A klasszikus „game of lights” játékok eredete egészen a 80-as évek elejére vezethető vissza – persze akkoriban a grafika jobbára csak színes csíkokból állt. Ennek ellenére ezek a játékok (az eltelt, több mint húsz év dacára) még mindig nagyon népszerűek. A népszerűség oka valószínűleg ugyanaz, mint a többi klasszikus, a sakk, a póker vagy a mahjong esetében: ezeket a játékokat ugyanis nem igazán lehet megunni, alaposan próbára teszik a logikát, a koncentrációt, kellemes perceket szereznek, ráadásul egyáltalán nem kell hozzájuk erős (és drága...) számítógép.

Vaslogikám segítségével ez a feladvány alig két percbe került. Semmiség...

Az ingyenes kipróbálható Aargon, illetve „nagytestvére” az Aargon deluxe a hagyományos game of lights alapjaira épít. A játék lényege, hogy egy (vagy több) fénysugarat eljutassunk A-ból B-be. Ez persze nem egyszerű (eleinte igen, de később már iszonyúan kell gondolkodni), hiszen a sugarakat mindenféle segédeszközök fogják a megfelelő irányba továbbítani. A legalapvetőbbek a tükrök, amikből kétféle van: az egyik kilencven fokban töri meg a fényt, a másik negyvenötben. A tükrökön felül vannak prizmák, amik szintén megtörik a fényt, azaz megváltoztatják a fénysugár irányát, viszont (hogy a dolog ne legyen túl egyszerű) a fehér fényt szét is bontják komponensek szerint. Így lesz a sugárból piros, zöld vagy kék. Variálva őket, pedig újabb színek keletkeznek, a ciántól a barnáig mindenféle. A végső feladat persze egyszerű: egy megfelelő színű sugárral elérni, azaz eltalálni egy ugyanolyan színű tányért (parabolát). Ha ez sikerül, a parabola „megpördül”, a játékos pontszámot kap – és máris jöhet a következő pálya, ami persze még nehezebb, mint az előző. 

A negyedik pályán viszavettem az arcomból: ez már egy jó tízperces feladvány...

A tükröket, prizmákat és egyéb eszközöket a játékosnak kell a játéktér megfelelő részeire helyezni – természetesen minden pályához egy adott készlet áll csak rendelkezésünkre, csak annyi tükröt és egyebet használhatunk, amennyit kaptunk. Ahogy haladunk előre a játékban, az unalmat elkerülendő, egyre érdekesebb és izgalmasabb (idegesítőbb) dolgok jelennek meg. Kicsi zöld masszák („slime” névre hallgatnak) – jönnek, mennek a pályán és megkeserítik az életünket. Robbanó hordók, melyeket gondosan el kell kerülnünk fénysugarainkkal, hiszen ha egyet is eltalálunk, akkor csak egy robbanást látunk, és máris kezdhetjük elölről a játékot... A rengeteg funkción és játéktechnikai találmányon betanító pályák vezetnek végig – erre szükség is van, hiszen e nélkül valószínűleg nem is tudnánk, mi micsoda... Ha pedig az összes létező pályát megoldottuk (pár évbe beletelhet) akkor a pályaszerkesztő segítségével saját feladványokat kreálhatunk.