Az oly sokat mondó, ám egyszerű Google logó tervezője nem más, mint a brazíliai születésű Ruth Kedar. Bizony, a Google logót egy hölgy tervezte, ezzel is bizonyítva a gyakran emlegetett állítást, miszerint a gyengébb nem sokkal jobb ízléssel és szépérzékkel rendelkezik a férfiakénál.
A Google logót elnézve nem is hinnénk, mennyi munka van benne - első ránézésre csak színes felirat. Jellegzetessége a Catull betűtípus - ezeket a fontokat Gustav Jaeger német dizájner tervezte még 1982-ben.
De lássuk, hogyan is született maga a logó!
Kedar professzorasszisztens volt a Stanford egyetemen, itt ismerte meg a Google alapítóit, Sergey Brint és Larry Page-et. Sergey és Lary nagyon jó keresőmotort írtak (ezt a történetet mindenki ismeri), viszont nem voltak grafikusok - bajban voltak tehát a logóval. Tudtak azonban Kedar grafikusi végzettségéről (Ruth ekkoriban indította az Art.Net-et –, ami az egyik első grafikusoknak szóló közösségi oldal volt), így megkérték a lányt, hogy álljon elő néhány ötlettel. Ruth elő is állt az első verzióval, ami ezen a képen látható.
Sergey és Larry csak annyit tudott biztosan, hogy a majdani Google logónak a „Google" feliratra kell épülnie. Így készült el ez első verzió, az igen unalmas Adobe Garamond betűtípusra épülve. Bár a Google alapítóknak tetszett az ötlet, ezt később mégis elvetették, és elkészült a második verzió.
Ebben a verzióban Kedar a két O betűvel operált - a célkeresztre utaló grafikai elem a precizitást és a pontosságot jelképezi. Itt láthatjuk először az azóta már híressé vált „Catull" betűtípust. A „célkereszt" ötletet továbbgondolva született a harmadik verzió - ezúttal azonban feltűnnek a „Google alapszínek" is, a sárga-piros-kék-zöld.
„A Google az olimpiára megy" jegyzi meg nevetve Kedar azzel a logóval kapcsolatban egy Wired interjúban. Hogy ne legyen ennyire „olimpikonos", a következő verzióban megjelent egy stilizált nagyító is.
Ezt a verziót viszont a Google alapítók nem szerették: „tetszett nekik a célkereszt.. és a nagyító is.. de együtt a kettő már nem" - mondja Kedar. Megszületett hát a „csak nagyítós" változat.
A mosoly talán egy kicsit túl sok volt, így ez a változat sem ment át a rostán. Kivették tehát a nagyítót - azonban az alapítók mindenáron jelezni akarták, hogy a Google nem egy „komoly, nyakkendős" produktum, ezért Kedar a betűk „megtáncoltatásával" vitt némi játékosságot ebbe a verzióba.
Ezt később elvetették, és abban, maradtak, hogy inkább csak a színekkel játszanak - jelképezzék az alapszínek a Google „játékosságát". Kedar elmondása szerint a kék-piros-sárga sorból kilógó zöld L betű azt jelképezi, hogy a Google nem követi a szabályokat... ÉS így készült el a végleges, mára az egész világ által ismert verzió.