A kirobbanó sikerekről mindig hallunk (gondoljunk csak a napokban megjelent GTA IV-re, ami minden eddigi...
A kirobbanó sikerekről mindig hallunk (gondoljunk csak a napokban megjelent GTA IV-re, ami minden eddigi játékeladási rekordot megdöntött), a melléfogásokról azonban ritkábban hallani. Nem véletlenül: a kiadók érthető módon próbálják elbagatellizálni bukásaikat. Lássuk a Techline összeállítását, a világ legrosszabb, vagy éppen legnagyobb bukást produkáló játékairól!
10. Butterfly Garden (360, PC), Autonomous/Microsoft
A „pillangókert” nevű játékot szinte lehetetlen megvásárolni – és ez így is van rendjén, mivel ez a játék, borzasztóan… unalmas! Érdekes módon senki nem szólt, a még koncepciószakaszban levő játékot látva, hogy „gyerekek… ez rettenetesen unalmas…” – így történhetett meg, hogy eme remekmű, a tervezési szakaszból eljutott a fejlesztésig, sőt egészen odáig eljutott, hogy kis is adták.
Ráadásul nem kisebb név, mint az amúgy igen jó minőségű játékairól (Halo és társai) híres Microsoft Games. Félreértés ne essék: semmi bajunk a békés, pihentető, szimulációs jellegű játékokkal – no de ez! Hogy, ki volt az a zseni, aki kitalálta, hogy pillangókat kelljen felnevelnünk… egy számítógépes játékban! A probléma gyökere ott rejlik, hogy a fejlesztők valószínűleg megbuktak biológiából: a pillangókat ugyanis nem igazán lehet nevelgetni, terelgetni vagy betanítani. (látott már valaki cirkuszi számot pillangóval? Ugye, hogy nem. Nem véletlenül. Ráadásul egy pillangót még simogatni sem lehet (a hímpor-probléma ugye…). Bármi alkalmasabb lenne virtuális tamagocsinak: kismaci, kutya, macska, hód, hörcsög vagy akár patkány is, mint egy pillangó. A Butterfly Garden tehát egy „pillangó-szimulátor-Sims”, és olyan rettenetesen unalmas, hogy rögtön rá is került a listára. De a grafika legalább szép.
9. Driver 3 (PS2, PC, XBOX) Reflections Interactive/Atari
A Grand Theft Auto sorozattal versenyezni lehet, de nem érdemes. Ezt a végtelen számban megjelenő „GTA-klón” játékok szépen bebizonyították – szinte mindegyikük bukás volt valamilyen szinten, kivéve a nagyszerű Mafia .c játékot, de a kivétel ugyebár erősíti a szabályt… A Maffián kívül azonban mindegyik próbálkozás elbukott (Saints Row, Boiling Point, Just Cause stb.) Igaz egyikük sem bukott akkorát, a Boling Point például egész szépen fogyott…
A Driver 3 több szaklap szerint is „minden idők egyik legbugosabb” játéka lett, (ráadásul a MegaGames.com-on elnyerte a 2005 legrosszabb játéka címet) ami kifejezetten kár, hiszen az alapkoncepció és a grafika elég jó… lenne. Ha a játék játszható lenne, de nem az. A missziók bugosak, az autók és motorok furcsa dolgokat művelnek, ráadásul a Driver 3 főhőse, aki elvileg egy akcióhős, olyan rosszul irányítható, hogy még egy szűk sikátorba szorult cirkuszi elefántot sem tudna pisztolyával eltalálni, ami egy akciójátékban nem kifejezetten előny. Az autók „belelógnak” a földbe és az épületekbe, ráadásul a rendőrök „csalnak”, azaz kétszer olyan gyorsan vezetnek, mint a játékos, lehetetlenné téve ezzel a menekülést és tönkrevágva a játékélményt.
8. Shaq Fu (Sega, Amiga, Gameboy) Electronic Arts
Minden évben van egy-két „fellángolás”, amikor a játékfejlesztők celebritásokkal próbálnak eladni egy-egy terméket. Így nem csoda, hogy van játék, amelyben Britney Spears-el, a Kiss zenekarral és hasonló világhírű figurákkal kell játszanunk. Sőt létezik egy „MTV Celebrity Deathmatch” nevű játék is, amelyben a Music Television hírességeivel kell verekednünk. Csodás!
Egyik celebrity-játék sem tudja azonban alulmúlni, a már nevében sokat sejtető Shaq Fu-t. A játék központi figurája Shaquille O'Neal, akinek semmi köze a kung-fu-hoz, hiszen ő egy kosárlabdázó. Valószínűleg ezért is lett a játék neve „shaq fu”, és nem kung fu… Kevés borzasztóbb játék-elnevezés létezik ennél, ez tény. (Lehet, hogy lesz majd Britney Spears kung-fu játék is, Brit-Fu néven?) A történet szerint a játékban Shaq-et alakítjuk, aki varázslatos módon megtanult egy rakás harcművészetet és jelenlegi küldetése egy kisfiú kiszabadítása a gonosz karmaiból. Teszi mindezt kosárlabda mezben (miért is?), ezen felül a kosárlabdának nincs több köze a játékhoz. A játék maga egy Mortal Combat klón, annak is a legrosszabb. Szerencsére már nem nagyon kapható.
7. Make My Video (Sega) Digital Pictures
Ha már a hírességeknél tartunk, jöjjön egy újabb rettenet Marky Mark főszereplésével. Aki nem tudná ő a New Kids On The Block, azóta hálistennek már feledésbe merült fiúzenekar tagja volt. Később visszavette eredeti nevét, és Mark Wahlberg névvel színész karrierbe kezdett, mindannyiunk nagy örömére, színésznek ugyanis nem rossz. De ne szaladjunk előre az időben: a 90-es éveket írjuk, Mark pedig a cukormázas „minden-tinilány-álma-a-zenenemérdekes” zenekar egyik tagja és a címben szereplő videóklipp készítő játékszoftver központi figurája. Az alapötlet nem rossz, zenészekkel játékot készíteni lehet jól is (Guitar Hero, Fame Academy, Rock Band – ezek például jól sikerültek), a Make My Video azonban nem ilyen.
Gagyibbnál gagyibb zenék és klippek vannak a játékban (talán a C&C Music Factory és az INXS a kivételek), a legnagyobb gond azonban magával a játékkal van. A cím azt sejteti, hogy itt majd kiélhetjük rendezői ambícióinkat és kreativitásunkat és videóklippeket készíthetünk sztárok zenéjére. A valóságban azonban, csak nézhetjük az előre felvett klippeket, és néhány gombot nyomogatva, egy kis fényt és egyéb butuska effekteket tehetünk rá az előre leforgatott klippekre. Fantasztikus! Legjobb esetben is kb. három percig képes lekötni az embert.
6. Fishing Simulator (PC) Swittle Games
Lássuk a tényeket. Napjainkban, hála a technológiának mindent képesek vagyunk játékokkal szimulálni (lásd írásunkat a szex-játékokról). Számítógépen lehet lövöldözni (kell is, inkább virtuálisan, mint a valóságban), sőt a PC tökéletes repülő-szimulátornak (másképpen, hogyan lenne lehetőségünk kipróbálni egy Boeing-et?) vagy autóversenyző játékokhoz (büntetlenül törhetjük össze a járgányokat, juhéééé). De tökéletes sakk-játékokhoz és még ezernyi más dologra is. Kevés dolog van, amire a PC- és konzol játékok nem alkalmasak, de akad azért néhány, amit nem érdemes szimulálni – például a néptánc vagy a vérfertőzés. És persze a horgászás… Horgászni egyszerűen nem lehet gépeken szimulálva. Illetve lehet, de minek?
Pedig a Fishing Simulator fejlesztői jó munkát végeztek: a környezet csodás, a zenék kellemesek, és maga a játék is könnyen kezelhető. Csak éppen az a pár fontos dolog maradt ki belőle, ami a horgászat lényege. Úgymint: jó levegő, a kifogott hal, esetleg a jó társaság és a sörözés. Mert mit ér egy virtuális hal, ha nem tudunk belőle halászlét készíteni? Mit ér a csodaszép környezet, ha csak szimulált, mi pedig dohos levegőjű szobánkban ülve bámuljuk? Egy jó példa arra, hogy ha valamit szimulálunk, akkor könnyen lehet, hogy éppen a lényegét veszítjük el.
5. Little Britain (PS2) Blast Entertainment
A BBC azonos című komédia-sorozatából készült játék sok szaklap szerint egész egyszerűen a világon létező legrosszabb játék. Maga a sorozat nem vészes (nálunk „Angolkák” néven fut) a belőle készült játék azonban annyira borzasztó, hogy a Gamespot történelminek számító 1.6 pontot adott rá a 10 pontból.
A játék nem más, mint egy mini-játékokkal és feladványokkal tarkított "izé". Mindez a sorozat szereplőinek digitális másával. Lépjünk is tovább.
4. Kane & Lynch: Dead Men (PS3, PC) Eidos/IO Interactive
A kritikák átlagosan 70%-osra értékelték a játékot, megjelenése után azonban jókora botrány kerekedett. Az Eidos iszonyú összeget ölt a fejlesztésbe (ez egy ún. „high budget” játék, milliókról van tehát szó, dollárban), és eleinte úgy tűnt jó lóra tettek. A játékot fejlesztő IO Interactive a Hitman sorozattal alapozta meg sikerét – a Hitman annyira jól sikerült, hogy még film is készült belőle, ráadásul a sorozat üzletileg is szépen jövedelmezett. Az Eidos tehát biztosra ment: nagy költségvetés, bevált játékfejlesztő-csapat, és óriási reklámkampány. Majd megjelent a játék, és az egyik vezető magazin, a Gamespot egy igen negatív kritikával illette az elkészült művet. Annak ellenére is, hogy a Gamespot oldalai tele voltak, igen sok pénzért értékesített Kane&Lynch reklámokkal, bannerekkel és minden egyébbel. A negatív kritika szerzője, Jeff Gerstmann ennek kapcsán másnap meg is vált állásától (nem önként), az írást pedig rögtön kicserélték egy pozitívabb hangvételűre. Az eset jócskán levont a Gamespot szavahihetőségéből (azóta is magyarázzák a bizonyítványt).
Maga a játék nem rossz (olyan jó közepes), az Eidos és a Gamespot botrányos viselkedése azonban elérte, hogy bekerüljön minden idők legrosszabbjai közé – jelen esetben a „legrosszabb szájíz a megjelenés körül” kategória különdíjazottjaként.
3. Chicken Shoot (Wii)
Csirke-lövöldözős játék hülyegyerekeknek. Egy jó példa arra, hogy a remek és innovatív Wii is kap olyan játékokat, amelyek inkább rombolják a szóban forgó konzol körülötti kultuszt, ahelyett, hogy erősítenék.
Ez a játék annyira rossz, hogy nem is tudunk róla többet írni – szerencsétlen és védtelen csirkéket kell mészárolnunk, gagyi grafikával körítve. Mivel a csirkék ártalmatlanok és nem is lőnek vissza, pedagógiailag is erősen megkérdőjelezhető a dolog. Valami nincs rendben az „ellenségképpel” a fejlesztők fejében.
2. Romanians in Space (PC) 2bad Design
A „Románok az űrben” (Romanii In Spatiu) című játékról már tettünk említést, minden idők legbotrányosabb játékai című írásunkban. A legroszabbak közé ízléstelensége miatt került be: a játék eredeti verziójában a Star Wars univerzumra építve, a felkelőket kellett gyilkolni – ezek a felkelők azonban magyarok voltak. Röviden és tömören magyarokat kellett öldösni, ami szerintünk nem vicces. A fejlesztők azóta kivették ezt a vonalat a játékból, de ez már eső után köpönyeg.
1. Daikatana (PC) Eidos/Ion Storm
John Romero egy legendás név a játékiparban. Az idSoftware egyik alapítójaként olyan játékok fűződnek a nevéhez mint a Doom vagy a Quake – és hát alig van híresebb játék mint a „nagy” Doom…
John a 90-es évek végén beballagott az Eidos-hoz, és előadta új játékának koncepcióját, amely igen grandiózusan hangzott. Egy történelmi korokon és helyszíneken átívelő, monumentális akciójáték, az akkoriban csúcsnak számító Quake II engine-re épülő csodálatos grafikával. John rögtön minden támogatást megkapott, mire a játék elkészült a fejlesztési összeg elérte a huszonötmillió dollárt. A Daikatana azonban mindig csúszott, a megjelenést elhalasztották, majd megint elhalasztották, a koncepciót menet közben többször megváltoztatták – végül 2000-ben nagy nehezen megjelent a végső produktum, és azon nyomban óriásit bukott. A legóvatosabb elemzők szerint is a „fércmű” kategóriába tartozott, az eladási statisztikák pedig elszomorítóan alacsonyak voltak. Az Eidos bukott huszonötmillió dollárt, a Daikatana pedig bevonult a játéktörténelembe, mint „minden idők egyik legnagyobb melléfogása”.