelnököt. Nem nevezett meg jelöltet, de úgy vélte, hogy az MSZP a többi párttal egyeztetve találhat egy külső személyt a hatékony válságkezeléshez.
Az akkori első hírek szerint Bokros Lajos egykori pénzügyminiszter, Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke és Bajnai Gordon, a fejlesztési tárca vezetőjének neve került szóba lehetséges jelöltként. Már tudjuk, hogy végül ennél sokkal több jelöltet versenyeztettek egy hosszú castingfolyamatban, és végül Bajnai lett az új kormányfő.

A koalíciós SZDSZ-t vezető Fodor Gábor helyeselte Gyurcsány lemondását, hogy egy új kormányfő személyéről, új kormányprogramról és új kormányról tárgyaljanak. Végül a második Gyurcsány-kormány április 14-én azzal ért véget, hogy az Országgyűlés elfogadta a miniszterelnök elleni konstruktív bizalmatlansági indítványt.
Lemondásának évfordulójáról a lakókocsival országjáró – azóta egy új pártot, a DK-t vezető – Gyurcsány ugyan nem emlékezett meg, de egyik posztjában utal aktív kormányfői időszakára. Azt írta: “Egykor miniszterelnökként a futás mellett a lovaglás volt a kikapcsolódás, az elvonulás a mindennapi stressz, a politikai viták világából, de aztán évekig mégsem ültem lovon (…) beadtam újra a derekamat.”